V. Naszályi Márta

(2012. február 16-i képviselőtestületi ülés)

"A KVÉSZ 27. § kiegészül egy (25) ponttal: "A terület világörökségi védettségű részén közterületről látható napelem, napkollektor nem létesíthető."

Az egyéb terüeteken ilyen, a városképben jelentkező elem, csak az épület architektúrájának elemeként, azzal vizuális összhangben létesíthető."

 Szakmai körökből jutott el hozzám egy internetes beszámoló a Magyar Urbanisztikai Társaságnál (MUT) tartott nyílt fórumról, ahol a Budai Vár rekonstrukciós stratégiájáról beszélgettek. Az esemény annak a nyilvános egyeztetési folyamatnak a része, amelyet Zumbok Ferenc kormánybiztos indított el azzal, hogy 50 szakmai és civil szervezetet felkért fórumok szervezésére.

A meghívott előadók között szerepelt a KÖZTI tervező csapata, akik a Budavári Önkormányzat megrendelésére terveztek átfogó programot a Vár fejlesztéséről, valamint Zoboki Gábor, aki egy másik tervezői team élén készített el egy másik programot a Várra. A meghívták dr. Acél Pétert, az I. kerület főépítészét is.

Nem titkolom, dühített, hogy csak utólag értesültem a programról, és az is, hogy a Magyar Építész Kamara fórumára sem tudtam elmenni. Levelet írtam tehát a főépítész úrnak és a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnökének, amelyben megkérdeztem, miért nem kaptunk értesítést mi, budavári lakosok, mi budavári képviselők, mi városfejlesztési bizottsági tagok erről az eseményről. Mivel választ nem kaptam, személyesen is bementem a főépítész úrhoz, hogy beszéljek vele. 

Beszélgetésünk eredménye az lett, hogy ígéretet kaptam, a bizottság tagjait értesítik az önkormányzathoz beérkező meghívásokról, és a hétfőn tartott bizottsági ülésen a bizottság elnöke is megerősített ebben.

Van már egy éve is, hogy a MUT-ban bemutatták részletesen a KÖZTI terveit. Azon a fórumon részt vettem, és azóta többször is indítványoztam bizottsági ülésen, képviselő-testületi ülésen, polgármesteri és főépítészi beszélgetéseken, hogy mutassák be a terveket a kerületi képviselőknek, a kerületi lakosságnak a honlapon is, egy rendezvény keretében is és az aulában rendezett kiállításon is.

Kérésemet eddig nem vették komolyan, és erre továbbra sem látok hajlandóságot, pedig szerintem sokan vagyunk I. kerületiek, akiket nagyon érdekel a Vár fejlesztésének ügye.

Megígérem ezért, hogy ami rendezvény a tudomásomra jut, azt azonnal közzéteszem a blogomon és az I. kerület facebook oldalán is. Kérek továbbá mindenkit, ha más úton értesül arról, hogy nyitott fórum, rendezvény lesz ez ügyben, tegye közzé és értesítsen engem is!

Menjünk el ezekre a rendezvényekre, mert közünk van hozzá, és beszélgessük róluk a különböző on-line és személyes fórumokon!

vnm

(A fénykép forrása: ingatlan.net)

 December első felében, a budavári képviselő-testületi ülés előtt bejárta az on-line sajtót a hír, hogy az I. kerületi önkormányzat kicenzúrázta a "zsidó" szót az emléktábla szövegéből (hvg). Dr. Kaltenbach Jenővel, a Lehet Más a Politika fővárosi frakciójának vezetőjével közösen sajtóközleményt is kiadtunk róla (lehetmás/zöldbuda).

 A Carl Lutz Alapítvány egy emléktábla elhelyezését kezdeményezte a svájci diplomata volt budavári lakóhelyén, az 1940-es években brit követségként működő Táncsics Mihály u. 1. számú ház falán. 

A II. világháború kitörése után Svájc látta el a Magyarországgal hadiállapotba került 14 ország, köztük Nagy-Britannia képviseletét. 

Carl Lutz 1942 és 1945 között a budapesti svájci követség külföldi érdekeket képviselő osztályának volt a vezetője. A nevével fémjelzett, 1944-es budapesti életmentő akció volt a legsikeresebb a nácik által megszállt Európa hasonló vállalkozásai között. 

Védlevelekkel, valamint 76 budapesti lakóház svájci diplomáciai védelem alá helyezésével több tízezer magyar zsidó életét mentette meg.

 

Carl Lutz (1895-1975)

 

  A Várban sokan, sokféle okból akarnak emléktáblákat, emlékműveket elhelyezni, ami érthető, hiszen mindig is jelentős történelmi és kulturális események színhelye volt. A komolytalan vagy szélsőséges javaslatok kiszűrése, és a műemléki városkép megőrzése érdekében született a helyi rendelet (21/2009. (IX.25.) Kt.r.), amely szerint a Várban csak az önkormányzat állíthat közterületről látható emléktáblát. Ezért az alapítvány kérelmet nyújtott be a hivatalhoz, amelyben bemutatta a tervezett emléktábla szövegét, ábráját és a kérés részletes indoklását. Az ilyen javaslatokat a főépítész által összehívott eseti bizottság minősíti, és ennek alapján dönt a kerület képviselő-testülete.

Mathauser András, az LMP egyik kerületi bizottsági tagja figyelt fel arra, hogy a Dr. Aczél Péter főépítész által előterjesztett, és dr. Nagy Gábor Tamás fideszes polgármester által aláírt előterjesztésben az emléktábla alapítvány által írt szövegéből kicenzúrázták a „zsidó” szót, melyet „üldözött”-re cseréltek, és elutasították azt is, hogy feltüntessék a táblaállító Carl Lutz Alapítvány nevét.

A Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság ülésén megkérdeztem, hogyan járnak el azokkal a javaslattevőkkel, akiket elutasítanak vagy módosíttatni szeretnék az eredeti javaslatot. Megnyugtattak, hogy mindegyikükkel leül a főépítész és egyezteti velük az önkormányzat álláspontját. Éppen ezért én eredetileg nem akartam fellépni a tábla ügyében. Fel sem merült bennem, hogy a tábla szövegét a javaslattevővel való egyeztetés nélkül nyújtották be, és úgy véltem, ha a javaslattévő számára megfelelő ez így, akkor nem ágálok ellene. Munkatársaim azonban addig ütötték a vasat, hogy végül mégis felhívtam az alapítvány képviselőjét, hogy megkérdezzem, mit gondolnak ők. Vámos György elnök úr meglepődött, hogy testületi előterjesztés lett a javaslatból, mert őt erről nem értesítették, és elmondta, hogy az eredeti szöveget szeretnék, ahogyan ezt a benyújtáskor a főépítész kérdésére is határozottan kijelentette. Ezután döntöttünk a sajtóközlemény megjelentetéséről, és készítettem el módosító indítványomat.

Ebben leírtam, hogy ez az eljárás elfogadhatatlan, a kerületi önkormányzathoz méltatlan. Javaslom ezért az emléktáblát a kezdeményezők szándékához hűen, pontosan az eredeti szöveggel felállítani. A rendeletünk azért született, hogy egységbe fogja a kerületi emléktábla-állítás rendszerét, megőrizze a városkép harmóniáját és az emlékállítás méltóságát. Nem pedig azért, hogy az emléktábla-állítási szándékot önkényesen felülírja, XIX. századi kifejezéssel élve: cenzúrázza. Az emléktáblát kezdeményező Carl Lutz Alapítvány a tábla tervét, pontos szövegét egyeztette a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal, a Brit Nagykövetséggel és a Svájci Nagykövetséggel, akik mind az eredeti formájában támogatták az emléktáblát.

Nem lehet értelmezni az eseti bizottság azon véleményét, hogy az emléktáblán nem szerepelhet a felállító szervezet. Általános gyakorlat, hogy az emlékállító szervezet megjelenik az emléktáblákon, emlékműveken. Rendszerint kisbetűvel, alul, hátul, oldalt, de megjelenik, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy ki a felállító. Enélkül az emléktábla olyan volna, mint egy aláírás nélküli okirat: súlytalan. Az emléktáblát állító szervezet nem „magát reklámozza”, hanem nevét adja egy kezdeményezéshez, és rendszerint állja annak költségeit.

