V. Naszályi Márta

A héten havazik. A kerületben jártomban-keltemben a járdán palacsintányi sókupacokkal találkozom. Megyek a Batthyány Csarnok mellett, az áruház egyik dolgozója kis vödörből marékszám szórja a járdára a sót. Ostoba helyzet, hogy az alkalmazottnak kell szólnom, hogy tilos, hiszen ő nyilván utasítást kapott.

Patthelyzet: az utca szűk, de a lakók ott akarnak parkolni. Ahogy szinte az egész kerületben. A gyalogosok, babakocsival vagy kerekesszékkel közlekedők egyre inkább kiszorulnak az utcáinkból. Jönnek a turisták, hogy gyönyörködjenek a műemlékeinkben és ehelyett kerülgethetik az autókat.

Értetlenül figyelem, hogy milyen indulatok, lejáratókampányok és féligazságoktól hemzsegő közhelyek árasztották el az on-line médiát a diáktüntetések kapcsán.

Az első, hogy az egész történet ki van hegyezve a tandíjra. Mintha a tiltakozás csak arról szólna, hogy a diákok nem akarják kifizetni a képződésük költségeit. Úgy látom, hogy bár a tandíj fontos része az ellenállásnak, nem erről van szó csupán, hanem arról, hogy nem történik meg a felsőoktatás évtizedek óta sürgető, átgondolt és leegyeztetett reformja, hanem pusztán felülről vezérelt, az egyetemi autonómiát sértő, a tudás megszerzésének esélyegyenlőségét tovább rontó átalakításokról van szó, amelyekkel egy időben jelentős forrásokat is elvonnak a felsőoktatásból. Lehetne arról beszélni, hogy kell-e tandíj a minőségi felsőoktatásban (szerintem egy jó rendszerben bevezetett tandíj előrevivő lehet), lehetne beszélni az egyetemi oktatók jobb anyagi megbecsültségéről, az egyetemek infrastrukturális fejlesztéséről, lehetne beszélni arról az elvről, hogy semmi sincs ingyen, és aki használ valamit, az járuljon is hozzá a költségekhez. Lehetne arról is beszélni, hogyan teremtünk meg egy fenntartható rendszert és ebben a tudáshoz jutás esélyegyenlőségét. Lehetne arról beszélni, hogy mindazt a törődést és szeretetet, amit a szüleimtől kaptam, érdemben a gyermekeimnek tudom visszaadni, így elv lehet, hogy mindenki a tanulásának költségeit a következő nemzedék számára fizeti ki. De nem beszélünk, nem beszéltünk minderről, még a rektori konferenciát sem érdemesítette a kormányzat erre. Egyszerűen direktívát adott ki, aminek központi elve a pénzelvonás. Ennek végrehajtására pedig "inspektorokat" ültetnek az intézmények nyakára.

A második, hogy a hallgatók azért járnak egyetemre, mert nem akarnak dolgozni. Látni kell, hogy a frissen felnőtt fiatalok munkába állásának esélye nagyon rossz, ezen belül a diplomával nem rendelkezőké fokozottan rosszabb. Senkit nem lehet hibáztatni azért, mert a maga számára jobb lehetőségeket szeretne teremteni tanulás által. Nem mellesleg a komolyan vett tanulás, a széleskörű szakmai tudás megszerzése komoly munka, amelybe nemcsak a tanórákon töltött idő számít bele. Úgy vélem, hogy mindenki jól szeretne élni. Én is. Nem látok ebben semmi erkölcstelent vagy szégyellni valót. A jó élet iránti vágy hajtja az embereket, hogy tanuljanak, dolgozzanak, szerveződjenek, a világot számtalan módon előbbre vigyék. A tanult emberek nem pusztán a maguk és családjuk számára teremtenek jólétet, nem pusztán magasabb adójukkal járulnak hozzá a nemzet gyarapodásához, hanem mindazzal a nehezen számszerűsíthető igényességgel, minőséggel szellemi aktivitással, ami a kiművel emberfőket jellemzi. Jó élet alatt természetesen nemcsak anyagi jólétet értek, hanem például egy kiszámítható, szolidáris és reményteli társadalom iránti igényt is.

Itt érkeztünk el a szolidaritáshoz, amit sokszor félreértelmeznek. Úgy állítják be, mintha jólelkű együttérzés lenne a szerencsétlenebb sorsú embertársainkkal. A szolidaritás ennél jóval több: annak belátása, hogy közösségben vagyok más emberekkel (a társadalmunk), és akkor fogjuk jól érezni magunkat együtt, akkor fognak működni a dolgaink, ha figyelünk egymásra, ha méltányoljuk egymás céljait, ha tekintettel vagyunk egymás igényeire és érdekeire. Annak belátása, hogy a másik ember rászorultsága nem egyedül az ő ügye, hanem mindannyiunké, és hogy bármelyikünk bármikor kerülhet olyan helyzetbe, hogy rászorul mások szolidaritására.

A negyedik a laptopot olvasó lányok képe, amin sokan felháborodtak, hogy ha olyan gazdagok, hogy van laptopjuk, akkor mit sírnak a tandíj miatt. Nos, manapság a laptop egy egyetemista számára alapvető munkaeszköz. Nagyjából úgy, mint 100 éve a töltőtoll. Biztos, hogy itt is vannak felkapott márkák, drága készülékek, amik státuszszimbólumként vannak jelen a hallgatók között, de a laptop ténye még nem luxus. Az áradó irigységet pedig, amit látok, csüggesztőnek érzem.

Az utóbbi két évben számtalan társadalmi csoport került a kormányzati intézkedések által rosszabb helyzetbe. Előnyugdíjasok, rokkantak, segélyezettek, hajléktalanok, munkanélküliek, pedagógusok, közrendvédelmi dolgozók - még sorolhatnám. Amikor tiltakoztak az intézkedések, a pusztán a pénzkivonást szem előtt tartó változások, az egyeztetés hiányának megalázó volta miatt, akkor a válasz rendre egyfajta lejárató kampány lett. Rendre az következett, hogy a szóban forgó társadalmi csoportról megpróbálták bebizonyítani, hogy az ország keményen dolgozó, rendes állampolgárain élősködnek. Ugyanez zajlik most a diákok ellen is. Előbb-utóbb mindenki bele fog esni valamelyik csoportba (talán egy egészen szűk, kivételezett elit kivételével), és ha mindannyian el is hisszük a másik csoportokról, hogy miattuk élünk rosszul, akkor elérte a célját az oszd meg és uralkodj módszere.

Tisztelem a fiatalokat azért, hogy nem hagyják magukat megosztani, és felemelik a hangjukat az őket ért méltánytalanságért. Ez reményt ad, hogy felépíthetünk egy szolidáris társadalmat, ahol majd jó lesz élni.

vnm

Kép forrása: eduline.hu

A 2012. szeptember 1. napján hatályba lépő, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. (továbbiakban: Knt.) törvény átalakítja a közoktatás eddig működő rendszerét és az oktatási ágazati feladatok ellátását a korábbiaktól eltérő módon szabályozza. Az újraszabályozás egyrészt feladat- és hatáskör újraosztáson, másrészt szakmai-fenntartási és műszaki-működtetői feladatmegosztáson alapul. A Knt. 74. §-a alapján az átszervezés következtében – kevés kivételtől eltekintve – 2013. január 1. napjával szétválik egymástól a fenntartói és a működtetői jog és kötelezettség, valamint köznevelési alapfeladattól függően az állami és települési önkormányzati fenntartói jog.

Azért, hogy a kerületi iskoláinkban eddig megszokott, színvonalas oktatási-nevelési program megtartásáról gondoskodjunk, javaslom, hogy a kötelező minimális fenntartói (óvodák) és minimális működtetői (általános iskolák, gimnáziumok etc.) feladatok mellett tervezzük meg az oktatás és szakképzés támogató javaslatcsomagot.  

Jogi lehetőség van ugyanis minden önkormányzatnak egyedi megállapodást kötni a fenntartandó többletszolgáltatások megtartására az állammal. (Ez kiterjedhet SNI-s ellátásra, nyelvi előkészítőkre, pedagógiai szakfeladatok fenntartására, pedagógiai továbbképzési alapra, helyi innovációk fenntartására etc.) Ennek részben fedezete a jelenlegi, az állami normatívát kiegészítő működtetési és fenntartói önkormányzati hozzájárulás alapján kalkulált várható jövőbeni egyenleg.

Mindezek érdekében, a kerületi iskolák vezetőségét meghallgatva, szakértőkkel egyeztetve az alábbi, összetett és egyes konkrét elemekből is álló javaslatcsomagot terjesztettem a ma ülésező Képviselőtestület elé:

Javaslat a kerületi iskolák színvonalának megőrzésére a meglévő többletszolgáltatások megtartására

Azért, hogy mindezekről a kérdésekről beszélgessünk és mindenki tájékozódhasson, pénteken délutánra oktatási fórumot szerveztem a ZöldLáMPás Klubba (1027 Budapest, Margit krt. 11.).

