V. Naszályi Márta

  A Várban sokan, sokféle okból akarnak emléktáblákat, emlékműveket elhelyezni, ami érthető, hiszen mindig is jelentős történelmi és kulturális események színhelye volt. A komolytalan vagy szélsőséges javaslatok kiszűrése, és a műemléki városkép megőrzése érdekében született a helyi rendelet (21/2009. (IX.25.) Kt.r.), amely szerint a Várban csak az önkormányzat állíthat közterületről látható emléktáblát. Ezért az alapítvány kérelmet nyújtott be a hivatalhoz, amelyben bemutatta a tervezett emléktábla szövegét, ábráját és a kérés részletes indoklását. Az ilyen javaslatokat a főépítész által összehívott eseti bizottság minősíti, és ennek alapján dönt a kerület képviselő-testülete.

Mathauser András, az LMP egyik kerületi bizottsági tagja figyelt fel arra, hogy a Dr. Aczél Péter főépítész által előterjesztett, és dr. Nagy Gábor Tamás fideszes polgármester által aláírt előterjesztésben az emléktábla alapítvány által írt szövegéből kicenzúrázták a „zsidó” szót, melyet „üldözött”-re cseréltek, és elutasították azt is, hogy feltüntessék a táblaállító Carl Lutz Alapítvány nevét.

A Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság ülésén megkérdeztem, hogyan járnak el azokkal a javaslattevőkkel, akiket elutasítanak vagy módosíttatni szeretnék az eredeti javaslatot. Megnyugtattak, hogy mindegyikükkel leül a főépítész és egyezteti velük az önkormányzat álláspontját. Éppen ezért én eredetileg nem akartam fellépni a tábla ügyében. Fel sem merült bennem, hogy a tábla szövegét a javaslattevővel való egyeztetés nélkül nyújtották be, és úgy véltem, ha a javaslattévő számára megfelelő ez így, akkor nem ágálok ellene. Munkatársaim azonban addig ütötték a vasat, hogy végül mégis felhívtam az alapítvány képviselőjét, hogy megkérdezzem, mit gondolnak ők. Vámos György elnök úr meglepődött, hogy testületi előterjesztés lett a javaslatból, mert őt erről nem értesítették, és elmondta, hogy az eredeti szöveget szeretnék, ahogyan ezt a benyújtáskor a főépítész kérdésére is határozottan kijelentette. Ezután döntöttünk a sajtóközlemény megjelentetéséről, és készítettem el módosító indítványomat.

Ebben leírtam, hogy ez az eljárás elfogadhatatlan, a kerületi önkormányzathoz méltatlan. Javaslom ezért az emléktáblát a kezdeményezők szándékához hűen, pontosan az eredeti szöveggel felállítani. A rendeletünk azért született, hogy egységbe fogja a kerületi emléktábla-állítás rendszerét, megőrizze a városkép harmóniáját és az emlékállítás méltóságát. Nem pedig azért, hogy az emléktábla-állítási szándékot önkényesen felülírja, XIX. századi kifejezéssel élve: cenzúrázza. Az emléktáblát kezdeményező Carl Lutz Alapítvány a tábla tervét, pontos szövegét egyeztette a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal, a Brit Nagykövetséggel és a Svájci Nagykövetséggel, akik mind az eredeti formájában támogatták az emléktáblát.

Lassan évszázados kibeszéletlen, feldolgozatlan történelmi múltat cipelünk, és ez a feldolgozatlanság megmérgezi a közéletet. A bűntudattól való megszabadulás első lépése a szembenézés és beismerés lehetne, amely nélkül nincs feloldozás. Martonyi János külügyminiszter 2010. nyarán részt vett a svájci diplomata washingtoni lakóhelyén elhelyezett emléktábla avatásán. A képviselő-testület hasonló példaadással tartozik a választóknak. Bátornak és tisztességesnek kell tehát lennünk, hogy a múlt eseményeiről nyíltan, őszintén beszéljünk; bátornak, hogy emlékezzünk arra is, ami fáj, és tisztességesnek, hogy Carl Lutz emléktábláját az eredeti elképzelés szerint felállítsuk.