V. Naszályi Márta

 Ma délelőtt lett volna a Mikó utcai "Szitakötő játszótér" megnyitója a Vérmezőn. De elmaradt. Először csak a táblát nézegettük tanácstalanul a kisgyerekekkel érkező anyukákkal együtt a bejáratnál.

Felhívtam a tábla alján olvasható zöld számot. A Főkertként bejelentkező fiatalember senkit nem tudott kapcsolni a Főkert illetékesei közül, és maga is csak annyit tudott, ami a táblán áll. Kicsit később befutott a kerületi polgármestert is megnyitóra illő eleganciában, munkatársai kíséretében. Az ismeretséget kihasználva bementem, de éppen annyit tudott mint én: a polgármesteri hivatalt sem értesítette senki idejekorán.

Kicsit körülnéztünk, fényképeztünk, amikor is - mintegy 25 perc késéssel - megérkezett a Főkert sajtófelelőse. Egy korábbi egyeztetésen találkoztam vele, ezért megszólítottam, hogy tájékoztatást kérjek. Közölte, hogy azért marad el a megnyitó, mert hiányoznak engedélyek, és ezek nélkül nem vállalhatják a felelősséget a megnyitásra. Megkérdeztem, hogy milyen engedélyekről van szó, mert hogyha kerületiekről, akkor képviselőként érintve vagyok, és várhatóan mikor lesz megnyitva a játszótér. 

Nem kerületiek a hiányzó engedélyek - mondá a sajtófelelős -, mert ez fővárosi beruházás. Mivel még mindig nem kaptam választ a kérdésemre, megkérdeztem, hogy titkos-e az információ, mert ha nem, akkor akár el is árulhatná azoknak, akik gyerekei számára és akiknek az adóforintjaiból épült a játszótér. Nem titkos, mondta, de hogy pontosan mi, arról nem tájékoztatta őt a műszaki osztály, ezért nem tudja megmondani, de majd kiad sajtóközleményt, abban benne lesz. Egy héten belül biztos nem lesz átadás. Láthatóan váratlanul és kellemetlenül érintette a kérdezősködésem és az összegyűlt anyukák elégedetlensége, ezért hozzátette, hogy ő is csak tegnap délben tudta meg, és négy órányi munkájába került a megnyitó lemondása.

 Most várom a tájékoztatást az időpontról, és közben azon gondolkodom, hogy ha én sajtós volnék, és sokakat meghívnék egy átadásra, akkor megkérdezném a műszaki osztálytól, hogy miért is marad el a rendezvény. A polgármesteri hivatalt felhívnám, vagy írnék e-mail-t. Az átadás előtt egy órával kint lennék a helyszínen, hogy pogácsa, üdítő és apró plüssmacik osztogatásával feledtessem gyerekkel és szülővel a csalódást.

És főleg: megmondanám az igazat, még akkor is, ha az kínos, mert esélyes, hogy valaki valamikor hibázott.

vnm

„Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, 

 

vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes 

 

voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen 

 

voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg 

 

voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre 

 

megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk 

 

volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk 

 

idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy 

 

börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony 

 

mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, 

 

velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem 

 

elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak 

 

készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem 

 

adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s 

 

nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el 

 

meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen 

 

vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s 

 

nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, 

 

amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.” 

 

(Mt 25, 34-45)

... a Budavári Önkormányzat honlapján arra, hogy időközi választásra készülünk a Várkerület 6. számú egyéni választókörzetében. A Hasznos információk fül második oszlopa utolsó helyén, a FŐKÉTÜSZ és a bírósági ülnökök alatt.

Velich Katalin március 22-ével lemondott képviselői megbízatásáról. A helyi választási bizottság március 21-i dátummal meghozta határozatát, amelyben kimondja, hogy időközi választást tartunk május 22-én. Ezt a határozatot valamikor feltöltötték a kerület honlapjára (ld. fent). A március 31-i képviselő testületi ülésen a polgármester bejelentette mindezt, törvényi kötelezettsége szerint.

Április 4-én pedig (4 nap múlva) elkezdték kézbesíteni az ajánlószelvényeket. Ezen a napon minden postaláda tele volt a Fidesz-KDNP szórólapjaival, akik nyilván már hetekkel korábban értesültek a lemondásról.  Nekünk ekkor még jelöltünk sem volt, hiszen jelöltet a területi szervezet választ, de ehhez össze kell hívni egy területi gyűlést.

Összehívtuk, már van jelöltünk: MATHAUSER ANDRÁS, aki eddig is sokat dolgozott külső bizottsági tagként az önkormányzatban. Gyűjtjük az ajánlószelvényeket, ajtóról-ajtóra járunk. Akit nem találunk otthon, azt szeretettel várjuk a héten délutánonként a Moszkva téri kitelepülésünkön.

vnm

 Sokan sokat fognak még írni az Esztergomból Budapestre gyalogló polgármester asszonyról és a hozzá csatlakozókról.

Most itt csak azt a felemelő érzést szeretném megírni, ami akkor fogott el, amikor a Batthyány térnél megláttam a menetet és azután csatlakoztam hozzá. Gyönyörű volt! Különböző korú, stílusú és talán pártállású emberek összefogtak, mert az ügy jó, és mert az eszköz méltó.

Mire Budapestre értek, sokan elfáradtak. Nem tudom, hogy az elején milyen lehetett, itt a rakparton csendben vonultunk. Jóleső csendben. Azután, ahogyan a Lánchíd felé egyre többen csatlakoztak, felélénkült a beszélgetés. Vadidegenek szólították meg egymást, beszélgettek őszintén és felszabadultan.

A budai Duna-part ragyogó napfénnyel és zöldülő lombokkal fogadta a menetet.

Megindító és lelkesítő ereje volt az Esztergomért és a közélet méltóságáért zarándokló szelíd, szép menetnek.

Köszönöm!

vnm

 Csütörtökön fog szavazni az I. kerületi képviselő testület a vári behajtási és parkolási koncepcióról. Ennek okán ragadtattam magam egy módosító csomag szerkesztésére. Idemásolom a tervezetemet, és megkérek mindenkit, hogy az utána található szavazással, és, természetesen, érdemi hozzászólásokkal segítse a javaslataim tökéletesítését! 

Előre is köszönöm!

 Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Képviselőtársaim! 

A tárgyi előterjesztés a Budai Várba való behajtás és az ottani parkolás szabályozását irányozza elő. Érdemes ezért alapvetéseket tenni, hogy miért is van szükség minderre.

Azért van szükség rá, mert a fővárosban, ezen belül a Budai Várban különösen, az egyik legnagyobb probléma jelenleg a túlságos gépjárműterhelés. Mindazt a ránk bízott építészeti, történelmi és kulturális örökséget, amit a Vár képvisel, éppen a viselhetetlenül nagy gépjárműforgalom veszélyezteti leginkább. A Várban nincs mód a parkoló gépjárművek tárolására, ezért a történelmi hangulatú utcákon, közterületeken okoznak zsúfoltságot. Az általuk okozott rezgés és füstgáz-kibocsájtás a hosszú távú, folyamatos használat során fejtik ki lassan, de biztosan romboló hatásukat. Még nem telt el az év negyede sem, de Budapest már meghaladta az Európai Unió által egy évre előírt legfeljebb 35 szmogos napot a szálló por határértékei alapján. Az itt élő emberek egészsége, a közterületek használhatósága és az épített környezet állagmegóvása számára egyaránt az a hosszú távon előnyös, ha az autóforgalom és a közterületi autótárolás csökken. Az önkormányzat felelőssége, hogy a hosszabb távon előnyös használat felé orientálja a lakosságot – mindnyájunk érdekében.

A szabályozás elsődleges célja éppen ez az orientáció, a vári autóforgalom csökkentése. Szabályozásunkban tehát arra kell motiválni mind a lakosságot, mind a helyi intézményeket, mind az idelátogatókat, hogy előnyben részesítsék a közösségi közlekedést, a gyalogos és más környezettudatos közlekedési módokat (pl. kerékpár).

A behajtási engedély, a parkolási engedély, és hogy ezekért fizetni kell, ennek az orientációnak az eszközei. Világossá kell tenni, hogy a parkolási díj és a behajtási díj nem az önkormányzat általános bevétele, hanem elsősorban a gépjárműforgalmat csökkentő eszköz, másodsorban pedig forrás arra, hogy a Várhoz gépkocsival érkezők számára előbb-utóbb megoldhatóvá váljék a parkolás a Váron kívül (pl. a Vár alatt). Ha pedig forrás, akkor az úgy igazságos, ha az fizet többet, aki többet használ a közös javakból: a levegőből és a közterületből. Az igazságosság másik aspektusa, hogy az fizet, akinek van (volna) módja elkerülni a behajtást, parkolást.