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

V. Naszályi Márta, I. kerületi képviselő

Napirend előtt

A polgármester szokás szerint felsorolta az elmúlt hónap eseményeit, majd ismertette az elkövetkező időszak programjait. Tájékoztatott, hogy a Mátyás templom rekonstrukciója 700 millió Ft többlettámogatást kap a kormánytól. Október 30-án várható a járásokról való megállapodás aláírása.

A napokban megkezdődik az építéshatósági dokumentációk elektronikus feldolgozása, mert át kell állni az elektronikus ügyfélszolgálatra. 5 db életveszélyessé vált vári kémény felújítása történt meg a vis major keretből

Egy sürgős előterjesztés lett helyben kiosztva: a jegyző nyugdíj miatti felmentése.

 Napirend

1. A katasztrófavédelmi tevékenységgel kapcsolatos tájékoztató

Vetített képes előadással egészítették ki az elküldött beszámolót Ennek során derült ki, hogy április 4-én egy emeleti lakás padlójában bombát találtak, ami 60 éve ott nyugodott, de bármikor robbanhatott volna. A hatástalanítás idejére több házat is kitelepítettek.

A kerületünket is tartalmazó régió közbiztonsági referense: dr. Rácz Viktória. Az új törvény alapján egy 300 fős szervezetet kell megalapítani, amelyhez 800 adatbekérő lap lett kiküldve a körzet férfilakossága számára. A visszaküldött lapok elemzése még tart.

Szavazás: 15 igen/0 nem/0 tartózkodás – a beszámolót elfogadtam

1. A szociális és gyermekjóléti pénzbeli, természetbeni és személyes gondoskodást nyújtó ellátások című 12/1999. (VI.25.) Kt. rendelet módosítása

Hozzászólásomban elmondtam, hogy már bő egy évvel ezelőtt, amikor az önkormányzati többség megalkotta ezt a rendeletet, tiltakoztam a javaslat ellen. Azért, mert kutatások világosan kimutatják, hogy a népesség fogyás fő oka az, hogy a tervezett és vágyott második és harmadik gyermekek nem születnek meg, ezért ez a rendelkezés, hogy a kistestvér születésekor „kirakjuk a nagyobbikat a bölcsiből”, kifejezetten káros. Azt is tudjuk nemzetközi kutatási eredményekből, hogy a fejlett világban azokban az országokban nő a népesség, ahol színvonalas és rugalmas gyermekellátó intézmények segítik a családokat.

Mathauser András bizottsági tagunk szakértői egyeztetést folytatott minderről, és egyértelmű szakmai állásfoglalásokat kapott arról, hogy ez az intézkedés - bár jogszabályt nem sért – mégis szembe megy az Alaptörvény szellemével: „K cikk (2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást. Indoklási rész: A nemzet fennmaradásának letéteményese a család, a társadalom legkisebb egysége. Ezt felismerve a Javaslat rögzíti a család védelmének és a gyermekvállalás támogatásának kötelezettségét.”(Alaptörvény, részlet)

Hozzátettem, hogy egyetértek azzal, hogy a bölcsődébe kerülés prioritási sorában hátrébb kerüljön az a család, ahol az újszülött kistestvér miatt az édesanya otthon van, de az eredeti rendelet nem prioritási sorrendet rögzít, hanem a jogot veszi el.

A mostani módosítás ezt a kemény rendelkezést puhítja fel, megszületésében részem volt, hiszen az Egészségügyi és Szociális Bizottságban rendszeresen rámutattam a rendelkezés hibájára és szorgalmaztam, hogy álljunk máshogy a kérdéshez. Ez a rendelet még ezzel a módosítással együtt is hibás, de maga a módosítás összességében jó irányba visz, ezért üdvözlöm.

Elmondtam, hogy az egész megalázó felvételi eljárás megelőzhető volna elegendő bölcsődei férőhely segítségével. És igaz, hogy a bölcsőde drága ellátás, de egy felelős önkormányzatnak a hosszú távú megtérülést kell figyelembe venni, azt, hogy családok sokasága számára lesz élhető a kerület. Felhívtam a figyelmet, hogy számtalan lehetőség van, amellyel csökkenteni lehet az önkormányzatra háruló költségeket, mint például igénybe venni másokkal összefogva a céges napközik pályázat lehetőségeit.

A jó irány miatt megszavaztam az előterjesztést, amit a testület egyhangúan elfogadott.

 3.       Javaslat egy új, a Budavári Önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló rendelet megalkotására

Hozzászólásomban elmondtam, hogy ez nagyon fontos és nagyon támogatnám az új szemléletű rendelet megalkotását, de ez most nem sikerült. Az elkészült tervezet nem alkalmas a megjelölt cél elérésére sem – a preambulumban felsorolt célok egyikét sem teljesíti.

Teszem azt a költségalapú lakásbérbeadás hogyan lett kiszámolva? (A válaszban elmondták, hogy az önkormányzat összes költségét elosztották az összes négyzetméterre.) A rendelettervezetben nincs leírva elv, egyszerűen négyzetméter árakat ad meg. De nem lehet mindenhol azonos a négyzetméter, a különböző méretű lakások bérleti értéke nem lineálisan nő.

Az is kérdés, hogy a négyzetméterárak mi szerint lettek kiszámolva – a válaszból kiderült, hogy egyszerűen a korábbi rendeletben lévő díjakat felszorozták egy inflációs rátával (a forradalmian új szemlélet jegyében).

A piaci alapú bérbeadás éppen a piaci folyamatokat nem engedi be a rendszerbe, hiszen pontról-pontra szabályozza, hogy milyen körülmények milyen szorzószámmal veendők figyelembe.

Felhívtam a figyelmet, hogy a rendelet amiatt is korszerűtlen, mert az energiatanúsítvány szerinti besorolást semmiféle módon nem veszi figyelembe, még csak meg sem említi.

Kiemeltem néhány különösen problémás részt:

• 21. században egészségtelenül gombás lakás 50% költségcsökkentés? – egészségtelen lakást nem adunk ki, hanem egészségessé teszünk.
• Aki válás miatt szorul másik lakásra, az csak komfort nélküli lakást kaphat? Nem hátrébb sorolódik, hanem egyáltalán nem kaphat komfortos lakást. Hogyhogy egyáltalán van még a kerületben komfort nélküli lakás?
• a nem szabályozott kérdésekben a tervezet szerint a polgármester egy személyben hoz döntést – ilyenkor a testületnek kell döntést hozni!

A válaszok gyönyörű klasszikus példái voltak annak, hogyan lehet látványosan félreérteni a kérdéseimet. Például a jogtanácsos azt mondta, hogy az energiatanúsítvány törvényben szabályozva van, azt itt nem szabályozhatjuk.

Az irodavezető és a jogi tanácsadó arról beszéltek, hogy a rendeletalkotásnak szabályai vannak. Ezek szerint le kell írni, hogy mennyi a lakbér, de ezt nem lehet minden lakásra kiszámolni. A komfortfokozatokat a fővárosi rendelet írja elő. Az, hogy én nem erről beszéltem, úgy látszik nem tűnt fel nekik.

A polgármester válaszában arról beszélt, hogy nincs az rendben, hogy a Várba költöző gazdag családok is szociális lakbért fizessenek. Nem lehet egyenként kiszámítani a ráfordításokat.

Nem szavaztam meg az előterjesztést.

Szavazati arány: 12/1/2

 4.       A fővárosi kerületi hivatal kialakításával kapcsolatos megállapodás

A polgármester elmondta, hogy az informatikai beszerzés folyamatban van.

Az egész járási rendszerrel, mindazzal, ahogyan ezt bevezették mélységesen nem értek egyet, ezért nem fogadtam el a határozati javaslatot.

Szavazati arány: 10/1/2

 5.       2013. évi belső ellenőrzési terv

Tartózkodtam, szavazati arány: 13/0/2

 6.       Jegyzői felmentés

Tánczosné dr. Pósa Ibolya nyugdíjazás miatt felmentését kérte a köztisztviselői jogviszonyból. A képviselő-testületnek meghatalmazást kell adni az aljegyzőnek aláírásra a jegyzői álláshely betöltéséig.

Egyhangúan elfogadva

 7.       Szociális és Gyermekjóléti Központ intézményvezetői álláspályázat kiírása

Nincs még egy éve, hogy az intézményvezető itt dolgozott, ő maga kérte a felmentését élethelyzetből fakadó okok miatt. Az új pályázat lezárultáig (2013. február) a vezető helyettes kap megbízást a vezetésre.

Támogattam, egyhangúlag elfogadva.

 8.       Az I. kerület várakozási övezeteinek felülvizsgálata

Az eljárás legfontosabb következménye, hogy parkolási övezet lesz a kerület gellérthegyi része is, így az ott lakók is kaphatnak éves matricát.

A bizottsági ülésen kiderült, hogy a tervben XI. kerületi területre is hoztunk döntést véletlenül. Ezt a részt korrigáltuk.

