A budai fonódó villamos építése során a fákat gyakorlatilag meggyilkolták. Nem vágták ki, csak mindent elkövettek, hogy két-három éven belül elpusztuljanak.

Tegnap nagy örömmel átadták az utasoknak a fonódó villamost. Magam is úgy gondolom, hogy a budai közlekedés jelentősen jobb lesz, végre lesz esély autó nélkül is gyorsan és egyszerűen utazni Észak-Buda és Dél-Buda között. (Azt átmeneti nehézségnek tartom, hogy már ma is el vannak terelve a 17-es és 61-es villamosok a Széll Kálmán térről)

A baj az, hogy ezt is úgy tervezték, mint sok mást: a villamossínek előírásai és a kétsávos autóforgalom iránti igény mindent felülírt. Az utolsóként maradó kerékpárút és a szakszerű tervezésből teljesen kimaradó fasor itta meg a levét – szokás szerint – a hagyományos mérnöki hierarchiának. Nézzék meg a képet: ez a megoldás azzal hiteget, hogy vigyázott a fára, pedig valójában se a kerékpárosoknak, se a fának nem jó.

Rövidre fogom: a fákat gyakorlatilag meggyilkolták. Nem vágták ki, csak mindent elkövettek, hogy két-három éven belül elpusztuljanak. A gyökereiket elvágták, a koronájukat visszacsonkolták. Mindezt sebkezelés nélkül (sehol nem látszik nyoma sem), így a farontó gombák és rovarok számára nyitva az út, a nagy ágak helyén be fog korhadni. Persze, csak ha addig életben marad…

A gyökerek jelentős részének elvágása után, természetesen, szükség volt a fák koronájának ifjítására, hiszen a meggyöngült gyökérzet nem tudná tartani a nagy koronát, amelybe belekap a szél vagy ráfagy a jég. Csakhogy nem kellett volna elvágni a gyökereket. Úgy kellett volna tervezni a létesítmény nyomvonalát, hogy figyelembe veszik a meglévő, értékes fasort és annak az igényeit.

Gyakran elfelejtkezünk ugyanis arról, hogy a fák a föld alatt folytatódnak. Lehet, hogy a tervezési alaptérképen csak egy-egy pötty mutatja a fák törzsének helyét, de ez nem jelenti azt, hogy minden következmény nélkül lehet építkezni a törzs mellett közvetlenül. A rajzon látszik, hogy a felszínen kis tűréssel jónak tűnő fahely a mélyben jelentős rombolást jelent. A fák gyökérzetének felszínhez közeli, nagyjából vízszintes részei tudják felszívni a felszíni csapadékvizet. A mélybe nyúló gyökerek pedig a támasztásért felelősek. A talajvíz a városban a közművesítés miatt általában mélyen van, és a Duna-part is csak az áradások idején jelent kivételt. A meleg, a burkolatról visszaverődő hősugárzás és a por miatt a városi fák leginkább a vízhiánytól szenvednek. A szomjúságtól legyengülő fákat azután könnyedén elpusztítja egy betegség.

A fényképen nem a Duna felőli, hanem a házak előtti járdában álló fák töve látszik: nyilvánvalóan minden irányból elvágták a gyökereiket.  

Persze, ezek a fák még egy-két évig élni fognak: egy részük kihajt, mivel a fák lassan pusztulnak el. Ezért nem kell garanciában kicserélni, de utána fokozatosan az egész fasor tönkre fog menni. És a kipusztult fa cseréje jóval olcsóbb, nincs pótlási kötelezettség, és nem kell hadakozni a fakivágáson felháborodó lakossággal.

És itt térjünk vissza a csonkoláshoz! A városi fáknak kettős feladatuk van: ökológiai és esztétikai. Az ökológiai, hogy oxigént termelnek, tisztítják a levegőt, párásítanak, árnyékolnak, életteret biztosítanak más élőlények számára, egészséges klímát hoznak létre maguk körül. Az esztétikai pedig, hogy szépek – ezen nincs mit magyarázni. Egy visszacsonkolt fa viszont hiába hajt ki, már sohasem fogja tudni a fafajra jellemző, egészséges lombkoronaformát (szakszóval: habitust) kialakítani. Egy torzó marad csupán. Nem mellékes, hogy a csonkolás után kinövő hajtások sokkal könnyebben törnek, mint a fa eredeti ágai. Persze a fákat ápolni is kellene, a fagyási és törési sérüléseket, kezelni, hogy sokáig egészségesek maradjanak. Galériánkban a fasor mostani állapota látható és alatta egy kép 2014. nyaráról.

Sajnos minden építési-tervezési munkánál a növényzet, a fák kerülnek az utolsó helyre. Tájépítész mérnök vagyok, de ez nem büszkeségi kérdés. Ha a fák érdekeit nem vesszük figyelembe, akkor nem lesznek szép, életteli fasoraink, zöldfelületeink. Egy tervezési folyamatban mindenféle védőtávolságokat és előírásokat be kell tartani – a közművek és építmények érdekében. A fák érdekében viszont még az előírt minimumot sem tartják be. Hiába az 1×1 m-es szabványos fahely (a lyuk a járda burkolatában, ahová a fát ültetik), ha a fahely kialakítása és az aszfaltozás előtt a fa törzse mellett közvetlenül 2 méter mélyen elvágták az összes gyökerét!

Valójában a Római parti gátnál is az okozza a nyomvonalkérdést, hogy egyes drága közművek kiváltása helyett a fákat akarják kivágni. Mert az olcsóbb. Mármint telepíteni egy csomó kicsi fát olcsóbb, mint áthelyezni egy vezetéket. De 60-80 éves fákat vágnak ki – márpedig ilyen idős fákat nem lehet ültetni akármilyen drágán sem. Ezeknek a fáknak az értéke számszerűsíthető, de nem pótolható, mert ahhoz hogy ekkorák legyenek, nem elég a pénz, hanem el kell telni 60-80 évnek. Ez 3-4 emberöltő, mialatt facsemetéket nézünk a korábban ott élő, szép, idős fák helyett. Mindezt az egyoldalú, a fákat hátrányba hozó szabályozás és a rosszul értelmezett takarékosság miatt.

A budai fonódó villamos beruházás célja egy élhetőbb város, tisztább levegő, minőségi közlekedés volt. De ha a rossz tervezés és kivitelezés miatt használhatatlan bicikliút kanyarog korhadó facsonkok között, akkor fújhatjuk az élhető várost…

vnm

Képek: Index, Google map

Ezt olvasta már?

   Tarvágás csak két kertben volt...

…bár egy évig fakivágási rendelet híján az egész kerületet lecsupaszíthatták volna.