 

Az elfogadhatatlan eljárás mellett meg kell említeni még egy szempontot. A „zsidó” kifejezés kicserélése „üldözött”-re veszélyes út. Azért veszélyes, mert a történelemhamisítás irányába visz. Carl Lutz (mint az előterjesztéshez mellékelt dokumentumban is olvasható) nem általában valamiféle üldözött embereket mentett, hanem a II. világháború idején mentette azokat a zsidó honfitársainkat, akiket az akkori magyar kormányzat engedélye, majd aktív részvétele mellett haláltáborba akartak hurcolni csak azért, mert zsidók voltak. Az emléktábla azért kell, hogy emlékezzünk erre nemzedékek múlva is, hogy soha többé ne történhessen ilyesmi. Ha megakadályozzuk az emlékezést, mert kiradírozzuk a zsidó szót, azzal súlytalanná tesszük Carl Lutz tevékenységét, és még sok ember hősi áldozatvállalását a zsidók mentésében.

 

Lassan évszázados kibeszéletlen, feldolgozatlan történelmi múltat cipelünk, és ez a feldolgozatlanság megmérgezi a közéletet. A bűntudattól való megszabadulás első lépése a szembenézés és beismerés lehetne, amely nélkül nincs feloldozás. Martonyi János külügyminiszter 2010. nyarán részt vett a svájci diplomata washingtoni lakóhelyén elhelyezett emléktábla avatásán. A képviselő-testület hasonló példaadással tartozik a választóknak. Bátornak és tisztességesnek kell tehát lennünk, hogy a múlt eseményeiről nyíltan, őszintén beszéljünk; bátornak, hogy emlékezzünk arra is, ami fáj, és tisztességesnek, hogy Carl Lutz emléktábláját az eredeti elképzelés szerint felállítsuk.

 

Mivel a sajtóbotrány hatására a polgármester visszavonta az előterjesztést (index), és helyette olyan javaslatot nyújtott be, amely engedi, hogy az alapítvány az eredeti szándéka szerint, további megkötés nélkül helyezze el az emléktáblát, ezért a módosító indítványomat végül nem nyújtottam be. A képviselő-testületi ülésen elmondtam, hogy tekintettel a történtekre, nyomatékosan kérem, hogy a jövőben az eseti bizottság jegyzőkönyvével együtt kapjunk teljes körű tájékoztatást arról, hogy milyen emléktábla javaslatok érkeztek az önkormányzathoz, és azokról milyen döntés született, valamint a döntések indoklását.

 

 vnm

 (A bejegyzéshez felhasználtam Püspöki Gábor írását is.)

 (A fényképek forrása: jfr.org, hacusa.org)

Mivel valamennyi napirendi pontnál dr. Nagy Gábor Tamás polgármester az előterjesztő, ezért ezt külön nem említem az egyes témáknál.

Jelentkezem, mert szeretném megtanulni mindezt.

Fele annyi hulladék? 

12 %-kal alacsonyabb energiaszámla? 

Ötödével csökkenő vízfogyasztás?

És mindez nem önsanyargatással, hanem játékosan és jókedvűen?

• "háztartásvezetői" pozícióban vagy, vagyis van beleszólásod abba, mi történik otthon;
• megvan benned a kellő elszántság a változtatásra;
• vállalod a 9 alkalmas csoportmunkában való aktív részvételt;

vnm

(A fénykép forrása: kaposextra.hu)

Ma délutáni képviselői fogadóórámat nem a Bem Művelődési házban fogom megtartani, mint szoktam, hanem a Batthyány utcai iskolába megyek 17 órára a Mária tér-Donáti utca sarkának rendezéséről szóló lakossági tervbemutatóra (Városrészi lakossági fórumként lett meghirdetve a Várnegyedben). Természetesen ott is megtalálhat bárki a kérdéseivel, gondolataival, sőt buzdítok mindenkit, hogy jöjjön el, gazdagítsa hozzászólásával a megbeszélést, és utána beszélgessen még velem a tervekről is, és a kerület minden egyéb ügyes-bajos dolgáról!

Tavasz óta erősen szorgalmaztam ennek a közös gondolkodásnak a létrejöttét, mivel többen is megkerestek mind a Donáti utca forgalma, mind a Mária tér sarkán történt baleset miatt. Örülök neki, hogy a Polgármesteri Hivatal fogékony volt a kezdeményezésemre, és megszervezte ezt a fórumot.

A hétfői Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottsági ülésen már bemutatták a tervváltozatokat, amelyekről a ma délutáni lakossági fórumon lesz szó. Úgy vélem, jó kiindulási alapok; a helyben lakók véleményét beleépítve igazán nagyszerű megoldás születhet. A korábbi bejegyzésemben indítottam egy kis szavazást, amelyben azt kérdeztem, hogy a Mária tér rendezése során milyen szempont legyen az elsődleges. A felsorolt lehetőségek közül legtöbben hangulatos városi közteret szeretnének a Mária téren.

A héten, csütörtökön képviselő-testületi ülés lesz a Budavári Önkormányzatban. A napirend és az előterjesztések letölthetők az önkormányzat honlapjáról.

Várom a hozzászólásokat, kérdéseket, megjegyzéseket, hogy minél inkább az Önök véleményét képviselhessem a testületi ülésen!

vnm

Többen is emlékeznek korábbi blogbejegyzésemre, aminek rövidített változata a Várnegyedben is megjelent. Azóta megkerestek többen is a forgalomcsillapítással kapcsolatban, különösen azután, hogy egy rollerező gyermeket elütött az autó. (A baleset szerencsésen végződött, a gyermek nem szenvedett maradandó sérülést.)

Éppen emiatt is kezdeményezett a Polgármesteri Hivatal egy átalakítást az érintett területre, ajánlatokat kértek be tervezőirodáktól a csomópont áttervezésére.

A Beruházási Irodánál és a Polgármester úrnál is kezdeményeztem, hogy tartsunk erről az átalakításról egy lakossági fórumot a környékbelieknek és az itteni iskolákba, óvodába, bölcsődébe járó gyerekek szüleinek. Az ötletemet elfogadták, úgy tűnik, hogy lesz lakossági fórum. Az időpontja bizonytalan, mert a polgármester úr azt szeretné, ha már előzetes tervek birtokában tartanánk meg, hogy legyen miről beszélni, de a terveztetés egyelőre nem kezdődött meg.

Szerintem a tervezési célokat vázlattervek nélkül is meg lehetne beszélni, de minden egyeztetésnek örülök, ezért minden módon igyekszem szorgalmazni ezt a fórumot.

Indítok itt egy mini-szavazást arról, hogy mit tartanának leginkább fontos célnak a tervezés során az olvasóim. Több célra is lehet szavazni.

 vnm

*****

Frissítés: Jövő héten kedden, szeptember 27-én du. 16.00 órakor lakossági fórum lesz az elkészült tervváltozatokról a Batthyány utcai iskolában! Mindenkit várunk!

 Úgy tűnik tévedtem egyik korábbi bejegyzésemben, amikor a kerületi nevelési tanácsadó új vezetőjének kinevezésével kapcsolatos bizonytalanságomat fogalmaztam meg.

A kinevezett vezető rendkívül rátermett, mivel a kinevezése óta eltelt fél év alatt olyan remek munkát végzett, hogy a pedagógus napon a polgármester elismerésben részesítette.

Kaptak mások is elismerést: tanárok, óvónők, közművelődési szakemberek, akik közül nem egy évtizedeken át tanított a kerület intézményeiben.

Szeretettel gratulálok nekik!

vnm

 Tegnap, a képviselő-testületi ülés előtt fogadott minket a köztársasági elnök, utána pedig körbevezettek a Sándor-palotában.

Idemásolom azt a levelet, amit átadtam Schmitt Pálnak. A találkozón szóban elmondtam ennek egyfajta kivonatát, összegzését.

    Tisztelt Elnök Úr!

 vnm

(A kép forrása a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapja)

Eredetileg arra készültem, hogy részletes és hangulatos beszámolót írok az áprilisi közgyűlésről, hogy aki ma este eljönne a képviselői fogadóórámra, az tájékozott legyen. A beszámolót természetesen meg fogom írni, de a tegnapi tapasztalataim másra sarkallnak.