Az előterjesztést egyhangúlag elfogadta a közgyűlés.

 9.       Farkas Ferenc Zeneiskola 2012/2013-as tanév végleges tantárgyfelosztásának jóváhagyása

Kérdésre válaszolva elhangzott, hogy mivel a zeneiskola kötelező önkormányzati feladat, ezért ez is el fog kerülni a kerülettől.

A előterjesztés egyhangúlag elfogadva.

 10.   Polgármesteri Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatának módosítása

Mivel a változás egyrészt az okmányiroda átadásából adódik, másrészt a közlekedésfejlesztési projekt miatt felvett dolgozókat jelenti, és mivel mindkét folyamattal kapcsolatban erős fenntartásaim vannak, ezért tartózkodtam a szavazás során.

Szavazati arány: 13/0/2

 11.   Felterjesztés a Nemzeti Fejlesztési Miniszterhez a budavári palota negyedben tartott fesztiválok szervezése tárgyában

A Várban a nyár folyamán szinte minden hétvégén rendezvény, fesztivál volt. Ez azzal járt, hogy az egyébként szabadon bejárható közterületeket lezárták, csak belépőjegy vásárlásával lehetett arra menni. Ezt nagyon ellenzem. A Várban lakók a zajra, tömegre panaszkodtak. Mindezek miatt valóban fontosnak tartom, hogy szabályozva legyen a rendezvények mennyisége és formája.

A polgármester bizonyos fesztiválokat méltatlannak tart a Várhoz – ezt én nem így látom, szerintem se a sör, se a libamáj, se más termék nem méltatlan; az a méltatlan, ha a Vár egy része el van zárva és ha nincs jól kitalálva, hogy milyen módon rendezhető egy fesztivál.

Az előterjesztésből számomra az a leginkább fontos, hogy a Várgondnokság Kft. a rendezvényekért kapott díjakat forgassa vissza a Vár, a Palota-negyed fenntartásába, karbantartásába. Jelenleg az állami keret olyan kevés, hogy a Várgondnokság Kft. rákényszerül a rendezvényekre. Általában nem gondolom, hogy jó irány mindenért a központi költségvetéshez fordulni segítségért, de az ország egyik legfontosabb műemlék-együtteséért az állami vezetésnek is felelőssége van.

Támogattam az előterjesztést, egyhangúlag elfogadva.

 12.   Alagút u. 4. szám alatti üres helyiség elidegenítése

Támogattam, egyhangúlag elfogadva.

 13.   Fő u. 37/c. szám alatti üres helyiségek elidegenítése

Támogattam, egyhangúan elfogadva.

 14.   Batthyány u. 65. szám alatti helyiségek bérleti idejének meghosszabbítása

Támogattam, egyhangúan elfogadva.

 15.   Bérc u. 5. als. 1. sz. alatti lakás bérbeadása

Támogattam, egyhangúan elfogadva.

 16.   Dísz tér 2. alatti ingatlan hasznosítása

Elmondtam, hogy már tavaly is átgondolásra javasoltam ezt a bérbeadást.

A polgármester beszélt arról, hogy a bódés kirakodóvásárt a Vár területén nem támogatja. Azért ragaszkodnak az egy éves szerződéshez, mert ezt a területet be akarják építeni.

A hozzászólásomra reagálva azt mondta, hogy nem jelentkeznek az általam javasolt kézműves magyar termékek és helyi termények árusítói.

Szavazati arány: 14/0/1

17.   Dísz tér 8. sz. alatti helyiség bérleti díj csökkentése

Az üzlethelyiség nemrég hirtelen bérlőt váltott. Az új bérlő nagy beruházásokat hajtott végre, majd most bérleti díj csökkentést kér.

Miseje Balázs azt mondta, hogy megkeresték őt a korábbi bérlők, hogy megelőzően a polgármesteri hivataltól kvázi zsaroló levelet kaptak, hogy át fogják alakítani a határozatlan idejű bérleteket határozott idejűre, és meg fogják emelni a bérleti díjukat. Erre feladták a bérleményt. Az új bérlő pedig most bérleti díj csökkentését kéri az elvégzett felújításokra hivatkozva.

Jelen voltak az épületben lakók, akik kérték, hogy felszólalhassanak. Szűcs Teofil, Dísz tér 8. sz. alatti lakó elmondta, hogy a vendéglátóhely a működésével sokkal jobban zavarja a lakókat, mit a korábbi bérlők, folyamatos zaj van, ételszag, cigarettafüst. A gépészeti beruházások után a hangszigetelés rossz.

T. Szabó Sándor felhívta a figyelmet, hogy 3, 2 millió forintot a társasház kifizetett a beruházásból a bérlőnek a szennyvízcsatorna cseréért, és most a bérlő visszakapja az önkormányzattól a beruházásának egy részét. Hozzátette, hogy a házuk falán lévő térképet nem tudják látni a terasztól, a járdán nem lehet közlekedni. Elmondta, hogy bár szépen meg lett csinálva, a kivitelezés minősége rossz, és nem kellene kifizetni.

Ügyrendben javasoltam, hogy napoljuk el a vitát, amíg megvizsgáljuk a kérdést alaposabban. Javaslatomat, ami egyértelműen azt szolgálta volna, hogy se a bérlővel ne legyünk méltánytalanok, se a kerület vagyonával ne gazdálkodjunk felelőtlenül, hanem alapos utánajárással hozzunk döntést, 4/10/1 arányban elutasította a közgyűlés, ami legalábbis jelzésértékű egy testületben, ahol 10 kormánypárti képviselő ül.

Mivel az elnapolást nem fogadták el, ezek után nemmel szavaztam. A testület 10/4/1 arányban elfogadta a díjcsökkentést.

Váradiné Naszályi Márta

Budapest I. kerületi képviselő, LMP

Fénykép forrása: indafoto

Zajlanak a nyílt napok és bemutató órák a leendő elsősöknek, szüleiknek. Találkoznak velem a többi szülők, kérdeznek, aggódnak. Próbálok válaszolni...

Az előző képviselő-testületi ülésen, szeptember 20-án, azonnali kérdést intéztem az I. kerület polgármesteréhez.

Tisztelt Polgármester Úr!

Kevés, szinte semmi konkrétum nem tudható még az iskolák államosításának részleteiről. Mind a pedagógus szakma, mind az oktatási intézményekben foglalkoztatottak, mind a szülők és tanulók várják az információkat.

Kerületünk hagyományosan iskolakerület, méltán lehetünk büszkék nagy múltú, színvonalas iskoláinkra, kerületünk a kötelező feladatokon túl sokrétű többletszolgáltatást nyújt az tanulóknak, a családoknak. Ezt az intézményrendszert most az állam magához vonja. A 2012/13-as tanévet úgy kellett elkezdeni, hogy mind a januártól, mind a jövő tanévtől várható változások részletei az érdekeltek – és részben az illetékesek – számára is homályban vannak.

 Az államosítás folyamata növeli annak a veszélyét, hogy az eddig önkormányzati forrásból biztosított, az országos átlagot meghaladó oktatási szolgáltatási minősége jelentősen visszaesik. Alapvetően fontos, hogy a kerület ne csupán a kötelező minimális működtetői feladatait lássa el a jövőben, s az önkormányzat vezetése és a képviselők ne törődjenek bele abba, hogy az állam nem kíván beleszólást hagyni a kerület oktatásának működésébe. Egy konszenzuson alapuló javaslatcsomag lehet az eszköz a kerület által fontosnak tartott oktatási szolgáltatások legalább egy részének megőrzésére.

Kérdezem ezért tisztelt Polgármester urat

Mit tud a várható változásokról? Mikor lesz olvasható a kerület honlapján mindaz, ami már tudható?

Mikor és hogyan kíván egyeztetni a kerület pedagógusaival, oktatási intézményeinek dolgozóival és a szülői testületek képviselőivel és az önkormányzat tagjaival (az érdekeltekkel) a kerület vezetése a várható változásokról, azok részleteiről?

Mikor és hogyan kíván egyeztetni az érdekeltekkel az eddig a kerület által biztosított oktatási többletszolgáltatások megőrzéséről?

 Válaszát előre is megköszönöm!

A Várnegyed újságban ez jelent meg erről:

Kérdések az iskolákról és a vári útépítésrõl

Váradiné Naszályi Márta (LMP) arról kérdezte a polgármestert, hogyan és mikor egyeztet a kerület pedagógusaival, oktatási intézmények dolgozóival és a szülõi testületek képviselõivel az iskolák államosításának részleteirõl, illetve az önkormányzat által biztosított oktatási többletszolgáltatások megõrzésérõl? Nagy Gábor Tamás arról tájékoztatta a képviselõt, hogy egyelõre kevés a konkrétum; a részletek ismeretében természetesen egyeztetni fognak az intézményekkel. Mint kifejtette, megvan a szándék arra, hogy az önkormányzat a többletszolgáltatások fenntartását a jövõben is segítse az iskoláknál, ennek lehetséges formája azonban még nem tisztázott....

