Sokszor vádolnak azzal, hogy polgármesterként szándékosan lassítottam, vagy egyenesen akadályoztam a műemléki lakások magántulajdonba kerülését. Mi a valós helyzet a műemléki lakásokkal, honnan indult és hol tart ez a folyamat? Minderről egy sorozatban számolok be Önöknek.
Ezt a hatrészes cikksorozatot elsőként a polgármesteri hírlevelemben osztottam meg 2024. nyarán, és most folytatásokban a blogoldalamon is közzéteszem. Az 1. részt itt olvashatják.
Az előző posztomat a 2019-es választásoknál fejeztem be. Választási programomban az volt a célom, hogy azok, akik a rendszerváltás idején önkormányzati műemléklakás bérlői voltak és nem vásárolhatták meg a lakást, azok kárpótlást kapjanak. Úgy gondoltuk, hogy a ‘95 előtti bérlők esetében fel kell oldani az elidegenítési tiltást és lehetővé tenni, hogy az önkormányzat megfelelő feltételeket dolgozzon ki és ennek alapján adás-vételi szerződést kössön velük. A 2019-es választások előtt az önkormányzatnál lévő adatokra, információkra, és így az évtizedek során kialakult helyzetre csak töredékesen volt rálátásunk, ezek nagy részét az önkormányzat vezetésébe kerülve tudtuk megismerni.
A választás után a hivatal jogászai és független külsős jogászok is megvizsgálták a rendelkezésre álló dokumentumokat… És akkor itt álljunk meg egy kicsit! Az önkormányzati tulajdonú lakások aktái elképesztő állapotban voltak! Egy részük a GAMESZ-nál, egy részük a Polgármesteri Hivatalban, teljesen követhetetlen módon. Az akták tartalma kusza és hiányos volt. Az önkormányzat - bár ez törvényi kötelessége lett volna - a rendszerváltás óta nem készített vagyonkatasztert, azaz nem állt rendelkezésre pontos és aktualizált jegyzék arról, hogy milyen ingatlanok vannak az önkormányzat tulajdonában (2019 novemberében lekértük a Földhivataltól, hogy az ő adataik szerint mely ingatlanok vannak a Budavári Önkormányzat tulajdonában - a hivatalban lévő listához képest ez 925 eltérést mutatott). Ezt a vagyonleltárt négy év munkájával elkészítettük, úgyhogy most októberben pontos és hiteles adatokat tudtunk átadni az új vezetésnek.
A hiányosságok közé tartozott az is, hogy a Fővárosi Vagyonátadó Bizottság döntései sem az aktákban, sem máshol nem álltak rendelkezésre. Néhány ingatlan esetében találtunk fénymásolatokat a dokumentumokról egy szekrény mélyén, de ez csak a töredéke volt a teljes anyagnak. Azt viszont a rendelkezésre álló adatokból is megállapították a jogászok, hogy a műemléki (úgynevezett “örökbérletű”) lakásokat - bár a jogállásuk nem egységes - nem adhatja el az önkormányzat, nem tudja saját hatáskörben elidegeníthetővé tenni ezeket, ehhez törvénymódosításra volna szükség.
Ahhoz, hogy a törvénymódosítást kezdeményezni tudjuk, szükség volt az érintett lakásállomány áttekintésére, a jogi helyzet felmérésére, hiszen egy törvényi szöveg megfogalmazásához szükség van arra, hogy tisztázzuk, pontosan kiket is érint a jogszabály. (A jelenlegi lakáseladási folyamatban sokszor éppen a korábbi kárvallottak járnak most ismét rosszul, mivel eme felmérés nélkül, leginkább a hangos kormánypárti bérlők igényei alapján született a Böröcz-féle törvénymódosítás).
Tehát 2020-ban nekikezdtünk a lakásállomány áttekintésének és egy új kerületi lakásrendelet kidolgozásának.
Első lépésben az üresen álló lakásokat mértük fel, és az önkormányzat életében először a képviselő-testület lakáshasznosítási tervet fogadott el. Ebben a tervben az üres lakások mérete és műszaki állapota, valamint elhelyezkedése alapján meghatároztuk, hogy melyeket újítjuk fel, melyeket hirdetjük meg szociális bérbeadási pályázaton, melyeket szánjuk szolgálati lakásnak és melyeket tervezzük piaci alapon bérbeadni. Az alapelv az volt, hogy a jelentős felújításra szoruló lakásokat piaci alapon, az azonnal beköltözhetőket szociális alapon, a kisebb felújítás után beköltözhetők egy részét szolgálati úton, másik részét pedig felújítás után szociális alapon adjuk bérbe.