Közben ugyanis felkerestem a Horváth kertet, ahol a Déryné szobor mögé, félkörívben pavilont épít az önkormányzat. Azt láttam, hogy a pavilon mellett álló fák ismét be vannak ásva derékig földbe és törmelékbe. Azért mondom, hogy ismét, mert két héttel ezelőtt vettem észre ezt a tényt (a fényképen látható a két héttel ezelőtti szint is), meg azt is, hogy az építkezés kezdetén elmulasztották az építési területre eső fák védelmét: nem kalodázták körbe a törzsüket, és nem gallyazták vissza szakszerűen az épület fölé belógó lombokat. Emiatt az ott álló fák közül egy, sőt, inkább kettő elpusztult, hármat betemettek vállmagasságig földdel (ami rendszerint rövid idő alatt a fa pusztulását okozza), egyhez hozzádrótozták a mobil WC-t, a pavilon fölé nyúló hársfalombot pedig kíméletlenül tördelik a fedélszéket készítő munkások. 

Ekkor intenzív telefonálásba kezdtem: városüzemeltetési iroda, építésvezető (aki nem volt a helyszínen), Főkert. Ugyanis a Horváth kert tulajdonosa és a pavilon beruházója, így a kivitelező megbízója az I. kerületi önkormányzat, de a park fenntartója a fővárosi önkormányzat (Főkert Zrt.). A kivitelező szerint a növényzettel kapcsolatos munkákat a Főkertnek kellene elvégezni. A Főkert valószínűleg úgy gondolja, hogy ez építési terület, amíg a munka tart, addig azért a részért ő nem felel. Ez abból is észlelhető, hogy az építkezés körül nem kaszálnak, így elég rendesen megnőtt a gyom, felütötte fejét az üröm és a parlagfű is, ahogy ez a képen is látható.

A kivitelező viszont egyáltalán nem gondolja, hogy a növénnyekkel törődnie kellene, főleg, hogy hosszan állt az építkezés, mivel rossz a Főkert öntözőhálózata, ami a vízvételi hely lett volna szerződés szerint, köbméterszám elfolyik valahova a víz.

Ezért a kerületi önkormányzat pénzén új öntözőhálózatot építettünk a Horváth kert adott területén a Főkert számára. Telefonálgatásom eredményeként körbeásták a betemetett fákat, a Főkert levágta a belógó gallyakat és igéretet kaptam, hogy péntekre elkészülnek a kalodák. Pénteken nem mentem ki, de hétfőn igen - és a már leírtakat tapasztaltam: a fák ismét beásva, kaloda összesen 1 db fa körül.

Csütörtöki beszélgetésünkön az építésvezető felhívta a figyelmemet, hogy a beásott fák egyébként beleesnek a rézsűbe. Nézzék meg a cikk elején a képet! Nem látszik a környezet. A tervezés szakaszában nem fordult elég figyelem a meglévő növényzetre. Így kerülhetett a hársfa lombkoronájába a pavilon tetőszerkezete, és a rézsűbe a fák törzse. Látható a képen, milyen nagy ágakat kellett levágni amiatt, hogy a tervezéskor semmibe vették a zöldfelületi szempontokat. Egy parkrekonstrukcióhoz kapcsolódó pavilonépítés kapcsán.

Szívesen mondanám, hogy ez a pavilon-építés egy állatorvosi ló (pedig még nem mondtam el mindent!), de ez nem így van: a budapesti közterületi építkezések nagy része hasonló bolondokháza.

Kezdjük azzal, hogy amikor a pavilon kivitelezésének közbeszerzési eljárása folyt, döbbenten tapasztaltam, hogy egy üvegfalú és üvegtetejű építményt készülünk felépíteni. Egy olyan szerkezetet, ami télen hideg, nyáron meleg, egyszóval mindig erősen fogyasztja majd a fűtési/hűtési energiát. Ekkor elmagyarázták nekem, hogy egyrészt a hűtésit nem fogja, mert nincs betervezve ilyen gépészet,  másrészt a pavilont - illeszkedve a kerületi építésügyi koncepcióhoz - a Szentháromság téri pavilon mintájára tervezték, és abban is nagyon kellemes a klíma hűtés nélkül. (Megnéztem a Szentháromság téri pavilont: egy kétemeletes tűzfal északi oldalán fekszik, így alig kap erős napsütést - ellentétben a Horváth kertivel.) Meg egyébként is, ez a terv átment az építéshatósági eljáráson, el van fogadva, a közbeszerzési szakaszban már nincs mód változtatni.

Mutatok néhány képet a Szentháromság téri pavilonról, annak jelenlegi állapotáról. Látható, hogy a hangsúlyosan semleges megjelenésű épület a "költségtakarékos" anyaghasználat és a tervezési hiányosságok miatt erősen romló állapotban van: az acélszerkezetek rozsdásodnak, az üvegfelületek megrepedtek. Ez a műszaki megoldás se nem elegáns, se nem olcsó.

Nagyon sok célzás elhangzott arról, hogy ez I. kerület reprezentatív környék, különösen fontos ezért az egységes városkép és a szép megjelenés. Ezért most mázolt idomacélból, ragasztott üvegből és látszó-betonból építkezünk. Szép lesz.

A tervezés hiányosságait mutatja az is, hogy most ismét közbeszerzési eljárás zajlik: a pavilon épületgépészeti rendszerének (hűtés, szellőzés, biztonságtechnikai előkészítés) kivitelezését pályáztatjuk. Erre nemcsak azért van szükség, mert az üvegfalú-üvegtetejű épület nyáron elviselhetetlen lesz különben, hanem azért is, mert a pinceszintbe épített nyilvános illemhelyiségnek nincs természetes szellőzése.

A polgármesteri hivatal szakemberei óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy egy korábbi időszakban elkövetett hibasorozat ellenére vállalható minőségű épület készüljön. Tőlem telhetően segítem a munkájukat, de nem mehetek el szó nélkül az egész jelenség mellett.

Egy valamikor jónak tűnő design-hoz a végsőkig makacsul ragaszkodva olyan pavilont építünk, ami szerkezetéből fakadóan sérülékeny, anyaghasználatából fakadóan igénytelen megjelenésű, formavilágából fakadóan (félköríves) rendkívül költséges és építészeti koncepciójából fakadóan energiazabáló.

Éppen ezért a legkevésbé sem környezetbarát, mivel a fenntartása drága, várhatóan drága lesz a kávézó kínálata is, és a folyamatosan működni kénytelen gépészet zaja miatt a hangulata is megkérdőjelezhető. Nem szolgálja tehát megfelelően a kerület lakóinak jólétét, egészségét és kényelmét.

"Legyen a Horváth kertben, Budán..."

vnm

 Ma délelőtt lett volna a Mikó utcai "Szitakötő játszótér" megnyitója a Vérmezőn. De elmaradt. Először csak a táblát nézegettük tanácstalanul a kisgyerekekkel érkező anyukákkal együtt a bejáratnál.

Felhívtam a tábla alján olvasható zöld számot. A Főkertként bejelentkező fiatalember senkit nem tudott kapcsolni a Főkert illetékesei közül, és maga is csak annyit tudott, ami a táblán áll. Kicsit később befutott a kerületi polgármestert is megnyitóra illő eleganciában, munkatársai kíséretében. Az ismeretséget kihasználva bementem, de éppen annyit tudott mint én: a polgármesteri hivatalt sem értesítette senki idejekorán.

Kicsit körülnéztünk, fényképeztünk, amikor is - mintegy 25 perc késéssel - megérkezett a Főkert sajtófelelőse. Egy korábbi egyeztetésen találkoztam vele, ezért megszólítottam, hogy tájékoztatást kérjek. Közölte, hogy azért marad el a megnyitó, mert hiányoznak engedélyek, és ezek nélkül nem vállalhatják a felelősséget a megnyitásra. Megkérdeztem, hogy milyen engedélyekről van szó, mert hogyha kerületiekről, akkor képviselőként érintve vagyok, és várhatóan mikor lesz megnyitva a játszótér. 

Nem kerületiek a hiányzó engedélyek - mondá a sajtófelelős -, mert ez fővárosi beruházás. Mivel még mindig nem kaptam választ a kérdésemre, megkérdeztem, hogy titkos-e az információ, mert ha nem, akkor akár el is árulhatná azoknak, akik gyerekei számára és akiknek az adóforintjaiból épült a játszótér. Nem titkos, mondta, de hogy pontosan mi, arról nem tájékoztatta őt a műszaki osztály, ezért nem tudja megmondani, de majd kiad sajtóközleményt, abban benne lesz. Egy héten belül biztos nem lesz átadás. Láthatóan váratlanul és kellemetlenül érintette a kérdezősködésem és az összegyűlt anyukák elégedetlensége, ezért hozzátette, hogy ő is csak tegnap délben tudta meg, és négy órányi munkájába került a megnyitó lemondása.