Az önkormányzat honlapjára felkerült jegyzőkönyvben a következő áll:

vnm

(Kép forrása: nyirlugos.sulinet.hu)

Kedves Barátom!

 Két éve, 2010. október 4-én történt Magyarország legnagyobb ökológiai katasztrófája. Ajka közelében, Kolontár községnél 12 óra 25 perckor átszakadt a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (MAL) Zrt. ajkai timföldgyárának 10-es zagytározójának gátja; több mint egymillió köbméternyi víz és mérgező vörösiszap elegye öntötte el Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely mélyebben fekvő részeit. Emlékeznünk kell a tragédiára már csak azért is, mert a kormány nem tesz meg mindent a helyieket ért károk enyhítésért!

Két évvel a kolontári vörösiszap-katasztrófa után továbbra is súlyos problémát jelent – időnként drámai helyzetet idéz elő – az átszakadt 10-es kazettából származó porszennyezés a vörösiszap sújtotta térségben!

 A katasztrófa során átszakadt kazettából származó vörös por még ma is a Kolontárhoz tartozó, a tározótól néhány száz méterre található Lőrintepuszta és Csótapuszta felé száll. Az ott élők a száraz, szeles időben komoly porszennyezésnek vannak kitéve, de a sorsukkal senki sem foglalkozik.

Az emberek védelmének érdekében le kell fedni a tározót, és el kell végezni a pormentesítést. A Lőrintepusztán élők számára annak a lehetőségét is meg kell teremteni, hogy el tudjanak költözni a komfort nélküli házaikból.

A katasztrófa egyik oka az volt, hogy a hatóságok nem megfelelően végezték a munkájukat. A környezetvédelmi hatóságokat viszont azóta sem erősítették meg, sőt a költségvetésben további forrásokat vontak el tőlük. Amíg a kormányzat nem veszi komolyan a környezetvédelmi munkát, addig máshol is bekövetkezhetnek hasonló esetek.

   A korábban Devecserben felállított szűrőközpontot azóta felszámolták, így már senki sem vizsgálja a helybeliek egészségügyi állapotát, pedig ajkai és várpalotai orvosok megerősítik, hogy megnőtt a krónikus légúti megbetegedések száma. Az Esélyt az Életre a Vörösiszap Után elnevezésű egyesület tagjai arra hívták fel a mi figyelmünket is, hogy a lakosság nem kapja meg a megfelelő pszichológiai ellátást, nem kezelik a több embernél is jelentkező poszttraumatikus stressz szindrómát.

Vidd tovább a hírt, oszd meg a Facebookon!

Csatlakozz hozzánk, legyünk minél többen akik azért küzdenek, hogy ilyen katasztrófa még egyszer ne történhessen meg Magyarországon!

Üdvözlettel,

Jávor Benedek,
az LMP frakcióvezetője

A Várbazár felújítása kiemelt kormányprogram lett. Ehhez kapcsolódva elfogadták a 100%-os EU finanszírozású A Budai Vár és környékének közösségi közlekedés fejlesztése című KÖZOP pályázatot 13.6 milliárd forint értékben. A projekt koordinációja teljes egészében a kerületi önkormányzat kezében lesz.

Ez a fejlesztési program a vári buszhálózat kibővítéséről, fejlesztéséről szólt, elektromos kisbuszok beszerzéséről, kerékpáros infrastruktúráról, a Várbazár környékének forgalomcsillapításáról, gyalogos és kerékpáros liftekről a Vár több pontján. Egyik legfontosabb fejezete a turista buszok számára épített parkoló a MÁV területén a Mészáros utca mellett. Ez a program valóban segíti a Várban lakók és a látogatók számára az odajutást, ugyanakkor csökkenti a forgalmat és a légszennyezést. Örültem neki, lelkesen megszavaztam.

A tegnapi közgyűlésre érkezett be a pályázati projekt kiegészítése: további több mint 10 milliárd forint támogatást nyerhet el a kerület. A teljes dokumentum itt olvasható. 

Ez a kiegészítés már szinte teljes egészében a mélygarázsokról szól. A Vár területén lévő 1000 db parkolóhelyet megszüntetik, de ennek ellentételezésére 1000-1200 férőhelynyi mélygarázs épül a Vár oldalában több helyen. Amikor tiltakoztam a tervezet ellen a bizottsági ülésen, akkor arra hivatkoztak, hogy a vári lakosok, családok számára lehetetlen helyzet, hogy nem tudják hova tenni az autójukat. Amikor ezután a képviselő-testületen arról beszéltem, hogy a vári lakosok autóira jelenleg kevesebb, mint 300 engedély van kiadva, tehát fölösleges az 1200 parkolóhely, a polgármester a Várban lévő kulturális eseményekre jövő látogatók fogadásával indokolta.

Mindez nagyon tetszetős magyarázat: zavaró a sok autó a Várban? Elárasztják a kerület utcáit a parkoló autók augusztus 20-án? Nosza, zsuppoljuk be mindet a Várhegy gyomrába! Nem kerül semmibe, az EU fizeti az egészet, hurrá!

Az a gond mindezzel, hogy a világ fejlett részén már régesrégen letűnt gyakorlat az, hogy ki kell elégíteni az autóforgalmat széles utakkal, parkolóhelyekkel. Régesrégen kiderült, hogy ez az igény kielégíthetetlen; sőt, a széles út, a sok parkolóhely további autóforgalmat generál, a korábbinál nagyobb forgalmat vonz. A legmodernebb várostervezési koncepciók már gyalogos és kerékpáros szemlélettel készülnek, az autóforgalmat visszaszorítani igyekeznek. Az a gond, hogy a hegy oldalába fúrt mélygarázsok nem oldják meg, csak a várfalakon belülről a várszoknyára helyezik át a viselhetetlenül nagy autóforgalmat.

Mind a Várban élők, mind a látogatók számára az a legjobb, ha Várat gyors és kényelmes közösségi közlekedéssel el lehet érni, ha a Várban jól működő szociális és kereskedelmi infrastruktúra van, ha a Vár nem drága zárvány, hanem a város életének aktív, de védett részese. Elmondtam, hogy el lehetne jól is költeni ezt a pénzt, lehetne fejleszteni a kerületi közösségi közlekedést és kerékpáros infrastruktúrát.

Miközben a polgármester diadalittas hangon magyarázta, hogy ezt a pénzt, ami az uniós keretből megmaradna, most megkaphatja a kerület, és hogy ez mekkora lehetőség, és ehhez az kell, hogy ilyen remek program álljon rendelkezésre, amit be lehet nyújtani, azon gondolkodtam, hogy kerületi képviselőként megtehetem-e, hogy elutasítok egy ekkora lehetőséget, hogy annyi pénzt kapunk, amennyi egy  teljes évi költségvetésünk.

Azután arra gondoltam, hogy volt már kész EU közlekedési projekt, amit csak alá kellett volna írni. Igaz, az a program nem csak a kerület, hanem az egész főváros közlekedési helyzetét javította volna (ilyen módon természetesen a kerületét is). Felmerült bennem a kérdés, hogy miért is van, hogy a csaknem kétmillió fővárosi érdekét szolgáló projekt helyett a kormány egy kerületi mélygarázsbizniszt támogat, ami elsőre kényelmesnek tűnik, de valójában forgalmat generál a  város belsejébe, rontja a belső kerületek levegőjét és a Várhegy környezeti állapotát.

Azután azon gondolkodtam, hogy felelős állampolgárként, képviselőként tényleg az-e a dolgom, hogy minden megszerezhető fillérre lecsapjak, tekintet nélkül arra, hogy honnan, kitől vették el azt a pénzt. És azon gondolkodtam, hogy ismét egy olyan ügy, amelyben a kerület vezetése csak a Várban élőkre van tekintettel, a kerület többi lakóját figyelmen kívül hagyja. Ismét egy olyan ügy, ahol csak egy szűk, helyi csoport pillanatnyi érdekét nézik, de meg sem próbálják tágabb összefüggéseiben szemlélni a kérdést.

Ezért nem szavaztam meg a kiegészítő projektet.

vnm

(A fénykép a Csikós udvar alatt épülő mélygarázs építkezéséről készült 2008-ban. Az építkezés nem fejeződött be. Forrás: Védett falat bontottak meg a Várban épülő mélygarázs miatt; origo.hu)

2012. június 28-án, csütörtökön tárgyalja a Budavási Önkormányzat a közterületi viselkedésről szóló rendelet módosítását:

Közterületi viselkedés rendeletmódosítás

A tervezet szerint 50-150 ezer Ft közigazgatási bírsággal sújtható, aki engedély nélkül árusít vagy hírdetményt helyez el közterületen, esetleg kiül az Alagút tetejére.

Szavazzunk, ki mit gondol az árusokról és a várfalra mászókról!

