Ma délelőtt lett volna a Mikó utcai "Szitakötő játszótér" megnyitója a Vérmezőn. De elmaradt. Először csak a táblát nézegettük tanácstalanul a kisgyerekekkel érkező anyukákkal együtt a bejáratnál.

Felhívtam a tábla alján olvasható zöld számot. A Főkertként bejelentkező fiatalember senkit nem tudott kapcsolni a Főkert illetékesei közül, és maga is csak annyit tudott, ami a táblán áll. Kicsit később befutott a kerületi polgármestert is megnyitóra illő eleganciában, munkatársai kíséretében. Az ismeretséget kihasználva bementem, de éppen annyit tudott mint én: a polgármesteri hivatalt sem értesítette senki idejekorán.

Kicsit körülnéztünk, fényképeztünk, amikor is - mintegy 25 perc késéssel - megérkezett a Főkert sajtófelelőse. Egy korábbi egyeztetésen találkoztam vele, ezért megszólítottam, hogy tájékoztatást kérjek. Közölte, hogy azért marad el a megnyitó, mert hiányoznak engedélyek, és ezek nélkül nem vállalhatják a felelősséget a megnyitásra. Megkérdeztem, hogy milyen engedélyekről van szó, mert hogyha kerületiekről, akkor képviselőként érintve vagyok, és várhatóan mikor lesz megnyitva a játszótér. 

Nem kerületiek a hiányzó engedélyek - mondá a sajtófelelős -, mert ez fővárosi beruházás. Mivel még mindig nem kaptam választ a kérdésemre, megkérdeztem, hogy titkos-e az információ, mert ha nem, akkor akár el is árulhatná azoknak, akik gyerekei számára és akiknek az adóforintjaiból épült a játszótér. Nem titkos, mondta, de hogy pontosan mi, arról nem tájékoztatta őt a műszaki osztály, ezért nem tudja megmondani, de majd kiad sajtóközleményt, abban benne lesz. Egy héten belül biztos nem lesz átadás. Láthatóan váratlanul és kellemetlenül érintette a kérdezősködésem és az összegyűlt anyukák elégedetlensége, ezért hozzátette, hogy ő is csak tegnap délben tudta meg, és négy órányi munkájába került a megnyitó lemondása.

 Most várom a tájékoztatást az időpontról, és közben azon gondolkodom, hogy ha én sajtós volnék, és sokakat meghívnék egy átadásra, akkor megkérdezném a műszaki osztálytól, hogy miért is marad el a rendezvény. A polgármesteri hivatalt felhívnám, vagy írnék e-mail-t. Az átadás előtt egy órával kint lennék a helyszínen, hogy pogácsa, üdítő és apró plüssmacik osztogatásával feledtessem gyerekkel és szülővel a csalódást.

És főleg: megmondanám az igazat, még akkor is, ha az kínos, mert esélyes, hogy valaki valamikor hibázott.

vnm