Közzétett nyílt levelemre közleményben válaszolt a BKK.

Hosszan idézik azt a rendeletet, amely alapján eljárnak. Teljesen feleslegesen, hiszen a levelemben én is hivatkoztam erre a rendeletre, eleve is tudtam/tudtuk. Nem mellesleg az élet most megmutatta, hogy a rendelet nem tökéletes, komoly logikátlanság van benne, hiszen a helyközi járatokon ingyenességet biztosít, de a két járat közti budapesti átszálláshoz nem.

A következő közlésük, hogy a kedvezmények rendszerének megváltoztatása közgyűlési hatáskör. Ez természetes; a közpénzekről a választott testületnek kell döntenie. Vis major helyzetekben viszont általában a főpolgármester is rendelkezhet ideiglenesen (emlékezhetünk például a szmogriadó idején ingyenes BKV-ra), vagy kezdeményezheti a kormányrendelet módosítását. Különösen, hogy a kieső bevétel kompenzációja elég tisztán kimutatható és talán igényelhető is volna a Magyar Államtól.

Hiszen – és itt cáfolom a BKK közleményének legcsúnyább csúsztatását – teljesen egyértelműen beazonosítható, hogy ki a menekülttáborba utazó. A határrendészeten meghatározzák, hogy melyik menekülttáborba kell 24-48 órán belül megérkeznie. Ennek a határozatnak a kézhez kapott példányával tud ingyen utazni a megfelelő vonaton vagy távolsági buszon. A kiadott határozatokból egyértelműen nyomon követhető, hogy hány embernek kellett átszállni a két vonat között Budapesten. A budapesti fejpályaudvarokat metróvonalak kötik össze, ahol amúgy is mindig van jegyellenőrzés, így ez nem külön feladat.

Persze, azt is tudjuk, hogy a kedvezmények utáni állami kompenzáció átutalása nem volt mindig zökkenőmentes, és hogy a BKV hiánya így is a fővárosi önkormányzat egyik legkényesebb, rendezetlen problémája.

A legérdekesebb viszont az, hogy a tájékoztató táblák kérdéséről egy szót sem szól a közlemény. Persze, nehezen is volna indokolható, hogy a fővárosi közlekedésért felelős szolgáltató cég miért nem rakott ki már korábban, magától táblákat, miért nem gondoskodott a megfelelő tájékoztatásról. Ehhez nem kell se rendelet, se közgyűlési döntés.

Elgondolkodtatónak tartom, hogy bár a főpolgármestert is megszólítottam, ő nem reagált a levelemre. Politikusként döntenie kell, hogy a főváros köztereinek humánus és európai rendjére ügyeljen vagy a kormány által gerjesztett menekültellenes közhangulat sodrásában vitorlázzon. Persze, az is lehet, hogy csak nyaral.

Ez a közhangulat megtalált engem is: a politikusi oldalamon számtalan indulatos hozzászólásban magyarázták el nekem, hogy miért nem értenek egyet a nyílt levelemmel.

Egyik csoportba azok tartoznak, akik félreértették. Úgy értelmezték, hogy teljes körű utazási kedvezményt akarok a menekülteknek. A levelem nem erről szólt, hanem arról, hogy azok, akik a kijelölt menekülttáborba tartanak, és ezen az egyszeri úton ingyen utazhatnak a vasúton, a két járat közötti budapesti átszállásnál a BKV-t is ingyen vehessék igénybe.

Ezek a hozzászólók azon háborodtak föl, hogy az amúgy is szűkös forrásainkat idegenekre pazarolnám, miközben a magyar munkanélkülieknek nem jár utazási kedvezmény, és a magyar munkavállalók és nyugdíjasok nagyon kevés pénzből kénytelenek megélni. Sajnos igaz, hogy milliók sokan élnek rosszul, szegény vagy éppen nyomorúságos körülmények között ma Magyarországon. A félelemkeltés mégsem emiatt tud működni, hiszen nálunk szegényebb országok is nyitott szívvel tudták fogadni a menekülteket - akár büszkék is lehetnénk rá, hogy bár nem vagyunk gazdagok, mégis tudunk adni. A bénító egzisztenciális bizonytalanság miatt félnek ilyen sokan. Nem az a legnagyobb baj, hogy rosszul élünk, hanem az, hogy még ebben a kicsiben sem lehetünk biztonságban, hogy nincs bizalmunk a jövőben, hogy a naponta változó törvények és megvonások világában abba a kevésbe kapaszkodunk, ami most megvan, mivel a holnap teljesen bizonytalan és kiszámíthatatlan.