A tárgyi előterjesztésben szerepel, hogy a várban lakók számára jelenleg családonként 2 darab személygépkocsi után jár 100%-os behajtási és parkolási kedvezmény (3. oldal, 4. bekezdés). Ezt a szabályozást a kerületi önkormányzat annak idején a fővárosi rendelet következtében hirtelen megemelkedő behajtási és parkolási díjtételek miatt rendelte el. Azért is született ez az engedmény, mert az érintett családok közül voltak, amelyeknek a napi megélhetéshez volt szükségük a két darab családi személygépkocsi üzemeltetésére, ugyanakkor ingyenes parkolási lehetőség a Vár közelében nem található.

Kerületünk országos és fővárosi szinten is közösségi közlekedéssel sűrűn behálózott terület. A napi megélhetéshez szükséges, valamint a szociális infrastruktúra gyalogosan és közösségi közlekedéssel könnyen, gyorsan elérhető mindenki számára. Nincsenek nagy távolságok, a nyitvatartási idők és a lefedettség kényelmes és gyors hozzáférést biztosít. A 16 és 16A jelű BKV buszjáratok nagy örömünkre igen gyakran járnak, segítségükkel Buda és Pest jelentős közlekedési csomópontjai is hamar elérhetők.

Javaslom ezért elvi-koncepcionális szinten, hogy a vári lakosok számára a családban (lakáshoz tartozóan) üzemeltetett második személygépjármű után ne járjon 100%-os parkolási kedvezmény. A második személygépkocsi utáni kedvezményt 50-75% között javaslom, pontos értékét a részletes szabályozásban érdemes meghatározni.

A második gépjármű nagyobb mértékű (75-100%-os) behajtási és parkolási kedvezménye iránt egyedileg lehet folyamodni az Önkormányzatnál, ahol a részletes környezettanulmány elkészülése és az indokok figyelembe vétele után dönthetnek a kedvezmény megadásáról. Egyedi indokként tartósan beteg vagy fogyatékos, gondozott családtag, nagy létszámú család és olyan speciális munkakör vagy egyéb körülmény vehető figyelembe, amely a második gépkocsi nem-léte esetén a család megélhetését, életminőségét súlyosan veszélyeztetné.

A korábban vázolt körülményeket figyelembe véve semmi sem indokolja, hogy egy családban két gépjármű után járjon különleges kedvezmény. A vári lakosok jogosultak akár két személygépkocsit is üzemeltetni családonként, de ebben az esetben legalább a második gépjármű után járuljanak hozzá a vári épített örökség és környezeti minőség megóvásának terheihez.

Javaslom továbbá, hogy a készülő koncepcióban válasszuk külön a behajtás és a parkolás, mint gépjárműtárolás engedélyeit, mint ahogy azt a 2008-ban készült fővárosi parkolási koncepció is tartalmazza (FŐMTERV). Ennek részleteit a koncepció készítése során érdemes átgondolni.

Javaslom, hogy a részletes koncepcióban a behajtási díj megállapításakor legyen figyelembe véve a gépjármű környezetvédelmi besorolása, azaz a nagyobb károsanyag-kibocsájtású járművek többet, a kisebb kibocsájtásúak kevesebbet fizessenek. Ez, mint elv szintén szerepel a fővárosi koncepcióban, és van és példa rá más kerületekben és fővárosokban (pl. Terézváros, London).

Jelenleg az állampolgárok úgy élik meg a parkolási díjakat, hogy szedik az önkormányzatok, mert megtehetik, és mert szükségük van bevételre. Kiemelten fontosnak tartom, hogy a vári behajtási és parkolási szabályozás kialakításakor megjelenjen az állampolgárok számára, hogy miért fontos a korlátozás és mire lesz elköltve a befizetett díj. Ezért javaslom, hogy a vári behajtásból és parkolásból származó bevételeket az Önkormányzat elkülönítve kezelje, és ezeket a vári környezeti károk elhárítására illetve mérséklésére, valamint a Vár környéki és a kerületi közterületi parkolás kezelésére, a közterületi gépjárműtárolás csökkentésére fordítsa. A keletkezett bevételek alapját képezzék – természetesen más forrásokkal kiegészítve – a Vár környéki környezetvédelmi és parkolás-ésszerűsítési beruházásoknak.

Mindezt a Budavári Kapu Kft. által rögzített gépjárműforgalmi és környezetterhelési adatokkal együtt évente hozza nyilvánosságra.

MÓDOSÍTÓ JAVASLATOK:

·           A vári lakosok számára az egy családban illetve egy lakásban üzemben tartott második gépjármű után járó parkolási kedvezmény mértéke 100%-nál kevesebb.

·           Kerüljön átgondolásra, hogyan lehet ésszerűen különválasztani a behajtás és a parkolás engedélyezését, és ezzel hogyan lehet elősegíteni a vári környezeti minőség javulását és a közterületek használhatóságát.

·           A behajtási díjak megállapítása az adott gépjármű környezetterhelési mutatói alapján is történjék.

·           A behajtási és parkolási bevételeket elkülönítve kezelje az önkormányzat és célzottan a gépjárműforgalommal kapcsolatos terhelés megelőzésére és elhárítására fordítsa.

·           Az ezzel kapcsolatos adatokat évente részletesen hozza nyilvánosságra.

 Kérem a tisztelt Képviselőtestületet és Polgármester urat, hogy módosító javaslatomat támogassa!

                                                                                                                                            Váradiné Naszályi Márta        Budapest I. kerületi képviselő

Sosem értettem, hogy aki egyszer "nagy ember" lesz, az miért felejti el a hétköznapi emberek életét. Azt hiszem, most már kezdem megérteni - és borzadállyal tölt el, amit látok.

Nem is vagyok igazán igazi poitikus, csak egy kis porszem; bármikor félreállítható és lesöpörhető porszemecske. És mégis: egyre gyakrabban érzem egy-egy baráti beszélgetés után a kételyt, hogy valóban olyan barátságos volt-e ez a beszélgetés.

Nem háborít fel, ha közbenjárást, befolyásos szívességet kérnek tőlem. Ez itthon az évezredes recept, így működik - sajnos - az ország. Fájdalom, velem rosszul járnak: tökéletesen alkalmatlan vagyok az ilyesmire. Meg is szoktam mondani kereken, hogy senkinek semmilyen előnyt nem járok ki. Segítségem kimerül abban, hogy megérdeklődöm a hivatalos utat számukra.

Természetesen egy kis nevetgélős, rosszmájú pletykálkodás nekem is jól esik. Az önkormányzati politizálás groteszk bája Mikszáth tollára kívánkozik. De egyre gyakrabban merül föl bennem utána: célzatosak voltak vajon a kérdései? Volt vajon magnó a beszélgetőtársamnál titokban? És ha volt, mit fog tudni összevágni a szavaimból? És mindig be kell látnom: bármit, ha rosszat akar nekem. Egy korábbi bejegyzésemben már írtam: ez ellen egyedül az véd meg, ha sokan ismernek, és tudják, hogy én olyat nem mondhattam.

Ráadásul mióta a képviselőség közelébe kerültem, mindenki elmesél nekem minden korrupciós és egyéb büntetőjogi kategóriás politikai pletykát. Eleinte még mondogattam, hogy ha tud valamit, ha bizonyítéka van, menjen az ügyészségre. Ma már nem mondom, többnyire csak hallgatok, hátha akkor hamarabb áttérünk más témára. Mert természetesen azok, akik nekem mondják, igazán nem tudnak semmit: feltételezéseket - zömében másoktól hallott feltételezéseket zúdítanak rám. A feltételezések pedig leginkább a valódi információk hiányából erednek.

Ezért is tartom - a törvényi kötelezettségen túlmenően - olyan fontosnak a közérdekű adatok nyilvánosságra hozását. Ha mindenki birtokában van minden információnak, akkor nem tud eluralkodni a bizalmatlanság légköre, nem kerülhet senki kiszolgáltatott, hátrányos helyzetbe.

Úgy döntöttem, nem lépek ki a normális emberek világából. Nem cenzúrázom önnön magamat, nem tépelődöm folyamatosan azon, hogy akkor most ezt itt mondhatom vagy sem, hiba volt-e ez vagy az. Egyszerűen csak: a rám bízott titkot megőrzöm, a tudomásomra jutott közérdekű információt elmondom, a véleményemet pedig vállalom.

vnm

 Az édesapám úgy tartotta, hogy a nemzetközi nőnap pártállami kommunista ünnep, ezért látványosan negligálta. Viszont anyák napján minden nőnek hozott virágot, nekünk is a húgommal, mert - mint mondta - ezen a napon a leendő édesanyákat is ünnepeljük.

Ő volt a nagy kivétel, mert később azt tapasztaltam, hogy az a férfi, aki azt hangoztatja, hogy a nőnap kommunista ünnep, csak mentséget keres, hogy miért is nem akar egy szál virággal kedveskedni. A katolikus gimnáziumban, ahova jártam, az osztályfőnök atya megszégyenítette a fiúkat, amiért nőnapon virágot hoztak nekünk - pedig mi, lányok nagyon örültünk annak, hogy kelekótya kamasz 15 éves osztálytársaink észrevették, hogy nők vagyunk, és ki merték mutatni a megbecsülésüket. (Belevaló srácok voltak: attól kezdve franciakrémest hoztak nőnapkor nekünk.)