 

És azzal fölviteté a padlásra ősi tajtékpipáit, a minden veszedelemben hű kísérőket, mik annyi veszteségből egyedül maradtak meg családi klenódiumképpen, és soha többet nem dohányozék vala.

 

Majd ismét egy másik húzva-vonva jött napon azzal a hírrel örvendezteték meg, hogy bizonyára a bor is akcíza alá esik, már ezután majd csak felsőbbek engedelmével lehet csapra ütni a hordót, s meg kell adni az árát jókedvnek és haragnak, mert az ember mindkét esetben mentül többet "fogyaszt", annál többet kontribuál.

 

- Jól van. Tehát nem fogok több bort inni. Legalább jobban alszom.

 

És azontúl nem nyúlt hozzá semmiféle italhoz, kivéve a vizet.

 

Egy újabb, senkitől nem kívánt napon ismét arra a jó hírre ébredt, hogy a játékkártyák is bélyeget kapnak, már ezentúl azokon is ott lesz a sas.

 

- Jól van, tehát nem fogok többet kártyázni; - legalább nem vesztek.

 

És megtartotta fogadását.

 

Megint virradt, a természet rende úgy hozta magával, hogy reggel legyen. Garanvölgyinek egy kurrenst hoztak, amelyben tudtul adatik, hogy ha vadászni akar, puskát csak a megyefőnök engedélye mellett tarthat, nyerget pedig csak azon esetben, ha az illető járásbeli biztosnál reverzálist ad maga felől, hogy e veszedelmes huszáringredienciát nem használandja a státus jóllétével nem egyező célokra.

 

- Jól van - monda Garanvölgyi Ádám -, tehát ezentúl nem vadászom és agarászom többet. Legalább nem hűtöm meg magamat.

 

Egyszer aztán azt is megtudta, hogy ha az ember a szomszéd faluba át akar látogatni, elébb útlevélre van szüksége, amit a székvárosban lehet kapni két tanú jótállása mellett, hogy csakugyan igaz járatban van, s minden sisakos vitéznek előmutatni az úton, s keze írását összehasonlíttatni mindjárt in facie loci, ahol in flagranti "betretoltatott".

 

- Jól van - monda rá az öreg szittya -, tehát ezentúl itthon maradok a faluban, nem megyek sehová. Legalább nem dűlök fel a kocsival az úton.

 

És azontúl nem ment tovább sétálni sem a kertek aljánál; ez volt a leghosszabb út, amit tett, még a vetéseit sem nézte meg soha.

 

Egyszer aztán azt a legújabb intézkedést tanulta meg, mely szerint múlhatatlan szüksége van a státus orgánumainak ellenőrizni azon kihágást, miszerint némely elégületlenek szokatlan alakú föveget viselnek, s a gondviselés rendeleteibe való nemegyezésüket azzal iparkodnak tanúsítani, hogy a kalapjaikon levő szalagot a karimán túl engedik csüggni, annálfogva aki kellemetlen kérdezősködéseknek nem akarja magát kitenni, ennyi és ennyi hüvelyk, vonal és minőség meghatározását vegye figyelembe, mielőtt kalapjával kilépne az utcaajtón.

 

- Ez is jó - monda Garanvölgyi. - Tehát ezentúl nem megyek ki a házból. Legalább nem szaggatok több csizmát.

 

És megtartá szavát. Azontúl csak a kertjében sétált, s ha beszorult, foglalkozott pöreivel, amik rögtön megelevenültek a dolgok rendbejöttével, mint az ősszel elhullott légy, ha télen ráfűtik a szobát.

 

No még egyszer aztán kijött, hogy ezentúl pörlekedni csak oly módon lesz szabad, ha az ember elébb olyan papirost vesz, ami már jogosítva van a bíró előtti megjelenésre; s egyúttal megtanul különbséget tenni kisebb és nagyobb bélyegilletmények között.

 

- No - hát legyen meg ez is. Tehát ezentúl nem fogok pörlekedni.

 

És azzal összezsinegelé pöriratait, betette a szekrénybe, felmondott a prókátorának. Aki ellen neki van követelése, hadd szaladjon vele, akinek pedig ő ellene van, az hadd jöjjön, - ő nem felesel többet senkivel.

 

És aki jártas az etnográfiában, az tudni fogja, hogy mikor a magyar ember lemond arról, hogy dohányozzék, hogy bort igyék, hogy ismerőseivel összejöjjön, hogy vadászni járjon, hogy az utcára kimenjen, az mind elég nagy eset, de mikor arra szánja magát, hogy nem perlekedik többet: az már az "ultima Thule!"

 

(Jókai Mór: Az új földesúr)

 

 A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnökének írását olvasva elgondolkodtam, mivel magamat szegről-végről keresztény értelmiséginek tartom, de az írással a legkevésbé sem tudtam egyetérteni.

Az utóbbi napokban számtalan kormánypárti megszólaló beszélt dühösen, sértetten vagy frusztráltan arról, hogy az ún. balliberális ellenzék nemtelen támadást indított a köztársasági elnök ellen, szándékosan le akarták járatni. A fenti poszt is arról szól, hogy a lopott doktori értekezés csak ürügy, az igazi cél az elnök meghurcolása, azaz egyszerű politikai haszonszerzés volt. 

Igen, így van. Így van, mert így kell lennie. Ez jelenti ugyanis a demokrácia folyamatos megtisztulásának lehetőségét. A mindenkori ellenzéknek az a dolga, hogy rámutasson a kormányon lévők intézkedéseinek hibáira, hogy kiálljon a mindenkori kormányzás kárvallottjaiért. A szabad sajtónak pedig az (is) a feladata, hogy feltárja a mindenkori hatalmi elit hibáit, botlásait, vétkeit. Azért, hogy olyan emberek, akik lopnak, csalnak, hazudnak, ne kerülhessenek hatalomra, vagy kikerüljenek hatalmi helyzetükből. Ez az egész ország érdeke, hogy olyanok irányítsák, akik tisztességesek, alkalmasak és hitelesek, és olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek átgondoltak és a legszélesebb többség érdekeit, az egész ország felemelkedését szolgálják.

 Természetesen az ellenzék és a sajtó egyes konkrét szereplői ettől a kiállástól, ettől a feltáró munkától rövidtávú politikai hasznot is remélnek. Ez persze, nem nagyon előzékeny dolog, de éppen ettől szép a demokrácia, mint rendszer, hogy az egyes szereplők közvetlen céljai összességében az ország érdekét szolgálják, a politikai elit számára mindenkor a folyamatos ellenőrzést, ezáltal a tisztulást jelentik.

Fontosnak tartom, hogy ezek az úgynevezett támadások nem az egyes személyeknek szólnak, hanem a közéletben elfoglalt szerepüknek (ezért is szeretem a tárgyilagosabb, a tényekre koncentráló politikai nyilatkozatokat, mert azokból ez inkább kiderül). Tehát tévedés mindezt finnyásan kezelni, azaz hogy "nem ildomos csúnyát mondani" a másikról. "Politikai indíttatású anarchista csoport irányítja a SOTE doktorok szenátusa és az egyetem rektora viselkedését, döntését... Elég volt az idegenszívű hazaárulókból, akik gátlástalanul folytatják − egy erőszakos kisebbség tagjaiként − gyűlöletkeltő kampányukat." - írja a szövetség elnöke. Személyes haragot érzek ezekből a szavakból. Arról szól, hogy bántottak valakit, aki nekem fontos, akiben én hittem, és mivel nem akarom elveszíteni ezt a hitemet, megharagszom arra, aki mondta. Tehetetlenségemben bántani akarom őt.

Érdemes lenne belegondolni, hogy ugyanevvel az erővel Schmitt Pál akár gyilkolhatott vagy erőszakoskodhatott is volna (hangsúlyozom: nem gondolom ezt, mindössze gondolatkísérletként tegyük fel). Húsz év elteltével valahogy kiderül ez a múltbéli tett. Az elnök hívei akkor is ugyanilyen hévvel védenék? Akkor is azt mondanák, hogy más is tett már ilyet? Gondolom, nem. Mégpedig azért nem, mert úgy látnák, hogy ez nagyon nagy baj; olyan ember, aki valaha is ilyet tett, nem lehet felelős pozícióban.

Nos, az egyetem vezetői arra áldozták az életüket, hogy tudományos kutatásokat végezzenek, és hallgatók nemzedékeit oktassák mindarra, amit tudósok tömegei tártak fel az emberiség történelme során. Ők különösen érzékenyek tehát arra, hogy Schmitt Pál valaha mások munkájának ellopásával, sajátjaként való feltüntetésével szerzett doktori címet, ezáltal beszennyezve a magyar tudományos életet, meggyalázva mindazok fáradtságát és igyekezetét, akik valóban értékes tudományos munkát végeznek. Itt most teljesen mindegy, hogy mások is szennyezték már: most a köztársaság elnökéről van (volt) szó. És igen: azért derült ki róla, mert olyan pozícióba került, ahova csak olyan embernek szabad kerülni, akiről nem derülhet ki ilyesmi.  Ez a tényfeltáró újságírás szerepe, hogy kiderítse mindazt, ami elfogadhatatlan a közélet felelős szereplőinek múltjában, a közéleti események hátterében. 

