Te szoktál vásárolni vasárnap?
Ismét egy szép, keresztény elképzelés (van, aki szerint nevezhetjük egyszerűen CBA-rendeletnek): kötelezzük zárva tartásra a nagy áruházakat, szupermarketeket. Már néhány éve is felrepítettek hasonlót, akkor is írtam róla.
A gondolat elsőre elég vonzónak tűnhet: a rohanó, megállás és ünnep nélküli világunkba visszatér a korábbi évtizedek nyugalma, a családok végre kirándulni mehetnek vasárnap és nem vásárolnak majd; ezzel fogjuk megvédeni a kis hazai boltokat a multik túlerejétől; a dolgozóknak is lesz vasárnapjuk stb. Ezekből is látszik, hogy a rendelettervezet célja egyáltalán nem tisztázott: pontosan mit szeretnénk elérni vele. A hivatalos indok a hazai tulajdonú kis boltok védelme, amelyeknek 400 m2 alapterületig (miért épp ennyi?) szabad lesz nyitva tartani, ha a tulajdonos vagy családtagja dolgozik vasárnap. (A tervezet másik részét, hogy világörökségi helyszínen ne legyen szupermarket, mi már megoldottuk, mert nemes versenyben a CBA nyerte el a Várbazárban a boltnyitás jogát.)
Szerintem volna értelme, hogy a hazai kiskereskedelmet támogassuk, és ehhez kapcsolódva a magyar kistermelőket is, sőt nagyon fontos lenne. De ez a nehézkes adminisztratív beletenyerelés a piaci versenybe nem fog nekik segíteni, mert nem működőképes. Például azért nem, mert aki vasárnap a szupermarketban végzi a heti bevásárlást, az nem fog helyette a kisboltba menni, ugyanis ez teljesen más műfaj, inkább bevásárol majd szombaton. Az emberek nemcsak azért járnak a bevásárlóközpontokba, mert vasárnap is nyitva vannak, hanem mert egy helyen sok mindent megvehetnek, mert elég nagy az árukínálat és elég olcsó. És igen: vannak, akik számára ez az egyetlen lehetőség, hogy kimozduljanak otthonról hétvégén, és ingyen fedett helyen legyenek.
A kiskereskedők versenyelőnye ezzel szemben a közelség, a személyesség, a minőség lehet. Ezt biztosíthatná a kormányzat azzal is, ha nem kellene nagyon drágán új pénztárgépet venniük, ha nem sújtaná őket számos fölösleges adminisztratív teher, ha az adóhivatal és a hatóságok elősegítenék a munkájukat, nem pedig üldöznék és zaklatnák őket. Ha az egész jogszabályi környezet nem változna folyamatosan, ha nem úgy volnának kitalálva a szabályok, hogy abban mindenképpen hibázzon valaki, ha nem privatizálták volna a haveroknak a dohányárukat, ha a fizetések olyan szinten lennének, hogy nem volna muszáj a legolcsóbbat kínáló multihoz menni. A kerületben például egyedül a CBA üzleteiben lehet a szociális kártyával fizetni – ezzel évi több millió forint direkt támogatást kap a kerülettől a hálózat, és nyilvánvalóan további hasznot is jelent számukra mindez. Nem tartom jó ellátási formának a szociális kártyát, de ha már van, akkor azt szeretném, ha ezt a lehetőséget a többi kerületi kiskereskedő is megkapná.
Egyébként egy nyitva tartó szupermarket ugyan kit akadályoz meg abban, hogy kiránduljon a családdal? Nyilvánvalóan csak a vasárnap szolgálatban lévő eladókat, mindenki másnak szabad döntése, hogy mivel tölti az idejét. Ezen az alapon viszont zárjuk be a kórházakat, mentőállomásokat, tűzoltóságokat, szüneteltessük vasárnap a közműszolgáltatásokat (víz, gáz, villany, telefon), ne szóljon a TV, a rádió, ne járjanak a vonatok, buszok – és még sorolhatnám. Hiszen ezek nem maguktól működnek, hanem a folyamatos váltott műszakban dolgozó alkalmazottak működtetik. Azok az alkalmazottak, akiktől 2012-ben, a munka törvénykönyvének változtatásakor elvették a hétvégi és esti pótlékaik nagy részét. Ha a multinak is ki kellene fizetnie az eladóinak a vasárnapi pótlékot és biztosítania mellette a hétköznapi pihenőnapot, akkor számolhatna, hogy megéri-e neki (Hahó! Ha a kisbolt tulajdonosa tart nyitva vasárnap, neki is ki kell fizetni a pótlékot!). Valószínűleg megérné, a munkavállalók megkapnák a teljes bérüket és a pihenőnapjukat. A kötelező zárva tartás viszont biztosan leépítésekkel fog járni. Éppen azokat fogják az utcára rakni, akiknek a legjobban kellene a munka, mert nincsenek tartalékaik, és éppen ők azok, akiknek a munkaerőpiaci kilátásaik amúgy is elég rosszak. Szép, keresztény elképzelés…
Engem nagyon zavar az egész tervezet „a bölcs apa megmondja, hogyan éljünk egy keresztény országban” hangulata is, fűszerezve a "gonosz multik megölik a családi életet és a kis hazai kereskedőket" lózungjával. Minthogyha az volna a szép, erkölcsös élet, hogy az emberek vasárnap, az Úr napján nem vásárolnak. Minthogyha a vásárlás erkölcstelen, de legalábbis tisztátalan dolog volna - kivéve, persze, ha a CBA-ban történik.
A zsidó-keresztény hagyományból eredő heti egy ünnepnap rendszere szerintem fontos dolog: a testi-lelki egészségünket úgy tudjuk hosszú távon megőrizni, ha hetente legalább egyszer megpihenünk, illetve mással foglalkozunk, mint a többi napon. (Az eredeti előírások szerint házimunkát sem lehetett végezni az Úr napján – miért nem azt támogatjuk, hogy menjünk vendéglőbe enni vasárnap?) Hogy ki mivel ünnepel, hogyan pihen, nem lehet előírni. Attól, hogy nem vásárolhatunk, nem fognak templomba menni mindazok, akik nem vallásgyakorlók. A vallásgyakorlók pedig simán el tudnak menni a templomba úgy is, hogy nyitva vannak a boltok. És természetesen minden család, még a váltott munkarendben dolgozók is meg fogják oldani, hogy ne vasárnap vásároljanak, de minek ezzel nehezíteni az életüket, ha nem muszáj? És minek megbélyegezni őket, hogy „vásárolnak vasárnap ahelyett, hogy a családdal volnának!”? Ha a családi együttlétet akarjuk segíteni, akkor könnyen elérhető és megfizethető családi programokat kell kínálni vasárnaponként (egy háromgyerekes családnak elmenni az állatkertbe, 10 ezer forint), vagy az ezt kínáló vállalkozásokat kell segíteni.
Amúgy honnan is ered a vasárnap szó? Igen, a vásár napjából. Aznap volt a heti vásár: mise előtt és után az emberek bizony a vásárban voltak, ami nemcsak a bevásárlásról szólt, hanem a szórakozásról és találkozásokról is. Lehetett nézni a mutatványosokat, enni és beszélgetni a lacikonyhásnál stb. Nem emlékeztet mindez valamire?
Ünnepeljük meg a vasárnapot! Ünnepeljük meg az istentiszteleten, a családban, a vásárban, a szabadban – kinek-kinek tetszése szerint.
vnm