Kedden este, a 100. nőnapon batyubált tartottunk az LMP központi irodájában. Az időzítés remek volt, hiszen hamvazószerda előestéjén, húshagyó kedden szokás nagy ünnepléssel, lakomával zárni a farsangot. És ez éppen nőnapra esett. A századikra.

Az ünnep nagyon kedvesre, családiasra sikerült. Szerencsére nem voltak kötelező elemek, hanem mindenki beletette azt, amit tudott, amit gondolt. Ettől kicsit eklektikus, talán kicsit suta, de éppen ezért nagyon-nagyon személyes és szerethető műsorszámok és megszólalások hangzottak el.

http://indafoto.hu/shambhala/nonap_2011_lmp?utm_source=indafoto_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=indafotoshare

Hajni megosztott képeit érdemes megnézni.

Mindig úgy gondoltam, hogy ha egy nagyvállalatnál nőnapkor minden nő kap egy cserepes kankalint, az valahogy pártállami. Akkor is, ha már nincs pártállam (?). És ha egy férfiismerősöm ad nekem egy szál virágot és hozzá egy kedves mondatot, az nem pártállami, akármi is a politikai rendszer.

Nagyon örülök neki, hogy ebben az együtt gondolkodó, együtt dolgozó közösségben, amit Lehet Más a Politika pártnak nevezünk, tudtuk úgy megünnepelni a nemzetközi nőnapot, hogy az egy kicsit sem volt pártállami kommunista.

És hogy készülünk az anyák napjára...

vnm

Áll a harc a budai fonódó villamosok ügyében. A főváros évek óta tervezi összekötni Észak- és Dél-Budát villamossal. Ez nem is lehetetlen, hiszen a villamosok megvannak, mindössze néhány száz méter szakasz hiányzik a Margit-híd budai hídfő és a Batthyány tér között, a Moszkva tér irányában pedig csak egy saroknyi távolság.

Mivel átlagban minden harmadik napon a fővárosi levegő szennyezettsége meghaladja az egészségügyi határértéket, nem lehet elég sokat fejleszteni a közösségi közlekedést, ami az autóforgalom csökkenését és a levegő minőségének javulását jelenti.

A budai fonódó villamoshálózat szép terv, jó elgondolás, de vannak még megoldatlan részletek, amiket a II. kerületi önkormányzat kritikusnak talál, és ezek megoldását várja. Mivel pedig területileg illetékes hatóságként a projekt az engedélyükhöz kötött, ezek a kérdések kerültek most a sajtófigyelem középpontjába.

Mondom: a sajtófigyelem középpontjába. Merthogy hivatalos tájékoztatást a leginkább érintett lakosság eddig nem kapott, a terveket nem mutatták be nekik, nem kérdezték a véleménnyüket, nem hallgatták meg a kéréseiket, kérdéseiket. Ezért született meg az ötlet, hogy beszélni kellene az ittlakókkal, érdeklődőkkel minderről, lehetőséget kell teremteni rá, hogy ne csak sajtóhírekből és pletykákból, hanem az ügyben járatos szakemberektől, a döntési folyamatban részt vevő szakpolitikusoktól tájékozódhassanak.

A tervemhez megnyertem lelkes helyi civileket is. Mivel a kerületi művelődési és közösségi házban nem szabad politikai rendezvényeket tartani (egyháziakat sem - érthetetlen; miért van akkor közösségi ház, ha nem tarthatjuk ott a közösség életének eseményeit?), a Batthyány téri csarnok emeleti galériáján találtunk helyet az eseményhez. Nagyon rohamtempóban kellett szervezni, mivel a legfontosabb meghívott vendégnek, Vitézy Dávidnak (Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója) sűrű az időbeosztása; az egyeztetett időpont egy hetet adott az előkészítésre. Ezért a helyi újágokban már nem tudott megjelenni az esemény, a szórólapozáshoz is nehéz volt aktivistákat találni - ezúton is nagyon köszönöm azok segítségét, akik mégis tudtak időt szakítani.

Mindezek után meglepően sokan eljöttek. Minden ülőhely foglalt volt, többen még álltak is. Nagyjából 60 résztvevő érkezett. Mint várható volt, elősorban azok jöttek, akiknek ellenvéleményük van, akik tartanak ettől a beruházástól, akik úgy érzik, hogy hátrányokat szenvednek majd. Ennek ellenére a beszélgetés nem volt ellenséges hangulatú, és bár világosan látszottak az ellentétek, nem harapódzott el a vita.

Nagyon örültem neki, hogy a II. kerület illetékese, Lánszki Regő (képviselő, a szakbizottság elnöke) is részt tudott venni a fórumon, mivel így valódi vita tudott kialakulni, tényleg elhangozhattak érvek és ellenérvek.

Most itt nem fogok a fonódó villamosok szakmai kérdéseiről beszélni (erre talán majd megkérem egy, a témában járatos munkatársamat). Sokkal fontosabbnak érzem ugyanis mindazt, ami ennek a lakossági beszélgetésnek az ürügyén világossá vált.

1.) A közcélú beruházási folyamatok nagyon rosszul működnek. Nem valódi hatásvizsgálatok, preferenciasorok alapján lesznek kiválasztva a készülő projektek, hanem a pillanatnyi politikai erőviszonyok alapján "nyomnak át" nagy jelentőségű, hosszú távú beruhházásokat is. Ennek következtében a megfelelő előkészítés elmarad, a részletek nem kerülnek átgondolásra, a vitás kérdéseket nem megbeszélik, leegyeztetik és megoldják, hanem erőből viszik át. Ez a gyakorlat eredményezi az önkormányzatok ellenállását és az állampolgárok bizalmatlanságát. Az önkormánnyzatok ugyanis tudják, hogy ez az egyetlen eszköz a kezükben, hogy kicsikarjanak dolgokat: ha elég sokáig húzzák, akkor a fő beruházónak körmére éghet a munka; előbb-utóbb enged, hogy ne hagyja elúszni a határidők miatt az úniós támogatásokat. A lakosság pedig azt látja, hogy őt nem kérdezték meg, nem tájékoztatták, a fentről talán kicsinek tűnő, de számára fontos problémáit nem oldották meg, és hogy ez mindig így szokott lenni.

Ez az oka annak, hogy még a valóban értelmes és előrevivő beruházásokat is, mint például a budai fonódó villamosok ügye, bizalmatlanul fogadják.

2.) Döntéshozói szinten is tudomásul kell venni, hogy a közcélú fejlesztések nem pusztán szakmai kérdésekből állnak. Nem elég, ha a szakemeberek egyeztetnek és terveznek. Merthogy a beruházó - végső soron - az állampolgárok közössége. Hány és hány félbemaradt, félrecsúszott, rossz minőségben elkészült projekt válhatott volna sikeres fejlesztéssé, ha már a kezdetektől korrekt felmérések készülnek, ha már a koncepció kialakításakor bevonják az érintetteket is, ha nem nézik le a lakosságot és az ő helyi igényeiket, problémáikat! Soroljam? Mennyi (köz)pénz, idő, lelki és fizikai energia fekszik ezekben a torzókban! Hány ember egészsége és egzisztenciája ment tönkre ezek során?!

3.) Mentalitás. Nagyon várom azt az időt, amikor nem az lesz sikeres, aki kierőszakolt valamit vagy megakadályozott valamit, hanem aki meg tudott egyezni valamiben.

Mindezt még sokat kell gyakorolnunk, de úgy vélem, hogy a tegnapi lakossági fórummal megtettük az első lépést. Tisztelet illet mindenkit, aki rááldozta az idejét a beszélgetésre, mert ez az egyetlen út egy valóban működőképes, demokratikus rendszer kialakulásának, a sikeres beruházási folyamatoknak. Folytatom, folytatjuk!

 Egy kis kiegészítés: Nagyon rosszul élem meg, hogy a szervezést én kezdtem, a rendezvény költségeit a Lehet Más a Politika állta, a szervezésbe fektetett munka nagy része is a miénk - és a sajtóban meg sem említik a Lehet Más a Politikát. Úgy érzem magam, mint az önkormányzati kampány idején sokszor, amikor is fontos kampányeseményeken, amiken ott voltam, láttam, hogy filmeznek, fényképeznek, interjúvolnak sokan, különböző médiumoktól, azután este vagy másnap egy szó sem hangzott el róla sehol, egy sort sem írtak. És mindeközben naponta hallottam, hogy hol van az LMP, miért nem csinálunk semmit?

Mivel én nem szeretnék ebbe a hibába esni, ezért tételesen felsorolom, hogy kik segítettek.

