„Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai,
vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhesvoltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegenvoltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Betegvoltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erremegkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunkvolna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunkidegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagybörtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizonymondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek,velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színemelől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainakkészült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nemadtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, snem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek elmeglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesenvagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, snem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek,amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.”(Mt 25, 34-45)
Jézus búcsúbeszédéből idéztem. Nem beszél arról, hogy az éhes, a szomjas, a beteg, az idegen, a fogoly önhibájából vagy önhibáján kívül lett az, hozzám tartozik vagy sem. Egyszerűen azt mondja, hogy aki keresztény, azaz Krisztushoz tartozik, az így tesz.
Aki nem tesz így - bármit is tűzzön zászlajára - nem tartozik Krisztushoz. A kereszténység ugyanis nem egyfajta kultúra, vagy szokásrendszer, hanem hitből fakadóan cselekvő élet.
Áldott Húsvétot kívánok!
vnm