 Most várom a tájékoztatást az időpontról, és közben azon gondolkodom, hogy ha én sajtós volnék, és sokakat meghívnék egy átadásra, akkor megkérdezném a műszaki osztálytól, hogy miért is marad el a rendezvény. A polgármesteri hivatalt felhívnám, vagy írnék e-mail-t. Az átadás előtt egy órával kint lennék a helyszínen, hogy pogácsa, üdítő és apró plüssmacik osztogatásával feledtessem gyerekkel és szülővel a csalódást.

És főleg: megmondanám az igazat, még akkor is, ha az kínos, mert esélyes, hogy valaki valamikor hibázott.

vnm

„Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, 

 

vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes 

 

voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen 

 

voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg 

 

voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre 

 

megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk 

 

volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk 

 

idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy 

 

börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony 

 

mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, 

 

velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem 

 

elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak 

 

készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem 

 

adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s 

 

nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el 

 

meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen 

 

vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s 

 

nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, 

 

amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.” 

 

(Mt 25, 34-45)

... a Budavári Önkormányzat honlapján arra, hogy időközi választásra készülünk a Várkerület 6. számú egyéni választókörzetében. A Hasznos információk fül második oszlopa utolsó helyén, a FŐKÉTÜSZ és a bírósági ülnökök alatt.

Velich Katalin március 22-ével lemondott képviselői megbízatásáról. A helyi választási bizottság március 21-i dátummal meghozta határozatát, amelyben kimondja, hogy időközi választást tartunk május 22-én. Ezt a határozatot valamikor feltöltötték a kerület honlapjára (ld. fent). A március 31-i képviselő testületi ülésen a polgármester bejelentette mindezt, törvényi kötelezettsége szerint.

Április 4-én pedig (4 nap múlva) elkezdték kézbesíteni az ajánlószelvényeket. Ezen a napon minden postaláda tele volt a Fidesz-KDNP szórólapjaival, akik nyilván már hetekkel korábban értesültek a lemondásról.  Nekünk ekkor még jelöltünk sem volt, hiszen jelöltet a területi szervezet választ, de ehhez össze kell hívni egy területi gyűlést.

Összehívtuk, már van jelöltünk: MATHAUSER ANDRÁS, aki eddig is sokat dolgozott külső bizottsági tagként az önkormányzatban. Gyűjtjük az ajánlószelvényeket, ajtóról-ajtóra járunk. Akit nem találunk otthon, azt szeretettel várjuk a héten délutánonként a Moszkva téri kitelepülésünkön.

vnm

 Sokan sokat fognak még írni az Esztergomból Budapestre gyalogló polgármester asszonyról és a hozzá csatlakozókról.

Most itt csak azt a felemelő érzést szeretném megírni, ami akkor fogott el, amikor a Batthyány térnél megláttam a menetet és azután csatlakoztam hozzá. Gyönyörű volt! Különböző korú, stílusú és talán pártállású emberek összefogtak, mert az ügy jó, és mert az eszköz méltó.

Mire Budapestre értek, sokan elfáradtak. Nem tudom, hogy az elején milyen lehetett, itt a rakparton csendben vonultunk. Jóleső csendben. Azután, ahogyan a Lánchíd felé egyre többen csatlakoztak, felélénkült a beszélgetés. Vadidegenek szólították meg egymást, beszélgettek őszintén és felszabadultan.

A budai Duna-part ragyogó napfénnyel és zöldülő lombokkal fogadta a menetet.

Megindító és lelkesítő ereje volt az Esztergomért és a közélet méltóságáért zarándokló szelíd, szép menetnek.

Köszönöm!

vnm

 Csütörtökön fog szavazni az I. kerületi képviselő testület a vári behajtási és parkolási koncepcióról. Ennek okán ragadtattam magam egy módosító csomag szerkesztésére. Idemásolom a tervezetemet, és megkérek mindenkit, hogy az utána található szavazással, és, természetesen, érdemi hozzászólásokkal segítse a javaslataim tökéletesítését! 

Előre is köszönöm!

 Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Képviselőtársaim! 

A tárgyi előterjesztés a Budai Várba való behajtás és az ottani parkolás szabályozását irányozza elő. Érdemes ezért alapvetéseket tenni, hogy miért is van szükség minderre.

Azért van szükség rá, mert a fővárosban, ezen belül a Budai Várban különösen, az egyik legnagyobb probléma jelenleg a túlságos gépjárműterhelés. Mindazt a ránk bízott építészeti, történelmi és kulturális örökséget, amit a Vár képvisel, éppen a viselhetetlenül nagy gépjárműforgalom veszélyezteti leginkább. A Várban nincs mód a parkoló gépjárművek tárolására, ezért a történelmi hangulatú utcákon, közterületeken okoznak zsúfoltságot. Az általuk okozott rezgés és füstgáz-kibocsájtás a hosszú távú, folyamatos használat során fejtik ki lassan, de biztosan romboló hatásukat. Még nem telt el az év negyede sem, de Budapest már meghaladta az Európai Unió által egy évre előírt legfeljebb 35 szmogos napot a szálló por határértékei alapján. Az itt élő emberek egészsége, a közterületek használhatósága és az épített környezet állagmegóvása számára egyaránt az a hosszú távon előnyös, ha az autóforgalom és a közterületi autótárolás csökken. Az önkormányzat felelőssége, hogy a hosszabb távon előnyös használat felé orientálja a lakosságot – mindnyájunk érdekében.

A szabályozás elsődleges célja éppen ez az orientáció, a vári autóforgalom csökkentése. Szabályozásunkban tehát arra kell motiválni mind a lakosságot, mind a helyi intézményeket, mind az idelátogatókat, hogy előnyben részesítsék a közösségi közlekedést, a gyalogos és más környezettudatos közlekedési módokat (pl. kerékpár).

A behajtási engedély, a parkolási engedély, és hogy ezekért fizetni kell, ennek az orientációnak az eszközei. Világossá kell tenni, hogy a parkolási díj és a behajtási díj nem az önkormányzat általános bevétele, hanem elsősorban a gépjárműforgalmat csökkentő eszköz, másodsorban pedig forrás arra, hogy a Várhoz gépkocsival érkezők számára előbb-utóbb megoldhatóvá váljék a parkolás a Váron kívül (pl. a Vár alatt). Ha pedig forrás, akkor az úgy igazságos, ha az fizet többet, aki többet használ a közös javakból: a levegőből és a közterületből. Az igazságosság másik aspektusa, hogy az fizet, akinek van (volna) módja elkerülni a behajtást, parkolást.

A tárgyi előterjesztésben szerepel, hogy a várban lakók számára jelenleg családonként 2 darab személygépkocsi után jár 100%-os behajtási és parkolási kedvezmény (3. oldal, 4. bekezdés). Ezt a szabályozást a kerületi önkormányzat annak idején a fővárosi rendelet következtében hirtelen megemelkedő behajtási és parkolási díjtételek miatt rendelte el. Azért is született ez az engedmény, mert az érintett családok közül voltak, amelyeknek a napi megélhetéshez volt szükségük a két darab családi személygépkocsi üzemeltetésére, ugyanakkor ingyenes parkolási lehetőség a Vár közelében nem található.

Kerületünk országos és fővárosi szinten is közösségi közlekedéssel sűrűn behálózott terület. A napi megélhetéshez szükséges, valamint a szociális infrastruktúra gyalogosan és közösségi közlekedéssel könnyen, gyorsan elérhető mindenki számára. Nincsenek nagy távolságok, a nyitvatartási idők és a lefedettség kényelmes és gyors hozzáférést biztosít. A 16 és 16A jelű BKV buszjáratok nagy örömünkre igen gyakran járnak, segítségükkel Buda és Pest jelentős közlekedési csomópontjai is hamar elérhetők.