Vitézy Dávid (BKK) - részvétel

Lánszki Regő (II. kerületi képviselő, Fidesz) - szakmai dokumentáció elküldése, részvétel

Bakcsi Máté (BKK) - szakmai dokumentáció elküldése, részvétel

Kéri András (LMP) - részvétel

Lenkei Péter (Levegő Munkacsoport) - felszólalás

Bakonyi Miklós (független civil) - helyszín szervezése, hangosítás, szórólapozás

Tiffany kávézó - helyszín biztosítása, büfé

Mathauser András, Menyhárd Zsófia, Szász Áron (LMP)- szórólapozás

Püspöki Gábor (LMP)- sajtó

Kovács Márton (II. kerületi képviselő, LMP) - részvétel, és a rendezvény kölségeit biztosította

Váradi László (férj) - telefonos szervezés, szórólapozás, technikai lebonyolítás, bíztatás :-)

Gönci Balázs (LMP)- telefonos szervezés

Lehet Más a Politika központi irodája - technikai felszerelés biztosítása, fénymásolás

 Izzik a telefonvonalam és a levelezőrendszerem: megkezdték a Tóth Árpád sétányon a fakivágást.

2010. november-decemberében zajlott a közbeszerzési eljárás, amiben eldőlt, hogy ki lesz a kivitelezője a Tóth Árpád sétány utolsó, Nőegylet utca - Hadtörténeti Múzeum közötti szakasza felújításának. Ebbe a közbeszerzési döntőbizottságba, mint az önkormányzat képviselőjét engem is delegált a polgármester.

A bizottság munkája akkor kezdődik, amikor a közbeszerzési értesítőben megjelent pályázatra jelentkezők ajánlatukat már benyújtották a kiírónak (esetünkben az önkormányzatnak), sőt már a hiánypótlások is megtörténtek. Ez azt jelenti, hogy amikor belekerültem az "ügybe", már elfogadott tervek, jogerőre emelkedett határozatok és engedélyek szerinti építési munkák kivitelezőjét akartuk kiválasztani.

Nagyon megrendültem, hogy mi készül itt, s felmentem a sétányra, hogy megnézzem a fákat. Meg kellett állapítanom, hogy a fák sajnos valóban olyan rossz egészségi állapotban voltak, mint ahogy azt a szakértői vélemény leírja.

A fenti képeken jól látható, hogy a fák törődöttek, részben szárazak, a fatörzsek és a vázágak részben korhadtak, odvasak, kéreghiányosak.

Ezen a képen az látszik, hogy a két levágott ág csonkjától hogyan indult el a korhadás a fatözs belseje felé.

Különösen a múzeum előtti fák voltak nagyon betegek, csúnyák. A csonkokról készült képeken látható, hogy az egyiken egyáltalán nem volt kéreg, a másiknak a törzse pedig gombás és dudorokkal van tele. Ez azt jelenti, hogy bár a metszlap jónak tűnik, a fa nem egészséges, küzködik.

Egészségesnek csak két nagyobb és tizenvalahány kisebb fa mondható. A két nagyobb meg fog maradni, a kicsiket pedig átültetik.

Ma is felmentem a sétányra, és további fényképeket is készítettem (sajnos, a számítógépes rendszerem éppen most valamiért nem tudja a képeket feltölteni, de igyekszem ezt mihamarabb megtenni).

Csak a külső fasort cserélik le. Gyepes zöldsáv készül a helyén és továbbnevelt japán díszcseresznyéket ültetnek. (Ez azt jelenti, hogy nem egyszálbél kis csemeték, hanem 8-10 cm-es törzsátmérőjű fácskák.) Azért lett a díszcseresznye kiválasztva, hogy a házak felőli vadgesztenye fasor több fényt és levegőt kaphasson. A sétány felújításának ez az utolsó szakasza, az előző három szakasz már elkészült és szép lett. Az a szerencsés, ha az utolsó szakasz is mihamarabb elkészül, hogy az új fasor a sétányon végig egységes tudjon lenni.

Őszintén megmondom, ha én terveztem volna a sétány felújítását, valószínűleg más megoldást választok. Azt is gondolom, hogy nem ennek a sétánynak a felújítása lett volna az önkormányzat legsürgetőbb feladata. De a tervbe vett felújítás szakmailag megfelelő, és az eredmény hangulatos lesz, még új zöldsáv is készül.

A fő gond az, hogy az eljárás során ígéretet tettek nekem, hogy a munkálatok megkezdése előtt a környéken lakókat részletesen, alaposan tájékoztatják. Ez nyilván nem történt meg, vagy nem megfelelően. Nem írták meg a helyi önkormányzati lapban, a Várnegyedben, és nem jelezték az önkormányzat honlapján sem. Ráadásul az illetékes ügyintéző szabadságon van, és az érdeklődő telefonokra mindenki széttárja a kezét, hogy ő nem illetékes.

A kint lévő tájékoztató tábla a maga nemében korrekt, de önmagában láthatóan nem elég.

Ezért ma beszéltem a jegyzővel, hogy a szükséges híradást legalább a honlapon mielőbb tegyék meg, és valaki vállalja, hogy tájékoztatást nyújt az ügyben. A jegyző nekem erre ígéretet tett.

Az önkormányzat közérdekű adat-kezelési és tájékoztatási gyakorlatával kapcsolatban pedig interpellációt és javaslatot nyújtok be a polgármesternek.

Már a közbeszerzési eljárás alatt megkezdtem a vonatkozó iratok kikérését, és ma személyesen ígérte meg nekem a jegyző, hogy mihamarabb megkapok mindent, amit kértem. Azért látom ennek különösen nagy szükségét, mert az elültetésre kerülő 72 db fa nem fedezi a kivágás jóvátételét, és mindenképpen szeretném ellenőrizni, hogy a jóvátételi fapótlás hogyan lesz elültetve.

A kézhez kapott iratok birtokában fogom megírni a Tóth Árpád sétány 2. bejegyzésemet, ami a jóvátételi fapótlásról fog szólni.

***

Még valami. Most talán lesznek, akik úgy gondolják, hogy mivel megkapom a pénzemet a közbeszerzési bizottságban, ezért már mindent elfogadok és nem kritizálom az önkormányzatot. Szeretném elmondani, hogy a közbeszerzési tanács tagjaként nem kapok tiszteletdíjat, ez a képviselői munkám része. És ha kell, kritizálom az önkormányzatot, és ha törvénytelenséget tapasztalnék föl is fogom jelenteni akár. De ebben a közbeszerzési eljárásban nem volt törvénytelenség, és a tervek, amik alapján a kivitelezés folyik, megfelelnek a szakma szabályainak. Nincs szó természetrombolásról és nincs szó nyerészkedésről.

vnm

 Most mutatta meg nekem valaki, hogyan lehet szavazást beilleszteni a blogomba.

Nagyon megörültem ennek, és egyből föltettem az egyik, engem leginkább érdeklő kérdést a kerületünkkel kapcsolatban.

Örömmel venném, ha minél többen szavaznának!

vnm

Az angoltanfolyamon visszatérő kérdés, hogy mi az, ami haragossá tesz engem? Nos az, ha valaki nem gondolkodik. Viszont nagy hangon szajkóz mások által kiagyalt szólamokat.

A karácsonyi misén a templomban a kezembe akadt egy ingyenes kiadvány, ami a katolikus közösségek lapjának mondja magát. Mivel a templomban volt kitéve, sok jószándékú hívő elhiheti, hogy ez az igazság. 

Egy karácsonyi misén az ember nem háborodik fel, ezért inkább elszomorodtam a benne olvasottakon. Az aktuális lapszám az oktatásügyről szól.

"...a pedagógusképzésben ördögi kör alakult ki. Alacsonyak a felvételi pontszámok; különösebb izmozás nélkül el lehet végezni a tanári szakokat: így ezeket eleve azok a fiatalok választják, akiknek nem akadt jobb, vagy nem hajlandóak különösebb munkát fektetni a diplomájuk megszerzésébe... Aminek következtében - érthető módon - csökken a pedagógusszakma általános társadalmi megbecsültsége is." (Igen, XXII. évf. 2010/1. szám, 6. old.)

Ha felületesen olvasom, még el is hiszem. Csakhogy éppen fordítva van: azért nincs becsület, azért a közepes tanulók áradata a képzésben, mert nem lehet megélni belőle. Teljesen jogos, hogy tehetséges, életrevaló fiataloknak eszükbe sem jut tanárnak menni. És nagyon elszomorító egyszersmind. Persze a kiadvány maga is eljut odáig, hogy a nettó százezer kevés, de az összefüggésre nem világít rá. És elfelejti megemlíteni, hogy januártól ez is kevesebb lesz a nemzetmentő adóreform következtében.

Felső középosztálybeli, jobboldali ismerőseimtől eleget hallom, hogy az adóreform végre a keményen dolgozó, sikeres embereket segíti, nem a lógós lúzereket. És nem is azokat, akik kevés fizetésre vannak bejelentve, a többit pedig elteszik feketén. Merthiszen 3-4 gyereket egyszerűen nem lehet havi nyolcvan-százezerből eltartani, tehát az nyílván nem igaz, hogy csak ennyit keresnek. Ergó nem is szükséges olyan családbarát adórendszert kitalálni, amely őket is támogatja.

Nos: igen. Egyikük sem tanár, aki közalkalmazotti fizetésből él.