Éretlen és keresztényietlen viselkedés a feltárt hibákat eltagadni, a feltárót támadni, gyalázni. Az érett viselkedés (vagy mondhatnám, a Krisztusi út, a megtisztulás útja) a bűnök bevallása, a bocsánat kérés és az elégtétel adás - esetünkben a lemondás. Aki ezt megteszi, az talpra tud állni, és később emelt fővel nézhet mindenki szemébe. Mert az ember gyarló és elbotlik, de ha bűnbánatot tud gyakorolni, akkor van számára megváltás. 

Nagyhét van, a megváltás ünnepe közeledik...

vnm

(Kép forrása: napibudapest.blog.hu)

"Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" (Mt 22,21)

Napjainkban a "császár" a demokrácia. Ahhoz, hogy élni, virulni tudjon, úgy kell neki egy népszavazás, mint falat kenyér az éhezőnek. Egy népszavazás, ami felrázza az embereket és meggyőzi a magyarok tömegeit, hogy igenis lehetnek a saját szerencséjük kovácsai. Ami felnyitja a szemüket, hogy igenis erősebbek együtt, mint a korrupt üzletemberekkel szimbiózisban élő politikai elit. Nagyon kellene ez a népszavazás az országnak, de most úgy áll a dolog, hogy el fog bukni az LMP kezdeményezése. 

Ezért, mint ezelőtt is oly sokszor, a társadalom - ismerőseink - segítségét kérjük. Segítsetek összegyűjteni a hiányzó 50.000 aláírást! A jelenlegi tempó mellett a hétfői 14 órás határidőig körülbelül 150.000 aláírás fog összegyűlni, bár már mind az utcán leszünk és folyamatosan gyűjteni fogunk. Kérlek, ha egy kicsit is szereted a hazádat és nem akarod tovább nézni tétlenül, ahogy a vesztébe rohan, akkor ezt a hétvégét szánd rá arra, hogy gyűjtesz pár tucat aláírást a barátaidtól, a szomszédaidtól, vagy akár az utcán. A teljes nagykörút területén és valamennyi élelmiszerüzlet előtt szabad kitelepülve aláírást gyűjteni - akár vasalódeszkákkal is - a következő három napban. (Nem küldhet el a közterület-felügyelő és nem is kérhet pénzt érte, ha valaki mégis kekeckedik hívj minket!)

Ne legyenek illúzióid: ez a népszavazás már rég nem csak a munkavállalói jogokról szól! Ez arról szól, hogy mindent eltűrsz e a kormánynak, vagy van egy pont, ahol  azt mondod elég és teszel azért, hogy meghallják a szavad. Mert fikázni, morogni könnyű, de a változásért meg is kell dolgozni. Csatoltam az ívet, amit kinyomtatva gyűjthetsz egyénileg.

Találkozzunk a hétvégén a standoknál! Péntek reggeltől a hétfői leadásig folyamatosan nyitva lesz az LMP központi irodája, hogy fogadja a gyűjtőíveket, vagy segítsen, ha kérdésed van: http://nepszavazas2012.hu/72-oras-ebrenlet/#.T3S-3GFmKtY 

 

Az íveket légyszíves legkésőbb vasárnap éjszaka add le az irodában (Budapest, Bajcsy Zsilinszky út 37. 11-es kapucsengő), hogy rendezni és javítani tudjuk őket!

 

(Gajárszki Áron írása. Az eredeti szöveghez képest két kisebb módosítás végeztem, a szöveget a szerző engedélyével teszem közzé.)

vnm

 

(Kép forrása: Wikipédia)

(2012. február 16-i képviselőtestületi ülés)

"A KVÉSZ 27. § kiegészül egy (25) ponttal: "A terület világörökségi védettségű részén közterületről látható napelem, napkollektor nem létesíthető."

Az egyéb terüeteken ilyen, a városképben jelentkező elem, csak az épület architektúrájának elemeként, azzal vizuális összhangben létesíthető."

 Szakmai körökből jutott el hozzám egy internetes beszámoló a Magyar Urbanisztikai Társaságnál (MUT) tartott nyílt fórumról, ahol a Budai Vár rekonstrukciós stratégiájáról beszélgettek. Az esemény annak a nyilvános egyeztetési folyamatnak a része, amelyet Zumbok Ferenc kormánybiztos indított el azzal, hogy 50 szakmai és civil szervezetet felkért fórumok szervezésére.

A meghívott előadók között szerepelt a KÖZTI tervező csapata, akik a Budavári Önkormányzat megrendelésére terveztek átfogó programot a Vár fejlesztéséről, valamint Zoboki Gábor, aki egy másik tervezői team élén készített el egy másik programot a Várra. A meghívták dr. Acél Pétert, az I. kerület főépítészét is.

Nem titkolom, dühített, hogy csak utólag értesültem a programról, és az is, hogy a Magyar Építész Kamara fórumára sem tudtam elmenni. Levelet írtam tehát a főépítész úrnak és a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnökének, amelyben megkérdeztem, miért nem kaptunk értesítést mi, budavári lakosok, mi budavári képviselők, mi városfejlesztési bizottsági tagok erről az eseményről. Mivel választ nem kaptam, személyesen is bementem a főépítész úrhoz, hogy beszéljek vele. 

Beszélgetésünk eredménye az lett, hogy ígéretet kaptam, a bizottság tagjait értesítik az önkormányzathoz beérkező meghívásokról, és a hétfőn tartott bizottsági ülésen a bizottság elnöke is megerősített ebben.

Van már egy éve is, hogy a MUT-ban bemutatták részletesen a KÖZTI terveit. Azon a fórumon részt vettem, és azóta többször is indítványoztam bizottsági ülésen, képviselő-testületi ülésen, polgármesteri és főépítészi beszélgetéseken, hogy mutassák be a terveket a kerületi képviselőknek, a kerületi lakosságnak a honlapon is, egy rendezvény keretében is és az aulában rendezett kiállításon is.

Kérésemet eddig nem vették komolyan, és erre továbbra sem látok hajlandóságot, pedig szerintem sokan vagyunk I. kerületiek, akiket nagyon érdekel a Vár fejlesztésének ügye.

Megígérem ezért, hogy ami rendezvény a tudomásomra jut, azt azonnal közzéteszem a blogomon és az I. kerület facebook oldalán is. Kérek továbbá mindenkit, ha más úton értesül arról, hogy nyitott fórum, rendezvény lesz ez ügyben, tegye közzé és értesítsen engem is!

Menjünk el ezekre a rendezvényekre, mert közünk van hozzá, és beszélgessük róluk a különböző on-line és személyes fórumokon!

vnm

(A fénykép forrása: ingatlan.net)

 December első felében, a budavári képviselő-testületi ülés előtt bejárta az on-line sajtót a hír, hogy az I. kerületi önkormányzat kicenzúrázta a "zsidó" szót az emléktábla szövegéből (hvg). Dr. Kaltenbach Jenővel, a Lehet Más a Politika fővárosi frakciójának vezetőjével közösen sajtóközleményt is kiadtunk róla (lehetmás/zöldbuda).

 A Carl Lutz Alapítvány egy emléktábla elhelyezését kezdeményezte a svájci diplomata volt budavári lakóhelyén, az 1940-es években brit követségként működő Táncsics Mihály u. 1. számú ház falán. 

A II. világháború kitörése után Svájc látta el a Magyarországgal hadiállapotba került 14 ország, köztük Nagy-Britannia képviseletét. 

Carl Lutz 1942 és 1945 között a budapesti svájci követség külföldi érdekeket képviselő osztályának volt a vezetője. A nevével fémjelzett, 1944-es budapesti életmentő akció volt a legsikeresebb a nácik által megszállt Európa hasonló vállalkozásai között. 

Védlevelekkel, valamint 76 budapesti lakóház svájci diplomáciai védelem alá helyezésével több tízezer magyar zsidó életét mentette meg.

 

Carl Lutz (1895-1975)

 

  A Várban sokan, sokféle okból akarnak emléktáblákat, emlékműveket elhelyezni, ami érthető, hiszen mindig is jelentős történelmi és kulturális események színhelye volt. A komolytalan vagy szélsőséges javaslatok kiszűrése, és a műemléki városkép megőrzése érdekében született a helyi rendelet (21/2009. (IX.25.) Kt.r.), amely szerint a Várban csak az önkormányzat állíthat közterületről látható emléktáblát. Ezért az alapítvány kérelmet nyújtott be a hivatalhoz, amelyben bemutatta a tervezett emléktábla szövegét, ábráját és a kérés részletes indoklását. Az ilyen javaslatokat a főépítész által összehívott eseti bizottság minősíti, és ennek alapján dönt a kerület képviselő-testülete.