Javaslom ezért elvi-koncepcionális szinten, hogy a vári lakosok számára a családban (lakáshoz tartozóan) üzemeltetett második személygépjármű után ne járjon 100%-os parkolási kedvezmény. A második személygépkocsi utáni kedvezményt 50-75% között javaslom, pontos értékét a részletes szabályozásban érdemes meghatározni.

A második gépjármű nagyobb mértékű (75-100%-os) behajtási és parkolási kedvezménye iránt egyedileg lehet folyamodni az Önkormányzatnál, ahol a részletes környezettanulmány elkészülése és az indokok figyelembe vétele után dönthetnek a kedvezmény megadásáról. Egyedi indokként tartósan beteg vagy fogyatékos, gondozott családtag, nagy létszámú család és olyan speciális munkakör vagy egyéb körülmény vehető figyelembe, amely a második gépkocsi nem-léte esetén a család megélhetését, életminőségét súlyosan veszélyeztetné.

A korábban vázolt körülményeket figyelembe véve semmi sem indokolja, hogy egy családban két gépjármű után járjon különleges kedvezmény. A vári lakosok jogosultak akár két személygépkocsit is üzemeltetni családonként, de ebben az esetben legalább a második gépjármű után járuljanak hozzá a vári épített örökség és környezeti minőség megóvásának terheihez.

Javaslom továbbá, hogy a készülő koncepcióban válasszuk külön a behajtás és a parkolás, mint gépjárműtárolás engedélyeit, mint ahogy azt a 2008-ban készült fővárosi parkolási koncepció is tartalmazza (FŐMTERV). Ennek részleteit a koncepció készítése során érdemes átgondolni.

Javaslom, hogy a részletes koncepcióban a behajtási díj megállapításakor legyen figyelembe véve a gépjármű környezetvédelmi besorolása, azaz a nagyobb károsanyag-kibocsájtású járművek többet, a kisebb kibocsájtásúak kevesebbet fizessenek. Ez, mint elv szintén szerepel a fővárosi koncepcióban, és van és példa rá más kerületekben és fővárosokban (pl. Terézváros, London).

Jelenleg az állampolgárok úgy élik meg a parkolási díjakat, hogy szedik az önkormányzatok, mert megtehetik, és mert szükségük van bevételre. Kiemelten fontosnak tartom, hogy a vári behajtási és parkolási szabályozás kialakításakor megjelenjen az állampolgárok számára, hogy miért fontos a korlátozás és mire lesz elköltve a befizetett díj. Ezért javaslom, hogy a vári behajtásból és parkolásból származó bevételeket az Önkormányzat elkülönítve kezelje, és ezeket a vári környezeti károk elhárítására illetve mérséklésére, valamint a Vár környéki és a kerületi közterületi parkolás kezelésére, a közterületi gépjárműtárolás csökkentésére fordítsa. A keletkezett bevételek alapját képezzék – természetesen más forrásokkal kiegészítve – a Vár környéki környezetvédelmi és parkolás-ésszerűsítési beruházásoknak.

Mindezt a Budavári Kapu Kft. által rögzített gépjárműforgalmi és környezetterhelési adatokkal együtt évente hozza nyilvánosságra.

MÓDOSÍTÓ JAVASLATOK:

·           A vári lakosok számára az egy családban illetve egy lakásban üzemben tartott második gépjármű után járó parkolási kedvezmény mértéke 100%-nál kevesebb.

·           Kerüljön átgondolásra, hogyan lehet ésszerűen különválasztani a behajtás és a parkolás engedélyezését, és ezzel hogyan lehet elősegíteni a vári környezeti minőség javulását és a közterületek használhatóságát.

·           A behajtási díjak megállapítása az adott gépjármű környezetterhelési mutatói alapján is történjék.

·           A behajtási és parkolási bevételeket elkülönítve kezelje az önkormányzat és célzottan a gépjárműforgalommal kapcsolatos terhelés megelőzésére és elhárítására fordítsa.

·           Az ezzel kapcsolatos adatokat évente részletesen hozza nyilvánosságra.

 Kérem a tisztelt Képviselőtestületet és Polgármester urat, hogy módosító javaslatomat támogassa!

                                                                                                                                            Váradiné Naszályi Márta        Budapest I. kerületi képviselő

Sosem értettem, hogy aki egyszer "nagy ember" lesz, az miért felejti el a hétköznapi emberek életét. Azt hiszem, most már kezdem megérteni - és borzadállyal tölt el, amit látok.

Nem is vagyok igazán igazi poitikus, csak egy kis porszem; bármikor félreállítható és lesöpörhető porszemecske. És mégis: egyre gyakrabban érzem egy-egy baráti beszélgetés után a kételyt, hogy valóban olyan barátságos volt-e ez a beszélgetés.

Nem háborít fel, ha közbenjárást, befolyásos szívességet kérnek tőlem. Ez itthon az évezredes recept, így működik - sajnos - az ország. Fájdalom, velem rosszul járnak: tökéletesen alkalmatlan vagyok az ilyesmire. Meg is szoktam mondani kereken, hogy senkinek semmilyen előnyt nem járok ki. Segítségem kimerül abban, hogy megérdeklődöm a hivatalos utat számukra.

Természetesen egy kis nevetgélős, rosszmájú pletykálkodás nekem is jól esik. Az önkormányzati politizálás groteszk bája Mikszáth tollára kívánkozik. De egyre gyakrabban merül föl bennem utána: célzatosak voltak vajon a kérdései? Volt vajon magnó a beszélgetőtársamnál titokban? És ha volt, mit fog tudni összevágni a szavaimból? És mindig be kell látnom: bármit, ha rosszat akar nekem. Egy korábbi bejegyzésemben már írtam: ez ellen egyedül az véd meg, ha sokan ismernek, és tudják, hogy én olyat nem mondhattam.

Ráadásul mióta a képviselőség közelébe kerültem, mindenki elmesél nekem minden korrupciós és egyéb büntetőjogi kategóriás politikai pletykát. Eleinte még mondogattam, hogy ha tud valamit, ha bizonyítéka van, menjen az ügyészségre. Ma már nem mondom, többnyire csak hallgatok, hátha akkor hamarabb áttérünk más témára. Mert természetesen azok, akik nekem mondják, igazán nem tudnak semmit: feltételezéseket - zömében másoktól hallott feltételezéseket zúdítanak rám. A feltételezések pedig leginkább a valódi információk hiányából erednek.

Ezért is tartom - a törvényi kötelezettségen túlmenően - olyan fontosnak a közérdekű adatok nyilvánosságra hozását. Ha mindenki birtokában van minden információnak, akkor nem tud eluralkodni a bizalmatlanság légköre, nem kerülhet senki kiszolgáltatott, hátrányos helyzetbe.

Úgy döntöttem, nem lépek ki a normális emberek világából. Nem cenzúrázom önnön magamat, nem tépelődöm folyamatosan azon, hogy akkor most ezt itt mondhatom vagy sem, hiba volt-e ez vagy az. Egyszerűen csak: a rám bízott titkot megőrzöm, a tudomásomra jutott közérdekű információt elmondom, a véleményemet pedig vállalom.

vnm

 Az édesapám úgy tartotta, hogy a nemzetközi nőnap pártállami kommunista ünnep, ezért látványosan negligálta. Viszont anyák napján minden nőnek hozott virágot, nekünk is a húgommal, mert - mint mondta - ezen a napon a leendő édesanyákat is ünnepeljük.

Ő volt a nagy kivétel, mert később azt tapasztaltam, hogy az a férfi, aki azt hangoztatja, hogy a nőnap kommunista ünnep, csak mentséget keres, hogy miért is nem akar egy szál virággal kedveskedni. A katolikus gimnáziumban, ahova jártam, az osztályfőnök atya megszégyenítette a fiúkat, amiért nőnapon virágot hoztak nekünk - pedig mi, lányok nagyon örültünk annak, hogy kelekótya kamasz 15 éves osztálytársaink észrevették, hogy nők vagyunk, és ki merték mutatni a megbecsülésüket. (Belevaló srácok voltak: attól kezdve franciakrémest hoztak nőnapkor nekünk.)

Kedden este, a 100. nőnapon batyubált tartottunk az LMP központi irodájában. Az időzítés remek volt, hiszen hamvazószerda előestéjén, húshagyó kedden szokás nagy ünnepléssel, lakomával zárni a farsangot. És ez éppen nőnapra esett. A századikra.

