Sokan sokat fognak még írni az Esztergomból Budapestre gyalogló polgármester asszonyról és a hozzá csatlakozókról.
Most itt csak azt a felemelő érzést szeretném megírni, ami akkor fogott el, amikor a Batthyány térnél megláttam a menetet és azután csatlakoztam hozzá. Gyönyörű volt! Különböző korú, stílusú és talán pártállású emberek összefogtak, mert az ügy jó, és mert az eszköz méltó.
Mire Budapestre értek, sokan elfáradtak. Nem tudom, hogy az elején milyen lehetett, itt a rakparton csendben vonultunk. Jóleső csendben. Azután, ahogyan a Lánchíd felé egyre többen csatlakoztak, felélénkült a beszélgetés. Vadidegenek szólították meg egymást, beszélgettek őszintén és felszabadultan.
A budai Duna-part ragyogó napfénnyel és zöldülő lombokkal fogadta a menetet.
Megindító és lelkesítő ereje volt az Esztergomért és a közélet méltóságáért zarándokló szelíd, szép menetnek.
Köszönöm!
vnm