Mathauser András, az LMP egyik kerületi bizottsági tagja figyelt fel arra, hogy a Dr. Aczél Péter főépítész által előterjesztett, és dr. Nagy Gábor Tamás fideszes polgármester által aláírt előterjesztésben az emléktábla alapítvány által írt szövegéből kicenzúrázták a „zsidó” szót, melyet „üldözött”-re cseréltek, és elutasították azt is, hogy feltüntessék a táblaállító Carl Lutz Alapítvány nevét.

A Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság ülésén megkérdeztem, hogyan járnak el azokkal a javaslattevőkkel, akiket elutasítanak vagy módosíttatni szeretnék az eredeti javaslatot. Megnyugtattak, hogy mindegyikükkel leül a főépítész és egyezteti velük az önkormányzat álláspontját. Éppen ezért én eredetileg nem akartam fellépni a tábla ügyében. Fel sem merült bennem, hogy a tábla szövegét a javaslattevővel való egyeztetés nélkül nyújtották be, és úgy véltem, ha a javaslattévő számára megfelelő ez így, akkor nem ágálok ellene. Munkatársaim azonban addig ütötték a vasat, hogy végül mégis felhívtam az alapítvány képviselőjét, hogy megkérdezzem, mit gondolnak ők. Vámos György elnök úr meglepődött, hogy testületi előterjesztés lett a javaslatból, mert őt erről nem értesítették, és elmondta, hogy az eredeti szöveget szeretnék, ahogyan ezt a benyújtáskor a főépítész kérdésére is határozottan kijelentette. Ezután döntöttünk a sajtóközlemény megjelentetéséről, és készítettem el módosító indítványomat.

Ebben leírtam, hogy ez az eljárás elfogadhatatlan, a kerületi önkormányzathoz méltatlan. Javaslom ezért az emléktáblát a kezdeményezők szándékához hűen, pontosan az eredeti szöveggel felállítani. A rendeletünk azért született, hogy egységbe fogja a kerületi emléktábla-állítás rendszerét, megőrizze a városkép harmóniáját és az emlékállítás méltóságát. Nem pedig azért, hogy az emléktábla-állítási szándékot önkényesen felülírja, XIX. századi kifejezéssel élve: cenzúrázza. Az emléktáblát kezdeményező Carl Lutz Alapítvány a tábla tervét, pontos szövegét egyeztette a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal, a Brit Nagykövetséggel és a Svájci Nagykövetséggel, akik mind az eredeti formájában támogatták az emléktáblát.

Nem lehet értelmezni az eseti bizottság azon véleményét, hogy az emléktáblán nem szerepelhet a felállító szervezet. Általános gyakorlat, hogy az emlékállító szervezet megjelenik az emléktáblákon, emlékműveken. Rendszerint kisbetűvel, alul, hátul, oldalt, de megjelenik, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy ki a felállító. Enélkül az emléktábla olyan volna, mint egy aláírás nélküli okirat: súlytalan. Az emléktáblát állító szervezet nem „magát reklámozza”, hanem nevét adja egy kezdeményezéshez, és rendszerint állja annak költségeit.

 

Az elfogadhatatlan eljárás mellett meg kell említeni még egy szempontot. A „zsidó” kifejezés kicserélése „üldözött”-re veszélyes út. Azért veszélyes, mert a történelemhamisítás irányába visz. Carl Lutz (mint az előterjesztéshez mellékelt dokumentumban is olvasható) nem általában valamiféle üldözött embereket mentett, hanem a II. világháború idején mentette azokat a zsidó honfitársainkat, akiket az akkori magyar kormányzat engedélye, majd aktív részvétele mellett haláltáborba akartak hurcolni csak azért, mert zsidók voltak. Az emléktábla azért kell, hogy emlékezzünk erre nemzedékek múlva is, hogy soha többé ne történhessen ilyesmi. Ha megakadályozzuk az emlékezést, mert kiradírozzuk a zsidó szót, azzal súlytalanná tesszük Carl Lutz tevékenységét, és még sok ember hősi áldozatvállalását a zsidók mentésében.

 

Lassan évszázados kibeszéletlen, feldolgozatlan történelmi múltat cipelünk, és ez a feldolgozatlanság megmérgezi a közéletet. A bűntudattól való megszabadulás első lépése a szembenézés és beismerés lehetne, amely nélkül nincs feloldozás. Martonyi János külügyminiszter 2010. nyarán részt vett a svájci diplomata washingtoni lakóhelyén elhelyezett emléktábla avatásán. A képviselő-testület hasonló példaadással tartozik a választóknak. Bátornak és tisztességesnek kell tehát lennünk, hogy a múlt eseményeiről nyíltan, őszintén beszéljünk; bátornak, hogy emlékezzünk arra is, ami fáj, és tisztességesnek, hogy Carl Lutz emléktábláját az eredeti elképzelés szerint felállítsuk.

 

Mivel a sajtóbotrány hatására a polgármester visszavonta az előterjesztést (index), és helyette olyan javaslatot nyújtott be, amely engedi, hogy az alapítvány az eredeti szándéka szerint, további megkötés nélkül helyezze el az emléktáblát, ezért a módosító indítványomat végül nem nyújtottam be. A képviselő-testületi ülésen elmondtam, hogy tekintettel a történtekre, nyomatékosan kérem, hogy a jövőben az eseti bizottság jegyzőkönyvével együtt kapjunk teljes körű tájékoztatást arról, hogy milyen emléktábla javaslatok érkeztek az önkormányzathoz, és azokról milyen döntés született, valamint a döntések indoklását.

 

 vnm

 (A bejegyzéshez felhasználtam Püspöki Gábor írását is.)

 (A fényképek forrása: jfr.org, hacusa.org)

Mivel valamennyi napirendi pontnál dr. Nagy Gábor Tamás polgármester az előterjesztő, ezért ezt külön nem említem az egyes témáknál.

Jelentkezem, mert szeretném megtanulni mindezt.

Fele annyi hulladék? 

12 %-kal alacsonyabb energiaszámla? 

Ötödével csökkenő vízfogyasztás?

És mindez nem önsanyargatással, hanem játékosan és jókedvűen?

• "háztartásvezetői" pozícióban vagy, vagyis van beleszólásod abba, mi történik otthon;
• megvan benned a kellő elszántság a változtatásra;
• vállalod a 9 alkalmas csoportmunkában való aktív részvételt;

vnm

(A fénykép forrása: kaposextra.hu)

Ma délutáni képviselői fogadóórámat nem a Bem Művelődési házban fogom megtartani, mint szoktam, hanem a Batthyány utcai iskolába megyek 17 órára a Mária tér-Donáti utca sarkának rendezéséről szóló lakossági tervbemutatóra (Városrészi lakossági fórumként lett meghirdetve a Várnegyedben). Természetesen ott is megtalálhat bárki a kérdéseivel, gondolataival, sőt buzdítok mindenkit, hogy jöjjön el, gazdagítsa hozzászólásával a megbeszélést, és utána beszélgessen még velem a tervekről is, és a kerület minden egyéb ügyes-bajos dolgáról!

Tavasz óta erősen szorgalmaztam ennek a közös gondolkodásnak a létrejöttét, mivel többen is megkerestek mind a Donáti utca forgalma, mind a Mária tér sarkán történt baleset miatt. Örülök neki, hogy a Polgármesteri Hivatal fogékony volt a kezdeményezésemre, és megszervezte ezt a fórumot.

A hétfői Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottsági ülésen már bemutatták a tervváltozatokat, amelyekről a ma délutáni lakossági fórumon lesz szó. Úgy vélem, jó kiindulási alapok; a helyben lakók véleményét beleépítve igazán nagyszerű megoldás születhet. A korábbi bejegyzésemben indítottam egy kis szavazást, amelyben azt kérdeztem, hogy a Mária tér rendezése során milyen szempont legyen az elsődleges. A felsorolt lehetőségek közül legtöbben hangulatos városi közteret szeretnének a Mária téren.

A héten, csütörtökön képviselő-testületi ülés lesz a Budavári Önkormányzatban. A napirend és az előterjesztések letölthetők az önkormányzat honlapjáról.

Várom a hozzászólásokat, kérdéseket, megjegyzéseket, hogy minél inkább az Önök véleményét képviselhessem a testületi ülésen!

vnm

Többen is emlékeznek korábbi blogbejegyzésemre, aminek rövidített változata a Várnegyedben is megjelent. Azóta megkerestek többen is a forgalomcsillapítással kapcsolatban, különösen azután, hogy egy rollerező gyermeket elütött az autó. (A baleset szerencsésen végződött, a gyermek nem szenvedett maradandó sérülést.)

Éppen emiatt is kezdeményezett a Polgármesteri Hivatal egy átalakítást az érintett területre, ajánlatokat kértek be tervezőirodáktól a csomópont áttervezésére.