Még egy idézet:

"A magunk mögött tudott húsz év eredménye a diplomák tömegessé válása (ezáltal pedig: érték- és tekintélyvesztése)." (8. old.)

Ez a veszélyes mondat is el van rejtve több igaz és értemes állítás között. Éppen ezért tud nagyon veszélyes lenni. Agatha Christie egyik Poirot regényében fejtegeti, hogy Machbeth azért hitte el a három boszorkány jóslatát, mert az be volt ágyazva több igazság közé. Az első tétel a jóslat elhangzásakor már bekövetkezett, a másodikat csak maga Machbeth hajthatta végre, de ezek igazsága miatt elhitte, hogy a harmadik be fog következni. Az idézett mondat is ilyen.

Mert természetesen általában az az értékes, amiből kevés  van. És a tömeges képzés könnyen a műhelymunkák, gyakorlati ismeretátadás rovására mehet. De ebből a mondatból sajnos könnyen levonható az a következtetés is, hogy legyen kevesebb lehetőség a diplomaszerzésre. Csökkentsük a képzést. És bizonyára lesz majd valaki, aki elhiszi, hogy ettől egy csapásra megnő a színvonal, az érték, a becsület és a tekintély.

Igen, mint az egykulcsos adótól...

vnm

 Az Úr hat nap alatt teremtette a világot és az embert, a hetedik napon megpihent. Ekkor még nem sejtette, hogy ennek milyen súlyos következményei lesznek :-).

Először is ezen alapul az egész zsidó-keresztény-mohamedán világban használatos hetes beosztású naptárrendszer. Amiből egyenesen következik a napjainkban szokásos ötnapos munkahét és az ünnepek miatti munkanap-áthelyezések.

Hallgatom a rádiót, ami egy beszélgetést közvetít az időről-időre felmerülő kérdésről: legyenek-e nyitva a boltok vasárnap. Ezúttal a kereskedelmi dolgozók szakszervezete próbálja meggyőzni a keresztény hangzású kezdeményezésekre fogékony új kormányt a vasárnapi nyitvatartás korlátozásáról. A rádióműsorban a szakszervezet egyik vezetője vitázott a vállalkozók országos szövetségének szóvivőjével.

Mind a ketten meglehetősen álságosan aggódnak a kereskedelmi dolgozók sorsáért. A vállalkozók szóvivője tömeges elbocsájtások képét vetíti elénk egy esetleges korlátozás miatt, a szakszervezetis pedig arról panaszkodik, hogy a kereskedelmi láncok a vasárnapi nyitvatartás miatt rendre megsértik a munka törvénykönyvének előírásait a foglalkoztatás során.

A férjem folyamatos 12 órás műszakban dolgozik. Hol nappalos, hol éjszakás. Tíz év óta ez lesz az első Karácsonyunk, hogy a három nap egyikén sem dolgozik. (De Újévkor nappalos.) Így vannak ezzel a szolgáltatók (víz, gáz, elektromos áram, fűtés, telefon), az egészségügy, mentők, tűzoltóság, rendőrség, tömegközlekedés, média és még folytathatnám a sort dolgozói. Mégis mindenki a kereskedelmi dolgozók miatt aggódik, és a vásárlás korlátozásával kívánja megszenteltetni az Úr napját. Vajon miért?

Szerintem azért, mert a kereskedelmi dolgozók elég sokan vannak, nem keresnek nagyon jól és valóban sok esetben törvényszegően alkalmazzák őket. És mert ennek elérésére van esély. Vajon mennyire volna sikeres egy kezdeményezés, ami arról szól, hogy vasárnap ne legyen fűtés és villany, és ne jöjjön ki a mentő? 

Egy elvi alapokon álló ilyen típusú rendelkezés(csomag) várhatóan hosszas vitákat és szerencsétlen megkötéseket jelent. Teszem azt engedélyezik a mozik vasárnapi működését. Akkor a moziban működő büfé és DVD áruda-kölcsönző kereskedés vagy sem? Gondolhatunk ortodox zsidó körökre is, ahol - külső szemmel nézve - már-már groteszk az előírások körmönfont rendszere, amivel betartani akarják a törvényt úgy, hogy azért tudjanak élni. 

Nem világos számomra, hogy a szakszervezet miért nem a munkaügyi törvények betartásáért küzd. A kereskedelmi láncok nyilván a profitra hajtanak. Kérdés, hogy a szigorúan betartott törvényes foglalkoztatással is ennyire nyereséges volna-e a vasárnapi nyitvatartás. És az is kérdés, hogy a kereskedelmi dolgozók akkor is akarnák-e a korlátozást, ha a rendben megkapott pihenő- és szabadnapok mellett megkapnák a törvény szerinti vasárnapra járó többletbért.

Mindemellett rossz az, hogy egyre inkább egybefolynak hétköznapok és ünnepek. Igenis fontos volna, hogy a munkával eltöltött hét után vasárnap mással foglalkozzunk és máshogy. Ez jelentheti az Úr dolgait, a családot, barátokat, kultúrát, sportot - bármit, ami más, amitől ünneppé válik.

Ha tényleg meg akarom ünnepelni a vasárnapot, akkor ebben nem fog megakadályozni, hogy reggel veszek friss tejet és kenyeret. Ha nem lesznek nyitva a boltok, akkor be fogok vásárolni szombaton - de semmi ünnepélyesség nem lesz abban, hogy vasárnap csak szikkadt kenyeret ehetünk. És príma receptkönyvek fognak születni a szikkadt kenyérből gyártott élvezhető reggeliről, virágozhat háziasszonyi kreativitásom.

A családi és társadalmi kapcsolatok gazdagodását, az ünnepek tartalommal való megtöltését, a napok-hetek-évszakok ritmusát fölvevő ember és közösség harmonikus életét nem egy ilyen adminisztratív rendelet hozhatja meg.

vnm

Leglelkesebb olvasómnak, egyik képviselőtársamnak ajánlom ezt a bejegyzést.

Ma szavaztunk a kerületi nevelési tanácsadó (szakmai körökben csak nevtan) váratlanul leváltott vezetője helyére kiírt pályázat indulói közül.

 Minden pályázó képzettségét, gyakorlatát, szakmai előéletét tekintve egyaránt megfelelt a feltételeknek. A nevtan gárdája a jelentkezőket korábban nem ismerte.

Az eredeti négy jelölt közül a nevtan testülete egyhangúlag támogatott egyet és egyhangúan elutasított hármat. Az egyik elutasított ebből levonta azt a következtetést, hogy ez a testület nem vele szeretne együtt dolgozni, és visszalépett. Az ügyet az oktatási bizottság - aminek nem vagyok tagja, és sajnos nem tudtam az ülésen sem részt venni - részletesen tárgyalta, meghallgatták a jelentkezőket.

A megmaradt három jelölt közül a bizottság szinte egyenlő arányban támogatta az egyik elutasított jelöltet és a nevtan testülete által támogatott jelöltet.

A képviselő testület nem tárgyalt róla, csak zárt ülésen meghallgattuk a "bennmaradt" két pályázót.

Pedig szívesen megkérdeztem volna, hogy

•  Mi volt az oka az előző vezető hirtelen eltávolításának?
•  Miért támogatja kérdés és indoklás nélkül a kormánypárti frakció egyhangúan a nevelési tanácsadó szakember gárdája által elutasított pályázót?

vnm

Hallgatom a rádiót. Rendteremtés lesz a főváros aluljáróiban. Mindazokat, akik eddig azzal okoztak rendetlenséget, hogy az aluljárókban aludtak, elhelyezik onnan. Aki továbbra is rendetlenséget okoz, azt megbírságolják.

Valahogy úgy érzem, hogy az aluljáróban már csak az alszik, akinek semmi, de semmi más lehetősége nincsen. Éppenséggel lehet őt rendetlenségnek tekinteni, a konszolidált többségi polgárokat pukkaszatni szándékozó rendbontóknak. Ez azért kényelmes, mert egy rendbontóért nem vagyok felelős.

Meg lehet azt is gondolni, hogy halálosan szerencsétlen. És el lehet gondolkodni azon, hogy adott esetben a hajléktalanszálló csak a hajlékkal rendelkezők számára tűnik jobb megoldásnak. Ha a hajléktalan számára is jobb volna, nyílván odamenne, nem az aluljáróban fagyoskodna.

De ha ezt gondoljuk, azzal az a baj, hogy akkor viszont tenni kell valamit.

Az index cikkében az áll, hogy az elhelyezési kísérlet elől a 116 intézkedés alá vont hajléktalan közül harmincan nem fogadták el a felajánlott lehetőséget és ismeretlen helyre távoztak. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik hajléktalan úgy gondolja, hogy az aluljárónál csak rosszabb lehet, amit államilag felajánlanak neki. Ezek az emberek az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján jutottak a bizalmatlanságnak erre a fokára.

vnm

Pénteken kaptam a meghívót a kerületi Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság hétői ülésére. 270 oldalnyi előterjesztés volt napirenden. Ebből 139 oldal a 2011. évi költségvetési koncepció.

