A Víz Világnapjának idei mottója: Szennyvizek? Tiszta vizet! A tiszta víz nélkül ugyanis nincs élet. Ma már nem igaz az, hogy majd a természet megoldja, elbontja, feloldja - amit szennyezünk azt nekünk magunknak kell megoldani. Az elegendő és mindenki számára elérhető tiszta ivóvíz lesz a következő évek-évtizedek talán legnagyobb környezeti kihívása.
A világnap alkalmából egy térképen helyeztük el (a teljesség igénye nélkül) azokat a fővárosi környezeti veszélyeket, amelyek a felszíni és felszín alatti vizeket, és a hozzájuk kapcsolódó természeti értékeket fenyegetik.
A térképre kattintva megnyílik a felület, a zászlóknál felugró ablakokban olvasható a rövid leírás.
Ezek lehetnek közvetlen szennyezések, mint az Üllői úti fémfeldolgozónál, ahol a talajvízben mérgező anyagok jelenlétét mutatták ki, de lehet a regionális szennyvíztisztító rossz működése is, mely időről időre fekáliával árasztja el a Ráckevei Duna-ágat.
Évek óta tartó huzavonát eredményezett, hogy az elmúlt évtizedekben nem tartották tiszteletben a Duna árterét, és hatósági segédlettel hibás beépítések sora készült el a Római parton. Pedig az ártér összetett élő rendszer: a partvonali mobilgát nemcsak az ártéri erdőt pusztítja el, de a folyó felé mozgó talaj- és rétegvizek szabad áramlását is akadályozza, a partszakasz vizében élő számos védett állat élőhelyét teszi tönkre.
Más helyen a már kiépített, nem élő Duna-part teljesen védelem nélkül maradt, a Margitsziget közparkját és létesítményeit önti el először az ár Budapesten.
Sokan hallottak a Várhegy belsejében lévő pincékről, de nem mindenki tudja, hogy azok egy karsztvizes barlangrendszerrel vannak összeköttetésben, amelyet végképp tönkretehet a tervezett 6 db mélygarázs.
Köztudott, hogy ha valaki nem akar lerakóhelyi díjat fizetni, akkor a kiserdőben tudja kirakni, kiönteni a hulladékot. Kár, hogy a főváros hivatalos szennyvízszállítói is azt gondolják, a spórolás bevett módja a Halmi erdőben leereszteni a fekáliát.
Vannak még szinte érintetlen természetvédelmi területek is, amelyeket a jövőben veszélyeztethet az iparterület terjeszkedése, és különös figyelmet érdemelne a Naplás-tó, amelynél végig kéne gondolni, hogyan hangolható össze a lakossági rekreáció, fürdés, korcsolyázás a tájvédelmi körzetben élő fajok és társulások hatékony védelmével.
Van még dolgunk, amíg általánossá válik az a gondolkodás, hogy a víz érték, és minden megjelenési formájában óvnunk kell!
vnm