A lakáshasznosítási terv elfogadása után azonnal meghirdettük - közel két évtized után az első - szociális bérlakáspályázatunkat 6 db azonnal beköltözhető lakásra. Ezzel egy időben - 2019-22 között - nekikezdtünk az önkormányzati tulajdonú lakóépületek intenzív felújításának. Ennek során számos épületen teljes tetőfelújítást, teljeskörű fűtéskorszerűsítést, kazáncserét, kéménybélelést és vízszigetelést végeztünk. Ez azért is fontos, mert az előző kerületi vezetés csak a tetők és a homlokzatok felújítását (az utcáról is látszó beruházásokat) volt hajlandó elvégezni, azt is csak addig, amíg fővárosi pályázati forrásból megtehette. Minden más felújítási munkát a bérlőkre hagyott. Ezzel szemben mi az épületek energiahatékonyságára és a benne élők egészségére koncentrálva álltunk neki a felújításoknak.
Mindeközben a korábbi korrupciógyanús vári lakáscsereügyletekkel kapcsolatban is felfokozott hangulat alakult ki, mivel elvágtuk a Wágner és a Honthegyi ügyvédi irodák korábbi kétes bevételi forrását, amely alapján nem hivatalosan kizárólagos jogosultságuk volt a kerületi önkormányzati lakások csereügyleteit intézni. A rendszer valószínűleg a következő volt: a Wágner iroda külön pénzt kérhetett a cserét akaró bérlőktől azzal az indokkal, hogy ez az önkormányzati jóváhagyás díja; a polgármester minden bizonnyal csak a Wágner irodától érkező kérelmekre adott jóváhagyást a megfelelő “feltételek” mellett, miközben nem vizsgálták az egész ügylet jogszerűségét. Mi ezzel szemben megvizsgáltuk a jogszerűséget, a csereingatlant, és csak arra adtunk (minden különdíj nélkül) jóváhagyást, amit rendben találtunk. Amit jogellenesnek találtunk, arra megtagadtuk a jóváhagyást. Volt néhány ügy, ami nem volt jogellenes, de nem is szívesen támogattuk volna, ezeknél nem válaszoltunk. Ezzel nem okoztunk kárt, hiszen 60 nap elteltével a törvény alapján a földhivatali bejegyzést meg lehetett ejteni, de Wágnerék és Honthegyiék ezt nem tették meg, hanem a polgármesteri jóváhagyást követelték, felteszem azért, hogy magukat bevédjék a gyanús ügylet miatt. Wágner Ágnes tehát igyekezett feltüzelni ellenem a bérlőket azzal a hazugsággal, hogy leállítottam a cseréket, és perrel fenyegetni engem, ha nem egyezem meg vele én is, mint a korábbi polgármester.
A blogomon tettem közzé az ezzel kapcsolatos részletes tájékoztatást:
“Mivel nem lenne jó, ha téves információk keringenének a kerületi lakók között, szeretnék valamit tisztázni: nem állítottam le a kerületi lakáscseréket. Nem volt ilyen szándékom és nem is tehettem volna, mivel a lakástörvényt nem írhatom felül. 2019 októbere óta is folyamatosan zajlanak lakáscserék a kerületben. Az változott, hogy a választások óta a hivatal munkatársai szigorúan ellenőrzik a csere jogszerűségét, a csereként szolgáló lakást és az egyéb körülményeket. Amelyik csereszerződést rendben találtuk, ott minden esetben megadtuk az önkormányzati hozzájárulást a lakáscseréhez, és megkötöttük az új bérlővel a szerződést.
Egy dolgot állítottunk le: a Várnegyed újságban megjelenő, jogszabálysértő hirdetéseket, amelyek a bérleti jogok „eladásáról” vagy „vételéről” szóltak azzal a kiegészítéssel, hogy „minden megoldás érdekel”. És ehhez kapcsolódva azt a gyakorlatot, hogy az önkormányzat az Ön ingatlan irodáját ajánlja a cserélni szándékozó lakóknak.” (https://eokoskodas.blog.hu/2020/06/09/nyilt_level_valasz_dr_wagner_agnesnek és https://eokoskodas.blog.hu/2021/01/04/valasz_dr_wagner_agnes_decemberi_nyilt_levelere)
Miután az érintett lakók különböző új ügyvédeket fogadtak fel, az ügyük gyorsan rendeződött, és mindenki rájött, hogy a lakók érdekében vizsgáljuk meg, hogy a csereként felajánlott lakás alkalmas-e lakhatásra.
2020 nyarán pedig nekiálltunk a kerületi lakásrendelet teljes újragondolásának. Ennek részleteit a következő hírlevélben fogom bemutatni.
vnm