Az irat már a képviselőtestületi előterjesztések közül volt letölthető. A második bekezdésében a következő mondatot olvastam: "A koncepcióhoz az Ámr. 35§ (3) bekezdése szerint kikértük a bizottságok, valamint a kisebbségi önkormányzatok véleményét, melyek az előterjesztés részei, és a határozatok meghozatalánál, kérem, azokat vegyék figyelembe."

Ezt olvasva eszembe jutott a Tanú c. filmből Virág elvtárs felejthetetlen mondata: "Tessék itt a tanuvallomása. Ja, bocsánat, ez az ítélet."

Nem vagyok teljesen naív, értem én, hogy már a képviselőtestületi ülésre vannak előkészítve az anyagok, és ez idő és munkatakarékossági módszer.

Azt is értem, hogy feszítenek a határidők, végül is a testületi ülés előtt két héttel már elkészült az anyag. Csakhogy a hétvégén hogyan tanulmányozzam át mindezt egy szakértő segítségével? Hogyan kérdezzek rá a hivatalban azokra az adatokra, amit nem tudok? (A kerület honlapján és a képviselői extraneten egyetlen fontos dokumentumot sem sikerült megtalálnom, ami segítette volna az előterjesztés értelmezését.) Amikor ezt a bizottságban szóvá tettem, azt a választ kaptam, hogy ez már a most ellenzéki képviselő 16 évvel ezelőtti bizottsági elnöksége idején, és azóta is mindig így volt. A többiek teljesen komolyan elhitték, hogy ez válasz a kérdésemre.

Mindezek együtt azt a hangulatot keltik, hogy értelmetlen a bizottsági ülés, hogy csak dísznek vagyunk.

Nem oszlatta el ezt az érzésemet az sem, hogy az anyagból csak a bizottság elnöke és a két ellenzéki képviselő készült föl. A külsős bizottsági tag figyelt. A két kormánypárti tag a fizikai jelenlétével tisztelte meg az ülést.

Dolgoztam én is a Fővárosi Önkormányzat cégénél; ismerem a hivatal és a szakemberek mély lenézését a semmihez sem értő, de örökösen okvetetlenkedő képviselők irányában.

Nem ringatom magam abba a hitbe, hogy mindenhez értek, de amihez a szavazatomat adom, azt szeretem megérteni. Nagyon tisztelem az önkormányzatnál és intézményeinél dolgozó szakemberek munkáját, és hiszem, hogy egy fontos rendszer, az önkormányzati demokrácia azt jelenti, hogy mi együttműködünk.

Együtt működünk ;-)

vnm

Az Alkotmánybíróság előtti tűntetők számára jól ismert, meredek, kicsi, macskaköves utcáról van szó, ami összeköti a Donáti utcát a Fő utcával (ld.mellékelt térképvázlat).A Vám utca azért érdekes, mert itt lehet lemenni a Fő utcára a Donátiból.

Van még egy ötletem (nem tudok elszakadni környezettervező énemtől): reggel, iskolakezdéskor és délután időszakos „iskolás-autómegálló” kialakítása a Mária téren. A térképvázlaton látható, hogy a Batthyány utca forgalom-folyamából kiállva, a szobor fölött és mögött 6-8 helyen szállhatnának ki vagy be a gyerekek, akik a Batthyány utcai általánosba, a Toldi gimnáziumba vagy a Kórusiskolába járnak. A szülők megnyugtatására tanárok és/vagy polgárőrök segíthetnék a gyerekek továbbjutását.

 Nem tudom, hogy a blogom olvasói közül hányan tudják, hogy október 3. óta önkormányzati képviselő vagyok. Budapest I. kerületében a Lehet Más a Politika nagyjából 13%-os eredményt ért el, ami alapján a kompenzációs listáról egy fő bejutott a képviselő testületbe. Ez vagyok én.

A levelezőlistákról értesültem más önkormányzatok alakuló üléseiről. Ennek alapján bízvást mondhatom, hogy az első kerületi versenyben van a "leginkább megadták a módját" kitüntető címért.

Első felvonás volt az ünnepélyes alakuló ülés és eskütétel. Ezt fenn a Várban, a Zenetudományi Intézet dísztermében tartották (tartottuk?). Az épületről tudni kell, hogy a Dunára panorámás, tehát a szemben lévő ablakok minden további nélkül világörökség-látkép hátteret nyújtottak az eseményhez. Sajnos a súlyos sötétítőfüggönyöket behúzták, látványnak maradtak a megjelentek.

Az ülésrendet előre meghatározták, nekem az MSZP képviselő Dávid Klára, és a Jobbik listájáról bekerült Miseje Balázs között jelölték ki a helyemet (mindhárman polgármester-jelöltek voltunk, jó csapat). A későbbi események alapján úgy látom, hogy most négy évig köztük fogok ülni.

Zenei értelemben szerencsésnek mondhatom magamat, mert nem kellett filmslágereket hallgatnom pánsípon és okarinán valamint recsegős lemezről Himnuszt, mint egyes más önkormányzatokban. Élő zongorakoncert volt Bartók muzeális értékű zongoráján valódi zongoraművésszel, műsoron Bartók, Liszt és Erkel műveivel. Nem számoltam, de nyolcszor legalább zongorázott a művész.

Végighallgattuk a szokásos, sőt azon felüli ünnepi beszédeket, mivel a választási iroda vezetője úgy érezte, nem elég, hogy századnyi pontossággal felolvassa a kerületin túl a fővárosi és az országos választási eredményeket, de történelmi kitekintést is adott, erkölcsi intelmei is voltak és saját életéből vett eseményeket is felhozott tanulságul. Valamint beszéd közben megszólalt a mobil telefonja. 

(Ha egyszer miniszterelnök leszek - szerencsére esélytelen - első intézkedésként be fogom tiltani az ünnepi beszédeket.)

Ezek után állófogadáson vettünk részt a földszinti teremben. Káprázatos hidegtálakkal, cukrászsüteményekkel és italokkal. A állófogadást komolyan vették, szék egy darab nem volt, a régen volt talponállókban használatos, kerek, magas asztalokat körülállva ettünk. Nem láttam bele a tányéromba, dehát miért nem nőttem magasabbra.

Az ünnepélyes eskütételre elkísért a férjem, akinek éppen a negyedszer megválasztott fideszes polgármester beszéde alatt kellett elindulnia dolgozni az éjszakai műszakba. (Mintegy hat perc alatt sikeresen átverekedte magát a sűrű sorokba rendezett barokk székeken kuporgó kiöltözött tömegen.) Valamint a kerületi listánkon második Mathauser András és a második kerületi képviselő testületből Perjés Gábor. Azt, hogy milyen sok erőt adott a jelenlétük, a legerősebben a másnap reggeli ülésen érzékeltem, ahova egyedül kellett már mennem.

Ez a második felvonás a Városházán volt, a tanácsteremben. A Városháza nagyon szép. Elefántcsont-toronyként emelkedik a város, a kerület és a lakosság fölé. A falakon körben a Galériából kölcsönzött, művészettörténeti tanulmányaimból ismert hatalmas festmények. Az irodákban XVIII-XIX. századi antik bútorok, és álomszép perzsaszőnyegek. Sajnos én - bár LMP-s körökben szokatlanul élvezem, ha kiöltözhetek - jobban szeretem a praktikus és kényelmes bútorokat. Értékelném, ha mindkét könyököm elférne az asztalon és lehet, hogy a hosszabb ülésekre majd viszek magammal ikeás széket, hogy legalább a retikülömet fel tudjam akasztani.

 Megtanítottak a szavazógép használatára, kaptunk egységes új laptopokat. Megszavaztuk az új alpolgármestert tiszteletdíjjal és költségtérítéssel együtt, és a polgármester fizetését és juttatásait.

Onnantól kezdve, hogy megkaptam az ülésre a meghívót, mindent elkövettem, hogy előre megkaphassam a napirendi előterjesztéseket még az ülés előtt. A próbálkozásaim kudarcot vallottak, többször kioktattak, hogy benne van a meghívóban, hogy az előterjesztéseket helyben osztják ki.

Mindez azért volt, mert a lényeget, a bizottsági helyek elosztását a következő héten egyeztette a polgármester.

Ennek kalandos történetét a Megalakultam 2. posztban írom meg...

vnm

 Ma jöttem haza a kórházból. Szép, modern, tiszta, TV-s, erkélyes kétágyas szobában feküdtem. Minden kórházi dolgozó kedves és korrekt volt. Szó nincs arról, hogy panaszkodni akarnék!

Mégis: csütörtök óta (hétfőn feküdtem be) mást se csináltam, csak a hazamenetelemért küzdöttem. Mert a kórházban úgy érzem magam, mint egy munkadarab. Nem ember vagyok, hanem a személyzet tevékenységének tárgya.

Még odabent voltam, amikor elkezdődött Geréb Ágnes mostani őrizetbe vétele és előzetes letartóztatása. Figyelemmel kísértem a hírekben, elemző műsorokban az eseményeket. Nagyon elgondolkodtató számomra a megszólaltatott ügyvéd gondolatmenete a kettős mércéről.

