Szegénynek lenni általában sem, de ma Magyarországon különösen nem azonos azzal, hogy valaki lusta, munkakerülő vagy ingyenélő.
[Trollinfo] Van egy kedves ismerősöm, aki nem a nyilvános facebook falamon vállalva, hanem személyes üzenetben szokta megkérdezni az aktuális kormánypárti narratívákat. Arra gondoltam, hogy a fontosabb vagy érdekes ügyekben nyilvánosan válaszolok, hogy mindenki láthassa.
A mai napi írásom az említett ismerősöm által megosztott tanmeséhez kapcsolódik (ld. keretes jegyzet). A történetet valószínűleg az Alapjövedelem rendszeréhez való hozzáállásom miatt küldte el nekem.
Egy okos Amerikai közgazdasági professzor egyszer kijelentette, hogy Ő soha nem buktatott meg egy hallgatót sem, de a közel múltban megbuktatott egy egész osztályt.Miért? Azért mert az osztály kitartott amellett, hogy az "Obama care" szociális program nagyon is jól működik. Nem lesz tovább szegény, sem gazdag, sőt mindenki egyenlő alapon fog élni és fogja érezni majd magát.
A professzor azt mondta, OK, próbáljuk ki a tervet és majd meglátjuk kinek lesz igaza. Mától fogva mindenkinek az osztályzatát csak összeadjuk és egy átlag osztályzatot fog kapni mindenki a végén. Jó? Így majd meglátjuk kinek lesz igaza a végén. Mindenki az osztályban bele egyezett. A legjobb az 5-ös és a legrosszabb az 1-es osztályzat lesz.
Az első teszt után mindenki 4-est kapott. Így azok, akik tudtak, mert sokat tanultak, reklamáltak, viszont aki kevesebbet tanult az meg örült az osztályzatnak.A második teszt alkalmával a hallgatók, akik az első esetben keveset tanultak, még kevesebbet tanultak, és akik először sokat tanultak, úgy gondolták, hogy akkor ők minek igyekezzenek es Ők is kevesebbet tanultak. Így a második teszt eredménye csak egy elégséges 2-es lett.A harmadik teszt után mindenki elégedetlen volt, mert mindenki kevesebbet tanult és mindegyik a másikakat okolta az alacsony eredményekért. Tehát senki nem volt megelégedve és mindenki megbukott.
Ekkor a professzor azt mondta nekik, hogy a szocializmus ugyan ilyen módon alapszik és azért fog az is megbukni. Mert ha a jutalom elég nagy, a szorgalom is nagyobb, hogy valaki sikeres legyen. De ha egy kormány elveszi a jutalmat az igyekvőktől, hogy a lusta is jól járjon, senki nem fogja törni magát, ha Ő azért kevesebbet kap.
Itt van még 5 nagyon tanulságos mondat:
Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod.
Ha kapsz valamit, amiért neked nem kellett dolgoznod, azért egész biztos valaki másnak kellett megdolgozni.
A kormány nem tud adni senkinek semmit, addig, amíg azt valaki mástól el nem veszi először.
Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először elosztod.
Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni, mert a másik fele úgyis eltartja. És mikor a másik fél rájön arra, hogy akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét arra költi állandóan, aki nem csinál semmit. Ez a kezdete annak, hogy az a nemzet a bukás felé halad.
A tanmese egy közkeletű jobboldali (?) narratívát próbál erősíteni, azt, hogy aki keveset keres, szegény, azért az, mert lusta, mert keveset dolgozik. (Amely narratívából fakad egyébként Lázár János elhíresült mondása, hogy „Aki szegény, az annyit is ér”) Számos jómódban élő jobboldali ismerősöm van. Sokat dolgoznak és jól keresnek, ezért azt gondolják, hogy aki nem keres jól, az keveset dolgozik.
A valóságban viszont ez nem igaz. Vegyünk például egy kórházi ápolónőt, aki több műszakban dolgozik éjjel és nappal, aki a normálisnál több beteget lát el az osztályon, és akinek a fizetése mégsem éri el a magyar átlagkeresetet sem. Ő tényleg azért keres keveset, mert lusta? Itt említhetném még a bölcsődei dolgozókat vagy a pedagógusokat is. Vagy vegyünk egy rokkantnyugdíjast, aki hosszú évek munkája során lett beteg; nem dolgozott a nyugdíjkorhatárig és nem lett annyira beteg, hogy teljesen leszázalékolják, csak éppen nem veszik fel sehova dolgozni, mert a képzettsége szerinti munkát már nem végezheti, képzettség nélkül pedig csak olyan fizikai munkát kapna, amit nem tud ellátni. Ő is lusta? Vagy vegyünk egy családot, ahol az egyik szülő megrokkan vagy születik egy beteg gyerek, ezért egyik szülő kiesik a munkából, így nem tudják tovább fizetni a lakásért a devizahitelt, de az albérletet sem egy fizetésből. Ők is lusták?