Az ünnep nagyon kedvesre, családiasra sikerült. Szerencsére nem voltak kötelező elemek, hanem mindenki beletette azt, amit tudott, amit gondolt. Ettől kicsit eklektikus, talán kicsit suta, de éppen ezért nagyon-nagyon személyes és szerethető műsorszámok és megszólalások hangzottak el.

http://indafoto.hu/shambhala/nonap_2011_lmp?utm_source=indafoto_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=indafotoshare

Hajni megosztott képeit érdemes megnézni.

Mindig úgy gondoltam, hogy ha egy nagyvállalatnál nőnapkor minden nő kap egy cserepes kankalint, az valahogy pártállami. Akkor is, ha már nincs pártállam (?). És ha egy férfiismerősöm ad nekem egy szál virágot és hozzá egy kedves mondatot, az nem pártállami, akármi is a politikai rendszer.

Nagyon örülök neki, hogy ebben az együtt gondolkodó, együtt dolgozó közösségben, amit Lehet Más a Politika pártnak nevezünk, tudtuk úgy megünnepelni a nemzetközi nőnapot, hogy az egy kicsit sem volt pártállami kommunista.

És hogy készülünk az anyák napjára...

vnm

Áll a harc a budai fonódó villamosok ügyében. A főváros évek óta tervezi összekötni Észak- és Dél-Budát villamossal. Ez nem is lehetetlen, hiszen a villamosok megvannak, mindössze néhány száz méter szakasz hiányzik a Margit-híd budai hídfő és a Batthyány tér között, a Moszkva tér irányában pedig csak egy saroknyi távolság.

Mivel átlagban minden harmadik napon a fővárosi levegő szennyezettsége meghaladja az egészségügyi határértéket, nem lehet elég sokat fejleszteni a közösségi közlekedést, ami az autóforgalom csökkenését és a levegő minőségének javulását jelenti.

A budai fonódó villamoshálózat szép terv, jó elgondolás, de vannak még megoldatlan részletek, amiket a II. kerületi önkormányzat kritikusnak talál, és ezek megoldását várja. Mivel pedig területileg illetékes hatóságként a projekt az engedélyükhöz kötött, ezek a kérdések kerültek most a sajtófigyelem középpontjába.

Mondom: a sajtófigyelem középpontjába. Merthogy hivatalos tájékoztatást a leginkább érintett lakosság eddig nem kapott, a terveket nem mutatták be nekik, nem kérdezték a véleménnyüket, nem hallgatták meg a kéréseiket, kérdéseiket. Ezért született meg az ötlet, hogy beszélni kellene az ittlakókkal, érdeklődőkkel minderről, lehetőséget kell teremteni rá, hogy ne csak sajtóhírekből és pletykákból, hanem az ügyben járatos szakemberektől, a döntési folyamatban részt vevő szakpolitikusoktól tájékozódhassanak.

A tervemhez megnyertem lelkes helyi civileket is. Mivel a kerületi művelődési és közösségi házban nem szabad politikai rendezvényeket tartani (egyháziakat sem - érthetetlen; miért van akkor közösségi ház, ha nem tarthatjuk ott a közösség életének eseményeit?), a Batthyány téri csarnok emeleti galériáján találtunk helyet az eseményhez. Nagyon rohamtempóban kellett szervezni, mivel a legfontosabb meghívott vendégnek, Vitézy Dávidnak (Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója) sűrű az időbeosztása; az egyeztetett időpont egy hetet adott az előkészítésre. Ezért a helyi újágokban már nem tudott megjelenni az esemény, a szórólapozáshoz is nehéz volt aktivistákat találni - ezúton is nagyon köszönöm azok segítségét, akik mégis tudtak időt szakítani.

Mindezek után meglepően sokan eljöttek. Minden ülőhely foglalt volt, többen még álltak is. Nagyjából 60 résztvevő érkezett. Mint várható volt, elősorban azok jöttek, akiknek ellenvéleményük van, akik tartanak ettől a beruházástól, akik úgy érzik, hogy hátrányokat szenvednek majd. Ennek ellenére a beszélgetés nem volt ellenséges hangulatú, és bár világosan látszottak az ellentétek, nem harapódzott el a vita.

Nagyon örültem neki, hogy a II. kerület illetékese, Lánszki Regő (képviselő, a szakbizottság elnöke) is részt tudott venni a fórumon, mivel így valódi vita tudott kialakulni, tényleg elhangozhattak érvek és ellenérvek.

Most itt nem fogok a fonódó villamosok szakmai kérdéseiről beszélni (erre talán majd megkérem egy, a témában járatos munkatársamat). Sokkal fontosabbnak érzem ugyanis mindazt, ami ennek a lakossági beszélgetésnek az ürügyén világossá vált.

1.) A közcélú beruházási folyamatok nagyon rosszul működnek. Nem valódi hatásvizsgálatok, preferenciasorok alapján lesznek kiválasztva a készülő projektek, hanem a pillanatnyi politikai erőviszonyok alapján "nyomnak át" nagy jelentőségű, hosszú távú beruhházásokat is. Ennek következtében a megfelelő előkészítés elmarad, a részletek nem kerülnek átgondolásra, a vitás kérdéseket nem megbeszélik, leegyeztetik és megoldják, hanem erőből viszik át. Ez a gyakorlat eredményezi az önkormányzatok ellenállását és az állampolgárok bizalmatlanságát. Az önkormánnyzatok ugyanis tudják, hogy ez az egyetlen eszköz a kezükben, hogy kicsikarjanak dolgokat: ha elég sokáig húzzák, akkor a fő beruházónak körmére éghet a munka; előbb-utóbb enged, hogy ne hagyja elúszni a határidők miatt az úniós támogatásokat. A lakosság pedig azt látja, hogy őt nem kérdezték meg, nem tájékoztatták, a fentről talán kicsinek tűnő, de számára fontos problémáit nem oldották meg, és hogy ez mindig így szokott lenni.

Ez az oka annak, hogy még a valóban értelmes és előrevivő beruházásokat is, mint például a budai fonódó villamosok ügye, bizalmatlanul fogadják.

2.) Döntéshozói szinten is tudomásul kell venni, hogy a közcélú fejlesztések nem pusztán szakmai kérdésekből állnak. Nem elég, ha a szakemeberek egyeztetnek és terveznek. Merthogy a beruházó - végső soron - az állampolgárok közössége. Hány és hány félbemaradt, félrecsúszott, rossz minőségben elkészült projekt válhatott volna sikeres fejlesztéssé, ha már a kezdetektől korrekt felmérések készülnek, ha már a koncepció kialakításakor bevonják az érintetteket is, ha nem nézik le a lakosságot és az ő helyi igényeiket, problémáikat! Soroljam? Mennyi (köz)pénz, idő, lelki és fizikai energia fekszik ezekben a torzókban! Hány ember egészsége és egzisztenciája ment tönkre ezek során?!

3.) Mentalitás. Nagyon várom azt az időt, amikor nem az lesz sikeres, aki kierőszakolt valamit vagy megakadályozott valamit, hanem aki meg tudott egyezni valamiben.

Mindezt még sokat kell gyakorolnunk, de úgy vélem, hogy a tegnapi lakossági fórummal megtettük az első lépést. Tisztelet illet mindenkit, aki rááldozta az idejét a beszélgetésre, mert ez az egyetlen út egy valóban működőképes, demokratikus rendszer kialakulásának, a sikeres beruházási folyamatoknak. Folytatom, folytatjuk!

 Egy kis kiegészítés: Nagyon rosszul élem meg, hogy a szervezést én kezdtem, a rendezvény költségeit a Lehet Más a Politika állta, a szervezésbe fektetett munka nagy része is a miénk - és a sajtóban meg sem említik a Lehet Más a Politikát. Úgy érzem magam, mint az önkormányzati kampány idején sokszor, amikor is fontos kampányeseményeken, amiken ott voltam, láttam, hogy filmeznek, fényképeznek, interjúvolnak sokan, különböző médiumoktól, azután este vagy másnap egy szó sem hangzott el róla sehol, egy sort sem írtak. És mindeközben naponta hallottam, hogy hol van az LMP, miért nem csinálunk semmit?

Mivel én nem szeretnék ebbe a hibába esni, ezért tételesen felsorolom, hogy kik segítettek.