A Beruházási Irodánál és a Polgármester úrnál is kezdeményeztem, hogy tartsunk erről az átalakításról egy lakossági fórumot a környékbelieknek és az itteni iskolákba, óvodába, bölcsődébe járó gyerekek szüleinek. Az ötletemet elfogadták, úgy tűnik, hogy lesz lakossági fórum. Az időpontja bizonytalan, mert a polgármester úr azt szeretné, ha már előzetes tervek birtokában tartanánk meg, hogy legyen miről beszélni, de a terveztetés egyelőre nem kezdődött meg.

Szerintem a tervezési célokat vázlattervek nélkül is meg lehetne beszélni, de minden egyeztetésnek örülök, ezért minden módon igyekszem szorgalmazni ezt a fórumot.

Indítok itt egy mini-szavazást arról, hogy mit tartanának leginkább fontos célnak a tervezés során az olvasóim. Több célra is lehet szavazni.

 vnm

*****

Frissítés: Jövő héten kedden, szeptember 27-én du. 16.00 órakor lakossági fórum lesz az elkészült tervváltozatokról a Batthyány utcai iskolában! Mindenkit várunk!

 Úgy tűnik tévedtem egyik korábbi bejegyzésemben, amikor a kerületi nevelési tanácsadó új vezetőjének kinevezésével kapcsolatos bizonytalanságomat fogalmaztam meg.

A kinevezett vezető rendkívül rátermett, mivel a kinevezése óta eltelt fél év alatt olyan remek munkát végzett, hogy a pedagógus napon a polgármester elismerésben részesítette.

Kaptak mások is elismerést: tanárok, óvónők, közművelődési szakemberek, akik közül nem egy évtizedeken át tanított a kerület intézményeiben.

Szeretettel gratulálok nekik!

vnm

 Tegnap, a képviselő-testületi ülés előtt fogadott minket a köztársasági elnök, utána pedig körbevezettek a Sándor-palotában.

Idemásolom azt a levelet, amit átadtam Schmitt Pálnak. A találkozón szóban elmondtam ennek egyfajta kivonatát, összegzését.

    Tisztelt Elnök Úr!

 vnm

(A kép forrása a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapja)

Eredetileg arra készültem, hogy részletes és hangulatos beszámolót írok az áprilisi közgyűlésről, hogy aki ma este eljönne a képviselői fogadóórámra, az tájékozott legyen. A beszámolót természetesen meg fogom írni, de a tegnapi tapasztalataim másra sarkallnak.

Közben ugyanis felkerestem a Horváth kertet, ahol a Déryné szobor mögé, félkörívben pavilont épít az önkormányzat. Azt láttam, hogy a pavilon mellett álló fák ismét be vannak ásva derékig földbe és törmelékbe. Azért mondom, hogy ismét, mert két héttel ezelőtt vettem észre ezt a tényt (a fényképen látható a két héttel ezelőtti szint is), meg azt is, hogy az építkezés kezdetén elmulasztották az építési területre eső fák védelmét: nem kalodázták körbe a törzsüket, és nem gallyazták vissza szakszerűen az épület fölé belógó lombokat. Emiatt az ott álló fák közül egy, sőt, inkább kettő elpusztult, hármat betemettek vállmagasságig földdel (ami rendszerint rövid idő alatt a fa pusztulását okozza), egyhez hozzádrótozták a mobil WC-t, a pavilon fölé nyúló hársfalombot pedig kíméletlenül tördelik a fedélszéket készítő munkások. 

Ekkor intenzív telefonálásba kezdtem: városüzemeltetési iroda, építésvezető (aki nem volt a helyszínen), Főkert. Ugyanis a Horváth kert tulajdonosa és a pavilon beruházója, így a kivitelező megbízója az I. kerületi önkormányzat, de a park fenntartója a fővárosi önkormányzat (Főkert Zrt.). A kivitelező szerint a növényzettel kapcsolatos munkákat a Főkertnek kellene elvégezni. A Főkert valószínűleg úgy gondolja, hogy ez építési terület, amíg a munka tart, addig azért a részért ő nem felel. Ez abból is észlelhető, hogy az építkezés körül nem kaszálnak, így elég rendesen megnőtt a gyom, felütötte fejét az üröm és a parlagfű is, ahogy ez a képen is látható.

A kivitelező viszont egyáltalán nem gondolja, hogy a növénnyekkel törődnie kellene, főleg, hogy hosszan állt az építkezés, mivel rossz a Főkert öntözőhálózata, ami a vízvételi hely lett volna szerződés szerint, köbméterszám elfolyik valahova a víz.

Ezért a kerületi önkormányzat pénzén új öntözőhálózatot építettünk a Horváth kert adott területén a Főkert számára. Telefonálgatásom eredményeként körbeásták a betemetett fákat, a Főkert levágta a belógó gallyakat és igéretet kaptam, hogy péntekre elkészülnek a kalodák. Pénteken nem mentem ki, de hétfőn igen - és a már leírtakat tapasztaltam: a fák ismét beásva, kaloda összesen 1 db fa körül.

Csütörtöki beszélgetésünkön az építésvezető felhívta a figyelmemet, hogy a beásott fák egyébként beleesnek a rézsűbe. Nézzék meg a cikk elején a képet! Nem látszik a környezet. A tervezés szakaszában nem fordult elég figyelem a meglévő növényzetre. Így kerülhetett a hársfa lombkoronájába a pavilon tetőszerkezete, és a rézsűbe a fák törzse. Látható a képen, milyen nagy ágakat kellett levágni amiatt, hogy a tervezéskor semmibe vették a zöldfelületi szempontokat. Egy parkrekonstrukcióhoz kapcsolódó pavilonépítés kapcsán.

Szívesen mondanám, hogy ez a pavilon-építés egy állatorvosi ló (pedig még nem mondtam el mindent!), de ez nem így van: a budapesti közterületi építkezések nagy része hasonló bolondokháza.

Kezdjük azzal, hogy amikor a pavilon kivitelezésének közbeszerzési eljárása folyt, döbbenten tapasztaltam, hogy egy üvegfalú és üvegtetejű építményt készülünk felépíteni. Egy olyan szerkezetet, ami télen hideg, nyáron meleg, egyszóval mindig erősen fogyasztja majd a fűtési/hűtési energiát. Ekkor elmagyarázták nekem, hogy egyrészt a hűtésit nem fogja, mert nincs betervezve ilyen gépészet,  másrészt a pavilont - illeszkedve a kerületi építésügyi koncepcióhoz - a Szentháromság téri pavilon mintájára tervezték, és abban is nagyon kellemes a klíma hűtés nélkül. (Megnéztem a Szentháromság téri pavilont: egy kétemeletes tűzfal északi oldalán fekszik, így alig kap erős napsütést - ellentétben a Horváth kertivel.) Meg egyébként is, ez a terv átment az építéshatósági eljáráson, el van fogadva, a közbeszerzési szakaszban már nincs mód változtatni.

Mutatok néhány képet a Szentháromság téri pavilonról, annak jelenlegi állapotáról. Látható, hogy a hangsúlyosan semleges megjelenésű épület a "költségtakarékos" anyaghasználat és a tervezési hiányosságok miatt erősen romló állapotban van: az acélszerkezetek rozsdásodnak, az üvegfelületek megrepedtek. Ez a műszaki megoldás se nem elegáns, se nem olcsó.

Nagyon sok célzás elhangzott arról, hogy ez I. kerület reprezentatív környék, különösen fontos ezért az egységes városkép és a szép megjelenés. Ezért most mázolt idomacélból, ragasztott üvegből és látszó-betonból építkezünk. Szép lesz.

A tervezés hiányosságait mutatja az is, hogy most ismét közbeszerzési eljárás zajlik: a pavilon épületgépészeti rendszerének (hűtés, szellőzés, biztonságtechnikai előkészítés) kivitelezését pályáztatjuk. Erre nemcsak azért van szükség, mert az üvegfalú-üvegtetejű épület nyáron elviselhetetlen lesz különben, hanem azért is, mert a pinceszintbe épített nyilvános illemhelyiségnek nincs természetes szellőzése.

A polgármesteri hivatal szakemberei óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy egy korábbi időszakban elkövetett hibasorozat ellenére vállalható minőségű épület készüljön. Tőlem telhetően segítem a munkájukat, de nem mehetek el szó nélkül az egész jelenség mellett.

Egy valamikor jónak tűnő design-hoz a végsőkig makacsul ragaszkodva olyan pavilont építünk, ami szerkezetéből fakadóan sérülékeny, anyaghasználatából fakadóan igénytelen megjelenésű, formavilágából fakadóan (félköríves) rendkívül költséges és építészeti koncepciójából fakadóan energiazabáló.

Éppen ezért a legkevésbé sem környezetbarát, mivel a fenntartása drága, várhatóan drága lesz a kávézó kínálata is, és a folyamatosan működni kénytelen gépészet zaja miatt a hangulata is megkérdőjelezhető. Nem szolgálja tehát megfelelően a kerület lakóinak jólétét, egészségét és kényelmét.

"Legyen a Horváth kertben, Budán..."

vnm