- március 8. margójára narancssárga tulipán helyett
A nemzetközi nőnap alkalmából gyakran hallunk a nők társadalmi szerepéről, elismeréséről, de nem lehet elég sokszor elmondani, hogy a felszínes köszöntések és virágos gesztusok helyett a valódi problémákra kell figyelni.
A nők számos területen szisztematikus problémákkal küzdenek a rosszabb kereseti lehetőségek, a kisebb társadalmi megbecsültség mellett a családon belüli erőszak és a férfiakra szabott egészségügyi ellátás kihívásaival is, miközben az állami támogatási rendszer továbbra is elsősorban az anyákat - ezen belül is a rendszeres, bejelentett jövedelemmel rendelkező anyákat -, és nem a nőket célozza, mintha azok a nők, akik nem szülnek gyereket, nem is számítanának. A traumák, a szociális ellátás hiányosságai, az egészségügyi rendszer problémái, a társadalmi elvárások és az erőszak általi fenyegetettség miatt azt is mondhatnánk, hogy ha veszélyesen akarsz élni, szüless nőnek Magyarországon.
Nők elleni erőszak: amikor a rendszer is cinkos
A nők elleni erőszak súlyos és rendszeres probléma. Átlagosan minden héten belehal egy nő a családon belüli bántalmazásba. Mit üzen a fenyegetettségben élő nők tömegeinek az, hogy 50 ezer aláírás ellenére a napokban akarják szabadlábra helyezni a „lúgos orvost”? Azt az embert, aki sértett bosszúból előre kitervelten elkábította Renner Erikát, majd a magatehetetlen áldozatának a hüvelyébe maró lúgot öntött, sorsára hagyta - és szadista tettét sohesem bánta meg.Hogyan érezzék magukat biztonságban a nők, ha a magyar rendőrség saját vétkes mulasztását takargatva véletlen lakástűzként azonosítja a bántalmazó partnere által felgyújtott kisgyermekes anya kínhalálát, aki hiába kért többször is segítséget tőlük?
Ezek a történetek nem elszigetelt, véletlen esetek, hanem mind egy mélyebb problémára világítanak rá: a társadalom és az intézmények nem veszik komolyan a nők elleni erőszakot, sőt, sokszor magukat az áldozatokat hibáztatják.
A bántalmazás nemcsak a rossz anyagi helyzetben lévő nőket érinti: az utcán, a járműveken bárki bajba kerülhet. Perintfalvi Rita teológus, feminista aktivista esete is megmutatta, hogy milyen veszélyeknek vannak kitéve a nők. A történet egyik legfájdalmasabb része, hogy egy női utastárs is Ritát hibáztatta azért, mert a járatról leszállítottak mindenkit az erőszakosan taperoló alak támadása miatt. Számomra ő a bántalmazott társadalmunkat mutatja meg, azt hogy elcsigázott kiszolgáltatottságában csak arra tudott figyelni, hogy várni kell még egy buszt, és nem volt szolidáris.
Az egészségügyben is másodrendű állampolgárok?
A nők egészségügyi ellátásának helyzete szintén aggasztó; néhány szemléletes példát sorolok fel, ami rámutat a diszkriminációra. A női egészségügyi problémákkal kapcsolatos kutatások elmaradnak a férfiakhoz képest: ötször több tanulmány születik a merevedési zavarokról, mint a menstruációs rendellenességekről, miközben az endometriózis diagnózisának átlagos ideje nyolc év - tehát 8 évig vizsgálnak egy nőt, mire rájönnek, hogy a tüneteit endometriózis okozza. A nők szívrohamának tüneteit sokszor nem ismerik fel időben, az autizmus női megjelenési formáiról pedig alig van adat. Az orvostársadalom többsége férfi, ami sok esetben kommunikációs problémákat is okoz: a női fájdalmakat bagatellizálják, az érzéseket invalidálják. Szülés közben vagy nőgyógyászati vizsgálatokon a nők gyakran találkoznak megalázó viselkedéssel vagy azzal, hogy figyelmen kívül hagyják a panaszaikat.
Hol marad a megoldás?
A kérdés nem csupán arról szól, hogy ki nő és ki férfi. Egy olyan társadalomban, ahol az emberek egy széles csoportja, a nők rendszeresen szembesülnek diszkriminációval, erőszakkal és ellátási hiányosságokkal, ott nem elég narancssárga tulipánt osztogatni az utcán nőnapon. Rendszerszintű változásokra van szükség, amelyek védelmet és valódi egyenlőséget biztosítanak minden nő számára.
vnm
Kép: netkoffer