Mondhatnám, hogy ez a bizonytalanság valamilyen átok, de sajnos nem. A bizonytalanságban tartás a kormány tudatos politikája. A külvilág elől elrejtőző, bizonytalan állampolgár szabadon rángatható a félelmeinél fogva. Félelmében nem veszi észre, hogy a kormány eddig nem közölt tényszerű adatokat a menekültek számáról, az ellátásuk költségeiről és a várható kiadásokról. Félelmében nem veszi észre, hogy a kormány eddig érdemben nem csinált semmit (egy gyűlöletkampányon kívül) és hogy a tervezett intézkedései semmiféle eredménnyel sem fognak járni. Hiszen a kerítés értelmetlen, a nemzetközi jog alapján mindazokat, akik a kerítésig eljutnak, fogadni kell.

Ráadásul a nemzetgazdaság nem úgy működik, mint a szülinapi torta, hogy ha többen vagyunk rá, akkor egynek kevesebb jut. A menekülttáborokba az élelmet magyar termelőktől vásárolhatják, az új táborokat magyar vállalkozók állíthatják fel – kivéve, persze, ha a mindenhez értő felcsúti polgármester vagy a lábonállásban nagymester királyi vő kapja a megrendelést. Ezekhez a kiadásokhoz ráadásul az Unió adna pénz. Óriásplakátra és kerítésre viszont nem ad, azt valóban a mi adóforintjainkból, oktatásra és egészségügyre költhető forrásokból fedezik.

A hozzászólások egy másik vonulata, hogy a menekültek nem hozzánk akarnak jönni, hanem Nyugat-Európába, és hogy nem is menekültek, hanem gazdasági bevándorlók, és hogy sokak nem is szegények, van pénzük. Ha el akarnám viccelni a kérdést, akkor azt mondanám, hogy nem csodálom, hogy nem hozzánk akarnak jönni a menekültek, hiszen itt ellenséges plakátok, épülő kerítések fogadják őket és mi magyarok is tömegesen Nyugat-Európába vándorolunk ki. Szerintem az nagyon természetes és érthető, ha valaki jobban akar élni valamilyen értelemben. Ez viszi előre a világot, emiatt nem szabad senkit megbélyegezni. A menekültek nem egységes halmaz: nem egy helyről jöttek, nem egyforma helyzetben vannak, de valamennyien rászorulnak arra, hogy Magyarország korrektül és méltányosan bánjon velük. Mert akinek nincs otthona, az nagyon kiszolgáltatott. Ha pedig emberileg nézem: aki otthagyja az egész korábbi életét, egzisztenciáját, annak nagyon komoly oka kell, hogy legyen. Ha hoz is magával pénzt, azt nyilván ott akarja majd leginkább felhasználni, ahol letelepedik, az ottani élete felépítéséhez. Ha itthon örömmel fogadnánk őt, akkor talán éppen itt. Dolgozna, vállalkozna, akár munkahelyeket is teremtene.

Természetesen tudom, látom, hogy a menekültkérdés ma Európa egyik legégetőbb problémája. Nem oldható meg egyszerűen, nem szabad bagatellizálni. A különböző kultúrájú emberek, közösségek együttélésének buktatói, nehézségei nap, mint nap tapasztalhatók nálunk kiegyensúlyozottabb országokban is. A szándékosan gerjesztett félelem légkörében viszont biztosan nem fogunk tudni szabadon és kreatívan gondolkodni jó megoldásokon és nem lesz merszünk meghozni a jó döntéseket.

Számomra a menekültkérdés ma Európában olyan, mint az áradás: lehet gátakat építeni, de a víz betör alulról és oldalról – és lehet bölcsen árvízi gazdálkodást folytatni. Kínát nem védte meg a nagy fal, Egyiptomot viszont gazdaggá tette a Nílus áradása.

 vnm

 Kép forrása: wikipedia