Hallgatom a rádiót. Rendteremtés lesz a főváros aluljáróiban. Mindazokat, akik eddig azzal okoztak rendetlenséget, hogy az aluljárókban aludtak, elhelyezik onnan. Aki továbbra is rendetlenséget okoz, azt megbírságolják.
Valahogy úgy érzem, hogy az aluljáróban már csak az alszik, akinek semmi, de semmi más lehetősége nincsen. Éppenséggel lehet őt rendetlenségnek tekinteni, a konszolidált többségi polgárokat pukkaszatni szándékozó rendbontóknak. Ez azért kényelmes, mert egy rendbontóért nem vagyok felelős.
Meg lehet azt is gondolni, hogy halálosan szerencsétlen. És el lehet gondolkodni azon, hogy adott esetben a hajléktalanszálló csak a hajlékkal rendelkezők számára tűnik jobb megoldásnak. Ha a hajléktalan számára is jobb volna, nyílván odamenne, nem az aluljáróban fagyoskodna.
De ha ezt gondoljuk, azzal az a baj, hogy akkor viszont tenni kell valamit.
Az index cikkében az áll, hogy az elhelyezési kísérlet elől a 116 intézkedés alá vont hajléktalan közül harmincan nem fogadták el a felajánlott lehetőséget és ismeretlen helyre távoztak. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik hajléktalan úgy gondolja, hogy az aluljárónál csak rosszabb lehet, amit államilag felajánlanak neki. Ezek az emberek az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján jutottak a bizalmatlanságnak erre a fokára.
vnm