Valóban: kórházban is halnak meg újszülöttek is, anyák is. Meg is indulnak a vizsgálatok. De az nem szokás, hogy ilyenkor az orvost rendőr vigye el. Sőt, rendszerint a vizsgálatot végző orvosi testület lojális vele. (Számomra érthetetlen, hogy egy gátmetszés közben mobilozó orvost, aki így átvágta a nő végbelét is, a kivizsgáló szakértők felmentettek a szokásos kockázatra hivatkozva.)

Nézem a tudósításokat, elemzéseket, és közben úgy érzem, a lényegről senki sem beszél.

Arról, hogy a várandós anyák egy része fél a kórháztól. Fél attól a kiszolgáltatott és megalázó helyzettől, ami egy kórházi "betegnek" a sorsa.

Ma jöttem haza a kórházból - megértem őket.

vnm

 Már fél órája elkezdődött a születésnapja életem párjának.

Tíz éve tartozunk össze. Jó együtt. Vele az élet derűs, eleven és biztonságos egyszerre.

Köszönöm ezt a tíz évet!

Kedvesem, Isten éltessen!

vnm

 Az utóbbi időben bárkivel beszélek, mindenki megkérdezi, hogy milyen esélyeim vannak. Mármint egyéni képviselő ill. polgármesterjelöltként. Még olyan is volt, aki azért nem akarta nekem adni a kopogtató céduláját, mert "úgysincs esélyem".

Zavarba hoz ez a kérdés, mert egyáltalán nem tartom mérlegelési szempontnak. Megengedem, hogy másnak fontos legyen, de én nem nagyon foglalkozom vele.

Ez a gondolatmenet ugyanis kimondatlanul is azt sugallja, hogy reális győzelmi esély nélkül nincs értelme választáson indulni.

Ezt sugallta tavasszal a Katolikus Püspöki Kar körlevele is, amikor második legfőbb mérlegelési szempontként azt állította fel, hogy a támogatni kívánt pártnak és jelöltnek milyen reális esélye van kormányra kerülni.

Ugyanis, ha végig mennék ezen a gondolatmeneten, arra juthatnék, hogy nincs értelme győzelmi esély nélkül választáson indulni. Sőt, eljuthatnék odáig, hogy nincs értelme az ellenzékiségnek. (Bizonyos kormánypárti megnyilatkozások és az ész nélküli frakciófegyelem mindenképpen erre mutatnak.)

További absztrakcióval az derülhet ki, hogy az egész választásnak semmi értelme. Minek tartunk el olyan sok képviselőt? Nézzük meg a mindenkori közvélemény kutatási adatokat, és a mindenkori ügyvezető kormány ezek alapján tekintse eldöntöttnek az aktuális kérdéseket.

Hát nem! A mindenkor hatalmon lévőknek érdeke, hogy az állampolgárok fásultak, közömbösek maradjanak, hogy ne higgyék el, hogy tudnak változtatni, hogy van értelme hallatni a hangjukat, letenni a voksukat. Nem szeretném ezt elhinni. Tudom, hogy nehéz, tudom, hogy kudarcokkal teli, gyakran kilátástalannak tűnő munka ellenzékben lenni. Rövid távon mindenképpen.

De hosszútávon - hogy bibliai hasonlattal éljek - egy darabka kovász az egész tésztát megkeleszti.

Emlékeznek a Tizenkét dühös ember c. filmre (színdarabra)? Teljesen lefutottnak látszott az eredmény az elején, csak egyvalaki mondott mást...

vnm

 Mint kampányidőszakban szokás, szombat délelőtt kitelepültünk a piacra.

Reggel nyolckor szürke ég, vigasztalanul esik az eső. Ketten nők caplatunk felfelé a kampánybázisból (valaki szerszámos kamrája) a piachoz. Egyikünk viszi a kitelepülő asztalt, másikunk a zászlót és egy nagy táskára való kampányújságot. Felérve a piacra kezdjük összeszerelni a bejáratnál, a szokásos helyen, amikor jön a biztonsági őr. A piacfelügyelőség előírta, hogy mostantól a kocsma - bocsánat: italbolt előtti két oszlop között szabad standolni. Áttelepültünk. Kilenc óra tájban mellénk települt az MSZP asztala is.

Fél tíz felé 5-6 fő fiatal jött és bementek a közelünkben lévő ajtón, amin az alábbi feliratok vannak sorban:

ELSŐSEGÉLYHELY

DEFIBRILLÁTOR

MOZGÁSSÉRÜLT WC

A kulcsot a piacfelügyelőségen kell elkérni.

PELENKÁZÓ

Kisvártatva előkerültek a Fidesz asztalával, kampányújságjaival, narancssárga golyóstollaival, esőkabátjaival és több lufival. Gondolom, a defibrillátor és a pelenkázó között találták mindezt.

Kitelepültek a másik oldalunkra, a két oszlopon kívül, a bejárat felé eső, nyitottabb oldalon.

Lelkesen üdvözölték egymást az mszp-sekkel. Nem sokkal később elkérték egy kampányújságunkat, és együtt derültek rajta a fejünk fölött. A kedvencük a Fidesz és az MSZP közös mutyizásáról szóló cikk volt. "Hallod, Joci, nem is tudtam, hogy mi közösen mutyizunk! Haha."

***

Egyszer talán a graffity-khez hasonlóan kiadom a kitelepülésekkor hallott kedves és sértő, biztató és megvető megjegyzések gyűjteményét. Mai kedvencem:

Konszolidált külsejű idős hölgynek nyújtom az újságot. Jól megnézi, elolvassa a címét, majd elveszi:

- Köszönöm. Ez nagyon jó lesz. Beviszem a férjemnek. Most a fogdában ül. Örülni fog.

- Szimpatizál az LMP-vel?

- Nem, fideszes.

 ***

A kitelepülést záró társaim most telefonáltak: a biztonsági őr nekik is felajánlotta, hogy az elsősegély helyre betegyék a kitelepülő felszerelést.

vnm

Videóinterjúra hívtak a napokban. Ez új dolog volt számomra. Nem mondhatnám, hogy nem okozott szorongást.

Merthogy mi a biztosíték arra, hogy nem vágják majd össze úgy, hogy a végén teljesen más "jön le" belőle, mint amit mondani akartam? Nyílván semmi.

Nem szabad naívnak lenni: ami egyszer adathordozóra került mindabból, amit mondtam vagy tettem, afölött többé nincsn hatalmam. Ez az egész persze felvet filozófiai kérdéseket is: nagyon felelősnek kell lennem, hogy mit mondok, mert ma már nem száll el. Másrészt egy kicsit olyan mindaz, amit mondok, mint a gyermekem: amig az "enyém", addig formálgathatom, őrizhetem, de amint elengedtem, önálló életre kel, és nincs rá hatásom többé.

Gondolkoztam, hogy mit szabad mondanom, de hamar rájöttem, hogy szinte mindegy. Ha rossz szándékú, de hozzáértő ember kezébe kerül, akkor akár az időjárásjelentést is felolvashatom, abból is bármit összevágnak. Most akkor pánikolhatnék, lehetne üldözési mániám és hasonlók. De elhatároztam, hogy nem fogom rettegésben élni az életem, hanem reménykedem benne, hogy ha sokan ismernek, akkor tudják: ilyet én nem mondhattam.

Sokan ismernek...hm.

Szintén a minap, a budapesti kampányújsághoz bemutatkozót kellett írnom magamról 400 karakterben. Ez nagyjából 5-6 mondat. Hogyan írjam le 6 mondatban az egész életemet, kapcsolataimat, tetteimet, tapasztalataimat, terveimet, vágyaimat?

Legszívesebben azt írtam volna 100 karakterben:

Ha komolyan meg akarsz ismerni, írj nekem: v.naszalyi.marta@lehetmas.hu, találkozzunk, beszélgessünk!

 Csodás volt! Színtiszta eufória. Kárpótolt a kopogtatócédula-gyűjtés minden megalázó élményéért, az utóbbi hetek rengeteg munkájáért, idegeskedéséért!

Jöttek-jöttek-jöttek az emberek! Fiatal anyuka nyakában egy gyerek, kézen fogva vezet egy másikat; idős néni bottal, kerekes bevásárlókocsival, vastag olvasószemüveggel; fiatal srácok biciklivel; gólyatáborba induló egyetemisták nagy hátizsákkal, középkorú házaspár - gondosan elhozták még a tollat is, amivel kitöltötték, hátha nem jó és javítani kell...

"Hogyan állnak? Hallottuk, hogy kell még ajánlószelvény, és elhoztuk.... Nagyon drukkolunk maguknak... Rávettem az apukámat is, hogy adja nektek."

Áramlottak mindazok, akik meghallották a segítségkérésünket. És győztek. Legyőzték a közügyek iránti közönyt, a reményvesztettséget és kiábrándultságot.

Köszönöm nekik!

