Legkevesebb 6 milliárdba kerül nekünk, hogy a kormány szétdúlja a kéményseprés rendszerét, 1500 állás sodor veszélybe és újraosztja a piacot.
Újabb áldozatokat követel a rezsicsökkentés: számtalan vállalkozás szűnhet meg, mintegy 1500 munkavállaló kerülhet az utcára az új kéményseprési törvény következtében. A kifüstölés első hulláma már megtörtént. Ahogy a szakmai szervezetek előre figyelmeztettek rá, az önköltség alatti árakkal a szolgáltatás fenntartása nem biztosítható. A lépésnek az lett az eredménye, hogy több száz vállalkozó és vállalkozás függesztette föl a tevékenységét, nagyjából 500 ember veszítette el az állását, egész megyék maradtak ellátatlanul. Ezt orvosolná most az a lépés, hogy a katasztrófavédelem jelölhet ki kényszerszolgáltatót, ugyanúgy mint a hulladékos közszolgáltatásban. A felelős minisztérium 1350 fő felvételével számol, az átalakítás költsége várhatóan 6-6,5 milliárd forint.
A kéményseprés jelenleg több sebből vérző rendszer, megért volna egy jó újragondolást. A hatósági kötelezés jogköre most is a katasztrófavédelemnél van, ami egyébként elfogadható volna, de az ilyen módon megosztott hatáskörök szinte mindig rosszul működő rendszert eredményeznek. Közben a kéményseprés monopolhelyzetben van, ami számtalan nehézséget okoz mind a tervezés, mind az ellenőrzés szintjén az ügyfeleknek (pl. havonta kell új kéményengedélyt kérni, ha a tervezés és lakásfelújítás nem fejeződik be egy hónap alatt).
És nemcsak ebben életszerűtlen a jelenlegi szabályozás. A XIX-XX. századi városi épületekben szén- és fatüzelésre építették a kéményeket, ebbe kötötték évtizedekkel ezelőtt a gázkészülékeket. A gáztüzelés nem tömíti el a kéményt, de tönkreteszi a kémény szerkezetét. Itt a kéményseprés feladata leginkább az, hogy megállapíthatják, hogy a téglakémény mennyire ment már tönkre. A kémények bélelése viszont több százezer forintos kiadás, amit a háztartások többsége nem engedhet meg magának. Közben lakások sokaságában az egyes berendezések elöregedettek, veszélyesek. Le kellene cserélni ezeket, viszont csere esetén már az új szabályozásnak kellene megfelelni az egész rendszernek, és ismét eljutottunk a kéménybéleléshez. Például az I. kerületi lakások százaiban üzemelnek életveszélyes készülékek, amelyek ráadásul pazarlóan működnek, tehát nemcsak a bent lakókat veszélyeztetik, hanem a kerületi levegő minőségét is rontják, és sok kerületben ennél csak rosszabb a helyzet.
Lett volna tehát értelme egy jó, előrevivő rendszer kialakításának, de az könnyen belátható, hogy a lakossági ügyfelek, a jogosultságok és feladatok áthelyezése a cégektől a katasztrófavédelemhez, nem fogja feloldani a monopolhelyzetet. Viszont számtalan további problémát generál. A tervezet szerint ugyanis a természetes személy tulajdonában álló kéményekre vonatkozik mindez, olyan ingatlanokra, ahová nincs bejegyezve vállalkozás. És hát, ugye, ki az ma Magyarországon, akinek nincs egy Bt-je bejegyezve a lakásába? Ki fogja eldönteni, hogy meddig lakossági egy ügyfél, akinek ingyenes lesz a szolgáltatás és ki számít közületnek?
Teljesen érthetetlen az elképzelés, hogy ugyanarra a tevékenységre kétféle rendszer működik. Ez pusztán arra alkalmas, hogy szembeállítsa egymással a lakossági és közületi ügyfeleket, hogy felkeltse vagy erősítse a vállalkozók iránti ellenérzéseket. Kormányzati részről ugyanaz zajlik, mint a hulladékkezelés és a szennyvízkezelés rendszerének szétverésekor és a piac újraosztásakor. Ez a jogállam, a jog- és vállalkozás biztonság sárba tiprása.
Közben a törvény nem rendelkezik a kéményseprés végzéséhez szükséges szakértelemről. A szakmai színvonal hihetetlenül alacsonyra kerül a mostani törvénymódosítás nyomán: bárki lehet kéményseprő, aki büntetlen előéletű, és nem áll a foglalkozástól történő eltiltás alatt. Két eset lehetséges: vagy nem lesz képzés és új felvétel, hanem a jelenlegi kéményseprők egy részét fogják visszafoglalkoztatni, ez a minőségi munka szempontjából jó, de az állásuk értéke és megbecsültsége romlani fog, az önálló vállalkozók számára ez visszalépés. A másik lehetőség, hogy ezentúl esetleg munka nélküli pedagógusok, a vasárnapi boltbezárás miatt elbocsátott eladók, esetleg közmunkások ellenőrzik majd a kéményeket, az ő szaktudásuk garantálja majd az élet- és vagyonbiztonságot.
A katasztrófavédelem sorban kapja a feladatokat, amelyek egymástól jelentősen eltérő szakértelmet, működést és szervezeti felépítést követelnek. Már most is túlzott vízfej a szervezet, a további növelése egyre inkább a hatékony működés rovására fog menni.
A kormány egy piaci alapon működő, bejáratott rendszert dúl szét, ráadásul az úgynevezett rezsicsökkentés árát itt is az adófizetőkkel fizettetik meg, hiszen már jelenleg is évi 6-7 milliárdba kerül az államnak a kényszerszolgáltatás finanszírozása. Sokkal hatékonyabb lenne, ha inkább a meglévő, szakértelemmel rendelkező kéményseprő-ipari cégeket (önkormányzati és magánvállalkozásokat) kompenzálnák a rezsiharcban elszenvedett veszteségeikért.
vnm
(Kép forrása: www.videk.ma)
