Az akadálymentesítés nem jótékonykodás, nem valamiféle alamizsna a szegény mozgássérülteknek!
Tarlós István megszólalásából kirajzolódó társadalomkép a következő: a BKV járművein csupán felnőtt, egészséges, lakással és munkahellyel rendelkező férfiak közlekednek, akiket otthon teljes ellátás vár és nem is kell részt venniük a család gondozásában. Mert ők azok, akiknek nem akadály a lépcső, nem járnak bottal vagy kerekesszékkel, akiknek nem kell bevásárlószatyrot cipelni vagy babakocsit tolni, fájós lábú nagymamát az orvoshoz kísérni, tipegő gyerekekkel ügyet intézni, nagy pocakkal, várandósan állni a megállókban. (Személyes tapasztalatom szerint éppen ezek a férfiak nem is járnak BKV-val, hanem inkább kerékpároznak vagy autóznak, de ez most mindegy.)
Úgy tűnik, a főpolgármester szerint mindenki másnak: gyerekeknek, időseknek, kismamáknak, mozgásukban korlátozottaknak, bőröndöt húzó turistáknak, bevásárlókocsit húzó háziasszonyoknak otthon a helye, mivel túl macerás, esetleg túl drága volna számukra is biztosítani a megfelelő közösségi közlekedést. Aki nem passzol a fejében élő, szép, szabályos, (fa)kockás rendbe, azzal nem köteles törődni.
Ezért tehát a BKV megállók pavilonjaiba betűz a nap, beesik az eső, befúj a szél, viszont ülőhely nincs – mindezt csak azért, nehogy esetleg egy hajlék nélküli behúzódjon, cserébe mindenki másnak is iszonyú kényelmetlen és alkalmatlan (viszont legalább négy plakáthelyet minden megállóban jó drágán kiadhat egy haveri cég).
Ezért tehát a BKV járművein a kis gyermekek számára biztonságosan elérhető kapaszkodó alig van, így a fel- és leszállás velük kifejezetten balesetveszélyes, (fa)kockázatos.
Ezért tehát a metró nem akadálymentes, és nem is akarják akadálymentesíteni.
Hiszen azok, akiknek mindez szükséges volna, alig közlekednek a metróval. Olyan ez, mint a középkori boszorkánypróba: ha fent maradsz a víz tetején, boszorkány vagy – ha elsüllyedsz, nem vagy boszorkány. Ha nem közlekedsz metróval, mert nem tudsz, akkor nem is kell neked akadálymentes metró.
A főpolgármester úgy gondolja, hogy csak azok számítanak, akik ha nehézség adódik, autóba ülnek, akik viszont ezt nem tehetik meg, és ki vannak szolgáltatva a közösségi közlekedésnek, azok nem számítanak. És azok sem számítanak, akik esetleg megtehetnék, de a környezet iránti felelősségből nem akarnak feleslegesen autózni.
Szerintem viszont Mindenki számít!, és a főpolgármester kötelessége nem az, hogy a „fakockás szabotőr” után kutasson, hanem mindenki számára igénybe vehető közösségi közlekedést biztosítson, amit egyébként törvény is előír. Az akadálymentesítés nem választható opció, hanem kötelező. A főpolgármesternek jogszabály írja elő, mindenki más emberi jóérzésből tudja.
vnm