 Bojár Iván terjesztette elő azt az ötletet, hogy a Várhegy oldalában, a Palota út fölött szőlőkertet kellene kialakítani. Ez egyfajta emlékezés lenne  a hajdani várhegy-tabáni borvidékre, ami a filoxéra járvány idején elpusztult. Ennek érdekében ebben a szőlőskertben a történelmi fajtákból válogatnának a kiültetéshez. A termő szőlőt helyben csemegézhetnék a turisták, esetleg később bort is készítenének belőle.

Első hallásra eléggé elborzasztott a terv. Egyrészt kicsit giccsesnek éreztem, másrészt - mivel a szőlő nagyon sok fenntartást igénylő kultúra - nem láttam biztosítva, hogy a kert valóban szép lesz. Kissé kevésnek érzem a telepítésre és négy évi fenntartásra szánt 10-12 millió Ft-ot. 0,7 ha, azaz 7 ezer m2 terület esetén ez évi 3-400 Ft/m2 a fenntartásra.

Aggódtam az erózió miatt is. Kényes dolog feltörni egy lejtős terület beállt talaját.

Szerintem a borszőlők csemegézésre nem nagyon alkalmasak, ilyen kis területen termesztett szőlőből pedig  - nagyon sok munkával - elég kevés bort lehet készíteni. Ha pedig valóban fajtabemutatónak is szánjuk, akkor gyakorlatilag semennyit.

Mivel többeknek tetszett a budai Grinzing gondolata, úgy döntöttem, utána nézek milyen is a hely. 

Szerintem a Vár nyugati oldalán ez a rész a jelenlegi kiültetéssel is nagyon szép lehetne, ha jól lenne fenntartva. A várfalra felfut a vadszőlő, kitelt koronájú, szép fák állnak ligetes kiültetésben. De, mint a képeken is látható, mindent felver a magról kelt bálványfák tömege. Pázsit gyakorlatilag nincs, nagyobbrészt kiégett gyomtársulás van a helyén (de az egyébként meredek talajt egyelőre tartja), ritkán kaszálva. A Várhoz felvezető terméskő lépcső eléggé elhanyagolt, mellette a gyep kikopott (kerékpár), a talajt részben rámosta az eső. Korlát nincs. Inkább sportos, mint turitacsalogató.

Ha a szőlőskert megvalósulna, csakis pontszerűen kiásott ültetőgödrökbe szabad ültetni, mert feltörés esetén a termőréteg lemosódik, mivel a terület lejt, alatta pedig kifejezetten meredek. Az elképzelés szerint amúgy is a tőkesorok tövében füvesített lugast akarnak telepíteni.

Úgy vélem, hogy a terv támogatóinak álmaiban egy toszkán hangulatú szőlő él, kicsit hanyag, kicsit lezser mediterrán bájjal. Tartok tőle, hogy a jelen fenntartási gyakorlattal ebből csak az elhanyagoltság fog sikerülni, és a nagy lelkesedéssel kiültetett kert néhány év múlva kidőlő karók mellett pusztuló tőkékből fog állni.

Elgondolkodtatónak találom a közvetlenül az érintett terület alatt "Építési terület"-nek elkerített részt, és a lépcső alján, az Alagút fölött, a szőlőskertnek szánt felület közvetlen közelében üzemelő drága "olasz" borvendéglőt.

A képeket hamarosan feltöltöm.

vnm

 Nagyjából három hete, július 2-án ért a hír hogy írtják a Roham utcai fákat.

Megpróbáltam utánajárni: napokon át hívogattam az önkormányzatot, hogy felvilágosítást kapjak. Végül a honlapon feltűntetett ügyintéző (aki "már nem ő az" (idézet a telefonközpontostól)) helyett kapcsolt ügyntéző, aki éppen helyettesíti a szabadságon lévő illetéskest, elmondta nekem, hogy a fákat szabályos szakértői vélemény alapján fágták ki, amely vélemény kimondja, hogy a fák rossz állapotú, beteg és balesetveszélyes példányok voltak, és a jóvátételi fapótlást természetesen elültetik. Hogy hova, azt többszöri kérdésemre sem árulta el.

19-én végre sikerült kimennem a helyszínre. Ekkor már az összes nagy fát kivágták, csak a csonkokat sikerült lefényképeznem. A csonkok önmagukban természetesen nem bizonyítanak semmit. Ennek ellenére összesen egy olyan csonkot találtam, ami valószínűsíti, hogy a fa állapota rossz volt. Az összes többi csonk nem bizonyítja, hogy a fa beteg volt. Ránézésre inkább úgy tűnik, hogy legalábbis átlagos állapotban lehettek.

Ezeket a csonkokat az utca Attila út felőli oldalán láttam. A templom felőli oldalon, ahol az építkezés már előrébb jár, csupán két fiatal kőris állt. Feltételeztem, hogy ezek egyike már az új beültetés, a másikat pedig - mivel a burkolat raszterében nem fahelybe esett - úgy tűnt, hogy, nagyon dicséretesen, megtartják. Mindkét fa virágos kőris volt, ami viszonylag jó várostűrő szép fa, és mivel a koronája kisebb, várható volt, hogy nem dől majd befelé. Ennek örültem.

Az, hogy parkolóhelyeket alakítanak ki, ezen a helyen nem meglepő. Itt mindig is parkolási gondok voltak, állandóan összevissza állt mindneki. Igazából az sem zavart hogy cukrászda teraszt építenek: hadd legyen kiülős.

Két nappal később a két fiatal kőris már nem volt meg. Helyette ki voltak rakva a burkolatra, még a konténerben, magastörzsű berkenyék. Ami szintén szép és jó fa, de a lombkoronája töredéke a korábbi magas kőriseknek, sőt a virágos kőrisénél is sokkal kisebb.

Most már nagyon kiváncsi vagyok, hogy az eredeti állapotban hány darab és milyen fa volt, hány darab és milyen lesz kiültetve, és a jóvátétel hová lesz kiültetve.

Aggasztó még az is, hogy az Attila út felőli szakaszon megmaradt két, az átlagosnál jobb állapotban lévő hársfára nem vigyáznak a kivitelezők. Nincsen a fák törzse kalodával védve, mindenféle építőanyagot, raklapot, göngyöleget tartanak mellette. Reményeim szerint ezek a fák meg fognak maradni, de vigyázni kellene rájuk.

A cukrászdák már elfoglalták a frissen megépített elegáns burkolatot. Dézsás cserjék és mediterrán fűszernövények sövénye veszi körül a teraszon fagyizókat.

 Hamarosan a képeket is feltöltöm.

vnm

2010.08.22.

 Július 29-én írtam egy levelet az Önkormányzat Építési Irodájának, amiben részletes tájékoztatást kértem: a terveket, a favédelmi szakértői véleményt és a fakivágási engedélyt. Augusztus 19-én meg is érkezett a válasz. Sokminden van benne leírva, de azt, amit kértem, nem adták át. A válasz lényege, hogy a fák nagyon betegek, balesetveszélyesek voltak (a darabszámukat nem adták meg), és hogy helyettük a Roham utcában 17 db nagyméretű hársfa csemete lesz kiültetve. A jóvátételről nem volt szó.

Augusztus 23-án megpróbálom telefonon elérni az illetékest, hogy megkapjam a tájékoztatást.

A jóvátétel jogi-szakmai kategória. Azt jelenti, hogy amikor kivágunk egy nagy fát, akkor nem elég helyette  egy darab kis fát ültetni, mert az sokkal kisebb ökológiai értéket képvisel. Hanem a kivágott fa törzskörméretével arányos mennyiségű fát. Az országos szabályozás legalább ugyanannyi törzskörméretet ír elő (ami, ugye, kisebb fából több darabot jelent). Az egyes önkormányzatok ezt a mennyiséget szigoríthatják. A város belsejében a szorzószám akár 2 is lehet. A fa egészségi állapota is befolyásolja a jóvátételt. A jóvátétel tehát növekszik, ha nagy fáról van szó, és csökken, ha nem egészséges a fa.

Gyakori, hogy ezt a jóvátételt hely hiányában nem tudják a helyszínen elültetni, ezért egy közeli zöldterületen ültetik el. Ha ezt sem lehet, akkor az arányos pénzösszeget be kell fizetni az önkormányzat környzetvédelmi alapjába.

De ha a fák betegek voltak, akkor a jóvátétel sokkal kevesebb is lehet.

Mivel nem kaptam másolatot a fakivágási engedélyből, aminek tartalmaznia kell a jóvátétel módját és helyét, nem tudom, hogy hol lesz elültetve ill. mennyi lesz befizetve.

Azóta jártam a helyszínen. Elültették a hársfákat. Szépek. 6-8 év múlva szép nagy fák lesznek.

Egy nagy lombkoronájú fa évente akár 2-400 kg port is megköthet.

Érdemes lenne végezni egy számítást, hogy mennyi port fogott meg a kivágott nagy fák koronája, és mennyit fog meg az új csemeték koronája. És hogy mennyi az a különbség, amit az elkövetlkező években, amig a kis fák megnőnek, mi szívunk be.