Vitézy Dávid (BKK) - részvétel

Lánszki Regő (II. kerületi képviselő, Fidesz) - szakmai dokumentáció elküldése, részvétel

Bakcsi Máté (BKK) - szakmai dokumentáció elküldése, részvétel

Kéri András (LMP) - részvétel

Lenkei Péter (Levegő Munkacsoport) - felszólalás

Bakonyi Miklós (független civil) - helyszín szervezése, hangosítás, szórólapozás

Tiffany kávézó - helyszín biztosítása, büfé

Mathauser András, Menyhárd Zsófia, Szász Áron (LMP)- szórólapozás

Püspöki Gábor (LMP)- sajtó

Kovács Márton (II. kerületi képviselő, LMP) - részvétel, és a rendezvény kölségeit biztosította

Váradi László (férj) - telefonos szervezés, szórólapozás, technikai lebonyolítás, bíztatás :-)

Gönci Balázs (LMP)- telefonos szervezés

Lehet Más a Politika központi irodája - technikai felszerelés biztosítása, fénymásolás

 Izzik a telefonvonalam és a levelezőrendszerem: megkezdték a Tóth Árpád sétányon a fakivágást.

2010. november-decemberében zajlott a közbeszerzési eljárás, amiben eldőlt, hogy ki lesz a kivitelezője a Tóth Árpád sétány utolsó, Nőegylet utca - Hadtörténeti Múzeum közötti szakasza felújításának. Ebbe a közbeszerzési döntőbizottságba, mint az önkormányzat képviselőjét engem is delegált a polgármester.

A bizottság munkája akkor kezdődik, amikor a közbeszerzési értesítőben megjelent pályázatra jelentkezők ajánlatukat már benyújtották a kiírónak (esetünkben az önkormányzatnak), sőt már a hiánypótlások is megtörténtek. Ez azt jelenti, hogy amikor belekerültem az "ügybe", már elfogadott tervek, jogerőre emelkedett határozatok és engedélyek szerinti építési munkák kivitelezőjét akartuk kiválasztani.

Nagyon megrendültem, hogy mi készül itt, s felmentem a sétányra, hogy megnézzem a fákat. Meg kellett állapítanom, hogy a fák sajnos valóban olyan rossz egészségi állapotban voltak, mint ahogy azt a szakértői vélemény leírja.

A fenti képeken jól látható, hogy a fák törődöttek, részben szárazak, a fatörzsek és a vázágak részben korhadtak, odvasak, kéreghiányosak.

Ezen a képen az látszik, hogy a két levágott ág csonkjától hogyan indult el a korhadás a fatözs belseje felé.

Különösen a múzeum előtti fák voltak nagyon betegek, csúnyák. A csonkokról készült képeken látható, hogy az egyiken egyáltalán nem volt kéreg, a másiknak a törzse pedig gombás és dudorokkal van tele. Ez azt jelenti, hogy bár a metszlap jónak tűnik, a fa nem egészséges, küzködik.

Egészségesnek csak két nagyobb és tizenvalahány kisebb fa mondható. A két nagyobb meg fog maradni, a kicsiket pedig átültetik.

Ma is felmentem a sétányra, és további fényképeket is készítettem (sajnos, a számítógépes rendszerem éppen most valamiért nem tudja a képeket feltölteni, de igyekszem ezt mihamarabb megtenni).

Csak a külső fasort cserélik le. Gyepes zöldsáv készül a helyén és továbbnevelt japán díszcseresznyéket ültetnek. (Ez azt jelenti, hogy nem egyszálbél kis csemeték, hanem 8-10 cm-es törzsátmérőjű fácskák.) Azért lett a díszcseresznye kiválasztva, hogy a házak felőli vadgesztenye fasor több fényt és levegőt kaphasson. A sétány felújításának ez az utolsó szakasza, az előző három szakasz már elkészült és szép lett. Az a szerencsés, ha az utolsó szakasz is mihamarabb elkészül, hogy az új fasor a sétányon végig egységes tudjon lenni.

Őszintén megmondom, ha én terveztem volna a sétány felújítását, valószínűleg más megoldást választok. Azt is gondolom, hogy nem ennek a sétánynak a felújítása lett volna az önkormányzat legsürgetőbb feladata. De a tervbe vett felújítás szakmailag megfelelő, és az eredmény hangulatos lesz, még új zöldsáv is készül.

A fő gond az, hogy az eljárás során ígéretet tettek nekem, hogy a munkálatok megkezdése előtt a környéken lakókat részletesen, alaposan tájékoztatják. Ez nyilván nem történt meg, vagy nem megfelelően. Nem írták meg a helyi önkormányzati lapban, a Várnegyedben, és nem jelezték az önkormányzat honlapján sem. Ráadásul az illetékes ügyintéző szabadságon van, és az érdeklődő telefonokra mindenki széttárja a kezét, hogy ő nem illetékes.

A kint lévő tájékoztató tábla a maga nemében korrekt, de önmagában láthatóan nem elég.

Ezért ma beszéltem a jegyzővel, hogy a szükséges híradást legalább a honlapon mielőbb tegyék meg, és valaki vállalja, hogy tájékoztatást nyújt az ügyben. A jegyző nekem erre ígéretet tett.

Az önkormányzat közérdekű adat-kezelési és tájékoztatási gyakorlatával kapcsolatban pedig interpellációt és javaslatot nyújtok be a polgármesternek.

Már a közbeszerzési eljárás alatt megkezdtem a vonatkozó iratok kikérését, és ma személyesen ígérte meg nekem a jegyző, hogy mihamarabb megkapok mindent, amit kértem. Azért látom ennek különösen nagy szükségét, mert az elültetésre kerülő 72 db fa nem fedezi a kivágás jóvátételét, és mindenképpen szeretném ellenőrizni, hogy a jóvátételi fapótlás hogyan lesz elültetve.

A kézhez kapott iratok birtokában fogom megírni a Tóth Árpád sétány 2. bejegyzésemet, ami a jóvátételi fapótlásról fog szólni.

***

Még valami. Most talán lesznek, akik úgy gondolják, hogy mivel megkapom a pénzemet a közbeszerzési bizottságban, ezért már mindent elfogadok és nem kritizálom az önkormányzatot. Szeretném elmondani, hogy a közbeszerzési tanács tagjaként nem kapok tiszteletdíjat, ez a képviselői munkám része. És ha kell, kritizálom az önkormányzatot, és ha törvénytelenséget tapasztalnék föl is fogom jelenteni akár. De ebben a közbeszerzési eljárásban nem volt törvénytelenség, és a tervek, amik alapján a kivitelezés folyik, megfelelnek a szakma szabályainak. Nincs szó természetrombolásról és nincs szó nyerészkedésről.

vnm

 Most mutatta meg nekem valaki, hogyan lehet szavazást beilleszteni a blogomba.

Nagyon megörültem ennek, és egyből föltettem az egyik, engem leginkább érdeklő kérdést a kerületünkkel kapcsolatban.

Örömmel venném, ha minél többen szavaznának!

vnm

Az angoltanfolyamon visszatérő kérdés, hogy mi az, ami haragossá tesz engem? Nos az, ha valaki nem gondolkodik. Viszont nagy hangon szajkóz mások által kiagyalt szólamokat.

A karácsonyi misén a templomban a kezembe akadt egy ingyenes kiadvány, ami a katolikus közösségek lapjának mondja magát. Mivel a templomban volt kitéve, sok jószándékú hívő elhiheti, hogy ez az igazság. 

Egy karácsonyi misén az ember nem háborodik fel, ezért inkább elszomorodtam a benne olvasottakon. Az aktuális lapszám az oktatásügyről szól.

"...a pedagógusképzésben ördögi kör alakult ki. Alacsonyak a felvételi pontszámok; különösebb izmozás nélkül el lehet végezni a tanári szakokat: így ezeket eleve azok a fiatalok választják, akiknek nem akadt jobb, vagy nem hajlandóak különösebb munkát fektetni a diplomájuk megszerzésébe... Aminek következtében - érthető módon - csökken a pedagógusszakma általános társadalmi megbecsültsége is." (Igen, XXII. évf. 2010/1. szám, 6. old.)

