Az édesapám úgy tartotta, hogy a nemzetközi nőnap pártállami kommunista ünnep, ezért látványosan negligálta. Viszont anyák napján minden nőnek hozott virágot, nekünk is a húgommal, mert - mint mondta - ezen a napon a leendő édesanyákat is ünnepeljük.
Ő volt a nagy kivétel, mert később azt tapasztaltam, hogy az a férfi, aki azt hangoztatja, hogy a nőnap kommunista ünnep, csak mentséget keres, hogy miért is nem akar egy szál virággal kedveskedni. A katolikus gimnáziumban, ahova jártam, az osztályfőnök atya megszégyenítette a fiúkat, amiért nőnapon virágot hoztak nekünk - pedig mi, lányok nagyon örültünk annak, hogy kelekótya kamasz 15 éves osztálytársaink észrevették, hogy nők vagyunk, és ki merték mutatni a megbecsülésüket. (Belevaló srácok voltak: attól kezdve franciakrémest hoztak nőnapkor nekünk.)
Kedden este, a 100. nőnapon batyubált tartottunk az LMP központi irodájában. Az időzítés remek volt, hiszen hamvazószerda előestéjén, húshagyó kedden szokás nagy ünnepléssel, lakomával zárni a farsangot. És ez éppen nőnapra esett. A századikra.
Az ünnep nagyon kedvesre, családiasra sikerült. Szerencsére nem voltak kötelező elemek, hanem mindenki beletette azt, amit tudott, amit gondolt. Ettől kicsit eklektikus, talán kicsit suta, de éppen ezért nagyon-nagyon személyes és szerethető műsorszámok és megszólalások hangzottak el.
Hajni megosztott képeit érdemes megnézni.
Mindig úgy gondoltam, hogy ha egy nagyvállalatnál nőnapkor minden nő kap egy cserepes kankalint, az valahogy pártállami. Akkor is, ha már nincs pártállam (?). És ha egy férfiismerősöm ad nekem egy szál virágot és hozzá egy kedves mondatot, az nem pártállami, akármi is a politikai rendszer.
Nagyon örülök neki, hogy ebben az együtt gondolkodó, együtt dolgozó közösségben, amit Lehet Más a Politika pártnak nevezünk, tudtuk úgy megünnepelni a nemzetközi nőnapot, hogy az egy kicsit sem volt pártállami kommunista.
És hogy készülünk az anyák napjára...
vnm
