Bojár Iván terjesztette elő azt az ötletet, hogy a Várhegy oldalában, a Palota út fölött szőlőkertet kellene kialakítani. Ez egyfajta emlékezés lenne a hajdani várhegy-tabáni borvidékre, ami a filoxéra járvány idején elpusztult. Ennek érdekében ebben a szőlőskertben a történelmi fajtákból válogatnának a kiültetéshez. A termő szőlőt helyben csemegézhetnék a turisták, esetleg később bort is készítenének belőle.
Első hallásra eléggé elborzasztott a terv. Egyrészt kicsit giccsesnek éreztem, másrészt - mivel a szőlő nagyon sok fenntartást igénylő kultúra - nem láttam biztosítva, hogy a kert valóban szép lesz. Kissé kevésnek érzem a telepítésre és négy évi fenntartásra szánt 10-12 millió Ft-ot. 0,7 ha, azaz 7 ezer m2 terület esetén ez évi 3-400 Ft/m2 a fenntartásra.
Aggódtam az erózió miatt is. Kényes dolog feltörni egy lejtős terület beállt talaját.
Szerintem a borszőlők csemegézésre nem nagyon alkalmasak, ilyen kis területen termesztett szőlőből pedig - nagyon sok munkával - elég kevés bort lehet készíteni. Ha pedig valóban fajtabemutatónak is szánjuk, akkor gyakorlatilag semennyit.
Mivel többeknek tetszett a budai Grinzing gondolata, úgy döntöttem, utána nézek milyen is a hely.
Szerintem a Vár nyugati oldalán ez a rész a jelenlegi kiültetéssel is nagyon szép lehetne, ha jól lenne fenntartva. A várfalra felfut a vadszőlő, kitelt koronájú, szép fák állnak ligetes kiültetésben. De, mint a képeken is látható, mindent felver a magról kelt bálványfák tömege. Pázsit gyakorlatilag nincs, nagyobbrészt kiégett gyomtársulás van a helyén (de az egyébként meredek talajt egyelőre tartja), ritkán kaszálva. A Várhoz felvezető terméskő lépcső eléggé elhanyagolt, mellette a gyep kikopott (kerékpár), a talajt részben rámosta az eső. Korlát nincs. Inkább sportos, mint turitacsalogató.
Ha a szőlőskert megvalósulna, csakis pontszerűen kiásott ültetőgödrökbe szabad ültetni, mert feltörés esetén a termőréteg lemosódik, mivel a terület lejt, alatta pedig kifejezetten meredek. Az elképzelés szerint amúgy is a tőkesorok tövében füvesített lugast akarnak telepíteni.
Úgy vélem, hogy a terv támogatóinak álmaiban egy toszkán hangulatú szőlő él, kicsit hanyag, kicsit lezser mediterrán bájjal. Tartok tőle, hogy a jelen fenntartási gyakorlattal ebből csak az elhanyagoltság fog sikerülni, és a nagy lelkesedéssel kiültetett kert néhány év múlva kidőlő karók mellett pusztuló tőkékből fog állni.
Elgondolkodtatónak találom a közvetlenül az érintett terület alatt "Építési terület"-nek elkerített részt, és a lépcső alján, az Alagút fölött, a szőlőskertnek szánt felület közvetlen közelében üzemelő drága "olasz" borvendéglőt.
A képeket hamarosan feltöltöm.
vnm