Ha felületesen olvasom, még el is hiszem. Csakhogy éppen fordítva van: azért nincs becsület, azért a közepes tanulók áradata a képzésben, mert nem lehet megélni belőle. Teljesen jogos, hogy tehetséges, életrevaló fiataloknak eszükbe sem jut tanárnak menni. És nagyon elszomorító egyszersmind. Persze a kiadvány maga is eljut odáig, hogy a nettó százezer kevés, de az összefüggésre nem világít rá. És elfelejti megemlíteni, hogy januártól ez is kevesebb lesz a nemzetmentő adóreform következtében.

Felső középosztálybeli, jobboldali ismerőseimtől eleget hallom, hogy az adóreform végre a keményen dolgozó, sikeres embereket segíti, nem a lógós lúzereket. És nem is azokat, akik kevés fizetésre vannak bejelentve, a többit pedig elteszik feketén. Merthiszen 3-4 gyereket egyszerűen nem lehet havi nyolcvan-százezerből eltartani, tehát az nyílván nem igaz, hogy csak ennyit keresnek. Ergó nem is szükséges olyan családbarát adórendszert kitalálni, amely őket is támogatja.

Nos: igen. Egyikük sem tanár, aki közalkalmazotti fizetésből él.

Még egy idézet:

"A magunk mögött tudott húsz év eredménye a diplomák tömegessé válása (ezáltal pedig: érték- és tekintélyvesztése)." (8. old.)

Ez a veszélyes mondat is el van rejtve több igaz és értemes állítás között. Éppen ezért tud nagyon veszélyes lenni. Agatha Christie egyik Poirot regényében fejtegeti, hogy Machbeth azért hitte el a három boszorkány jóslatát, mert az be volt ágyazva több igazság közé. Az első tétel a jóslat elhangzásakor már bekövetkezett, a másodikat csak maga Machbeth hajthatta végre, de ezek igazsága miatt elhitte, hogy a harmadik be fog következni. Az idézett mondat is ilyen.

Mert természetesen általában az az értékes, amiből kevés  van. És a tömeges képzés könnyen a műhelymunkák, gyakorlati ismeretátadás rovására mehet. De ebből a mondatból sajnos könnyen levonható az a következtetés is, hogy legyen kevesebb lehetőség a diplomaszerzésre. Csökkentsük a képzést. És bizonyára lesz majd valaki, aki elhiszi, hogy ettől egy csapásra megnő a színvonal, az érték, a becsület és a tekintély.

Igen, mint az egykulcsos adótól...

vnm

 Az Úr hat nap alatt teremtette a világot és az embert, a hetedik napon megpihent. Ekkor még nem sejtette, hogy ennek milyen súlyos következményei lesznek :-).

Először is ezen alapul az egész zsidó-keresztény-mohamedán világban használatos hetes beosztású naptárrendszer. Amiből egyenesen következik a napjainkban szokásos ötnapos munkahét és az ünnepek miatti munkanap-áthelyezések.

Hallgatom a rádiót, ami egy beszélgetést közvetít az időről-időre felmerülő kérdésről: legyenek-e nyitva a boltok vasárnap. Ezúttal a kereskedelmi dolgozók szakszervezete próbálja meggyőzni a keresztény hangzású kezdeményezésekre fogékony új kormányt a vasárnapi nyitvatartás korlátozásáról. A rádióműsorban a szakszervezet egyik vezetője vitázott a vállalkozók országos szövetségének szóvivőjével.

Mind a ketten meglehetősen álságosan aggódnak a kereskedelmi dolgozók sorsáért. A vállalkozók szóvivője tömeges elbocsájtások képét vetíti elénk egy esetleges korlátozás miatt, a szakszervezetis pedig arról panaszkodik, hogy a kereskedelmi láncok a vasárnapi nyitvatartás miatt rendre megsértik a munka törvénykönyvének előírásait a foglalkoztatás során.

A férjem folyamatos 12 órás műszakban dolgozik. Hol nappalos, hol éjszakás. Tíz év óta ez lesz az első Karácsonyunk, hogy a három nap egyikén sem dolgozik. (De Újévkor nappalos.) Így vannak ezzel a szolgáltatók (víz, gáz, elektromos áram, fűtés, telefon), az egészségügy, mentők, tűzoltóság, rendőrség, tömegközlekedés, média és még folytathatnám a sort dolgozói. Mégis mindenki a kereskedelmi dolgozók miatt aggódik, és a vásárlás korlátozásával kívánja megszenteltetni az Úr napját. Vajon miért?

Szerintem azért, mert a kereskedelmi dolgozók elég sokan vannak, nem keresnek nagyon jól és valóban sok esetben törvényszegően alkalmazzák őket. És mert ennek elérésére van esély. Vajon mennyire volna sikeres egy kezdeményezés, ami arról szól, hogy vasárnap ne legyen fűtés és villany, és ne jöjjön ki a mentő? 

Egy elvi alapokon álló ilyen típusú rendelkezés(csomag) várhatóan hosszas vitákat és szerencsétlen megkötéseket jelent. Teszem azt engedélyezik a mozik vasárnapi működését. Akkor a moziban működő büfé és DVD áruda-kölcsönző kereskedés vagy sem? Gondolhatunk ortodox zsidó körökre is, ahol - külső szemmel nézve - már-már groteszk az előírások körmönfont rendszere, amivel betartani akarják a törvényt úgy, hogy azért tudjanak élni. 

Nem világos számomra, hogy a szakszervezet miért nem a munkaügyi törvények betartásáért küzd. A kereskedelmi láncok nyilván a profitra hajtanak. Kérdés, hogy a szigorúan betartott törvényes foglalkoztatással is ennyire nyereséges volna-e a vasárnapi nyitvatartás. És az is kérdés, hogy a kereskedelmi dolgozók akkor is akarnák-e a korlátozást, ha a rendben megkapott pihenő- és szabadnapok mellett megkapnák a törvény szerinti vasárnapra járó többletbért.

Mindemellett rossz az, hogy egyre inkább egybefolynak hétköznapok és ünnepek. Igenis fontos volna, hogy a munkával eltöltött hét után vasárnap mással foglalkozzunk és máshogy. Ez jelentheti az Úr dolgait, a családot, barátokat, kultúrát, sportot - bármit, ami más, amitől ünneppé válik.

Ha tényleg meg akarom ünnepelni a vasárnapot, akkor ebben nem fog megakadályozni, hogy reggel veszek friss tejet és kenyeret. Ha nem lesznek nyitva a boltok, akkor be fogok vásárolni szombaton - de semmi ünnepélyesség nem lesz abban, hogy vasárnap csak szikkadt kenyeret ehetünk. És príma receptkönyvek fognak születni a szikkadt kenyérből gyártott élvezhető reggeliről, virágozhat háziasszonyi kreativitásom.

A családi és társadalmi kapcsolatok gazdagodását, az ünnepek tartalommal való megtöltését, a napok-hetek-évszakok ritmusát fölvevő ember és közösség harmonikus életét nem egy ilyen adminisztratív rendelet hozhatja meg.

vnm

Leglelkesebb olvasómnak, egyik képviselőtársamnak ajánlom ezt a bejegyzést.

Ma szavaztunk a kerületi nevelési tanácsadó (szakmai körökben csak nevtan) váratlanul leváltott vezetője helyére kiírt pályázat indulói közül.

 Minden pályázó képzettségét, gyakorlatát, szakmai előéletét tekintve egyaránt megfelelt a feltételeknek. A nevtan gárdája a jelentkezőket korábban nem ismerte.

Az eredeti négy jelölt közül a nevtan testülete egyhangúlag támogatott egyet és egyhangúan elutasított hármat. Az egyik elutasított ebből levonta azt a következtetést, hogy ez a testület nem vele szeretne együtt dolgozni, és visszalépett. Az ügyet az oktatási bizottság - aminek nem vagyok tagja, és sajnos nem tudtam az ülésen sem részt venni - részletesen tárgyalta, meghallgatták a jelentkezőket.

A megmaradt három jelölt közül a bizottság szinte egyenlő arányban támogatta az egyik elutasított jelöltet és a nevtan testülete által támogatott jelöltet.

A képviselő testület nem tárgyalt róla, csak zárt ülésen meghallgattuk a "bennmaradt" két pályázót.

Pedig szívesen megkérdeztem volna, hogy

•  Mi volt az oka az előző vezető hirtelen eltávolításának?
•  Miért támogatja kérdés és indoklás nélkül a kormánypárti frakció egyhangúan a nevelési tanácsadó szakember gárdája által elutasított pályázót?

vnm