És a kiskorúak, a nyugdíjasok vagy a kismamák? Ők is mind lusta ingyenélők?
Be kell látnunk, hogy egy társadalom nem olyan, mint egy főiskolai osztály, ahol csupa értelmes, egészséges, fiatal ember van, akik teljesítménye között tényleg az elsődleges különbség az, hogy mennyit tanultak, mennyire készültek fel. Egy társadalomban mindig vannak olyanok, akik rászorulnak, vagy éppen aktuálisan rászorulnak a többiek gondoskodására. És egy egészséges társadalomban belátják az emberek, hogy az egészség és a jólét nemcsak szorgalom, hanem helyzet és szerencse dolga is, tehát bármikor bárkivel előfordulhat, hogy rászorul a közösség gondoskodására.
Végezetül a tanulságos mondatokról:
- Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod.
Nagyon rossz beállítás az, hogy ha valakinek vissza kell valamennyit adnia abból, amit keresett, az kifosztás. Mint látható, a kereset nem pusztán munka és szorgalom kérdése, kell hozzá egy nagy adag szerencse is. A társadalmi szolidaritás éppen azt jelenti, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy velünk is bármikor bekövetkezhet bármi trauma, váratlan helyzet, és éppen attól vagyunk egy nemzet, hogy számíthatunk egymásra, számíthatunk rá, hogy nem hagynak az út szélén.
Az Alapjövedelemmel kapcsolatos nemzetközi kísérletek azt mutatják, hogy azok a szegény sorban élők, akik megkapták, szinte valamennyien elkezdtek dolgozni vagy vállalkozni. Továbbtanulni küldték a gyerekeiket, hosszútávon megtérülő projektekbe kezdtek, mert az alapjövedelem biztonsága felszabadította őket a munkára, a kreativitásra, a jövőbe vetett reményre. Egyáltalán nem az volt az eredmény, mint amit a tanmese előfeltételez, hogy „úgy gondolja, hogy neki nem kell dolgozni, mert a társadalom másik fele úgyis eltartja”.
Az alapjövedelem bevezetésével kapcsolatos egyik legpozitívabb tapasztalat, hogy a rendszer újraértelmezi a munka fogalmát, visszaadja annak becsületét, támogatja az értékes munkavégzést, a rekreációs tevékenységeket, a másokról való gondoskodást, vagy a távoli munkavégzést. Amit láthattunk ezekben a falvakban, az egy csodálatos elmozdulás az alkalmi bérmunka felől a szabadúszó tevékenységek, a gondoskodás, a közösségi munka irányába. Az emberek szinte varázsütésre, egyre nagyobb részt vállaltak közvetlen környezetük életének alakításában. Nincs okunk feltételezni, hogy amit Indiában megtapasztaltunk, eltérő lenne bárhol máshol a világon. Az egész folyamat, idővel a kontroll visszanyerését teszi lehetővé. ... A valós helyzet az, hogy az alapjövedelem megteremti az egyének közti egyenjogúságot, szabadságérzetet ad, önállóságra nevel és ezek együttesen többet érnek, mint ami pénzben kifejezhető. (2014. Európa Parlament Feltétel Nélküli Alapjövedelem konferencia)
- Ha kapsz valamit, amiért neked nem kellett dolgoznod, azért egész biztos valaki másnak kellett megdolgozni.
Igen. És akkor itt említsük meg a rezsicsökkentést…
- A kormány nem tud adni senkinek semmit, addig, amíg azt valaki mástól el nem veszi először.
Igen. És akkor itt említsük meg a miniszterelnök 4 milliárdos dolgozószobáját és a nemzetközi összehasonlításban is magas bérterheket…
- Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először elosztod.
Jn 6, 1-13
- Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni, mert a másik fele úgyis eltartja. És mikor a másik fél rájön arra, hogy akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét arra költi állandóan, aki nem csinál semmit. Ez a kezdete annak, hogy az a nemzet a bukás felé halad.
Mindig mindenhol vannak olyanok, sajnos, akik visszaélnek a rendszer adta lehetőségekkel - de elég indok-e ez arra, hogy megbélyegezzünk és sorsára hagyjunk minden rászorulót?
Szegénynek lenni általában sem, de ma Magyarországon különösen nem azonos azzal, hogy valaki lusta, munkakerülő vagy ingyenélő. A professzor példázata hamis, megtévesztő és megbélyegző.
vnm