„Küldök néked egy Nápolyi dalt…”
Tegnap (2015. december 15-én) az önkormányzati és az állami hatáskörök elkülönítése érdekében módosította a parlament a hulladéktörvényt.
(Az állami hulladékgazdálkodási közfeladat keretében az állam)
"g) a hulladékgazdálkodás országos szintű céljainak és fejlesztési irányainak teljesülése érdekében kialakítja az infrastrukturális erőforrások optimális használatának rendszerét;
h) kezeli az önkormányzatok, önkormányzati társulások által önkéntesen vagyonkezelés körében rábízott vagyont;
i) beszedi a közszolgáltatási díjat és kifizeti a közszolgáltatóknak a miniszter által meghatározott szolgáltatási díjat;
j) kezeli a közszolgáltatás keretében keletkező kintlévőségeket.”
(T/7397. számú törvényjavaslat a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény módosításáról)
Szóval egy központi szerv határozza meg a díjakat, szedi be azokat és osztja vissza a munkát valójában elvégző cégeknek. A felelős a cég, de a pénzt az állami holdig kezeli – bármely probléma esetén hónapokat el lehet tölteni az egymásra mutogatással. Ez az egyik gond. A másik az, hogy az egész rendszer engem a kádári szoft diktatúrára emlékeztet a központilag meghatározott díjakkal. Mindegy, hogy valójában mi mennyibe kerül, a lényeg, hogy a kormány megmondta, csökken a rezsi. A hiányokat pedig uniós forrásokból (Kádár alatt világbanki hitelekből) tömködjük be, ahogyan a pedagógusok fizetésénél épp a napokban.
Döbbenten állunk azelőtt, hogy az oktatás államosításának kudarcával egy időben nyújtanak be törvényjavaslatot a lakossági hulladékelszállítás központosítására. Miközben – mint a törvényből kiderül – csak március végéig tervezik megalkotni az Országos Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatási Tervet. Szóval még nem tudják, hogy mit akarnak, még nem készültek el azok a megvalósítási modellek, amelyekből kiderülhetne, hogy mi az optimális működés, de már megalkotják rá a központi szervet. Egy jó országos közszolgáltatási tervnek lehetne haszna, igazodhatna hozzá megannyi önkormányzati cég – ehhez nem kell holding. A holding a pénz beszedéséhez, forgatásához és önkényes visszaosztásához kell – csakúgy, mint a közoktatásnál.
A kormány már évekkel ezelőtt rájött, hogy a hulladékkezelés felfutó ágazat, ezért lehetetlenítette el az ország egy részében már jól működő, piaci alapú szelektív gyűjtést és szállítást. Emlékezhetünk, hogy a főváros számtalan kerületében ingyen szállították el a házaktól a szelektív hulladékot kisebb piaci cégek. A fővárosban másfél milliárd forint EU támogatásból hozták létre az FKF Zrt. házhoz menő szelektív rendszerét – amelyért a lakosságnak is fizetni kell. Ez a rendszer még nem működik jól, a fővárosi megoldás rugalmatlan és pazarló. A nagy társasházaktól nem viszik el elég gyakran a kukákat, nincs lehetőség kisebb kukát kérni ott, ahol kevesebb hulladék gyűlik össze, a családi házas övezetekben pedig olyan ritkán gyűjtik össze, hogy ha kimard egy járat, akkor kezelhetetlenül felgyűlik a szemét, keveredik a kommunális a szelektívvel. Az akkori átalakítás következtében tömegesen mentek tönkre ezzel foglalkozó piaci vállalkozások és omlott össze a hazai környezetbarát hulladékgazdálkodás kialakulóban lévő rendszere. Számtalan önkormányzat volt kénytelen jelentős költséggel céget alapítani vagy önkormányzati tulajdonba vonni meglévő cégeket. A mostani tervek ezeknek a cégeknek a függetlenségét vonja el, és a kádárista hagyományoknak megfelelően a rentábilisan működők hasznából kívánja támogatni a veszteségeseket, ha pedig ez sem megy, uniós forrásból.
Gondolhatnánk, hogy jószándékú ügyetlenkedésről van szó, de nem. A fővárosi erőforrások tudatos és szisztematikus elvonásának vagyunk tanúi. A fővárosi magasabb szemétdíj lesz átcsoportosítva a holdig veszteséges pontjaira. A fővárosi közlekedési hiány megoldását sem abban látja a magyar kormány, hogy kifizesse Budapestnek az állami tartozásokat, hanem hogy az iparűzési adó egy részét elvonja a kerületektől és felcimkézve a fővárosi közlekedésre ruházza. Látjuk, ugye, hogy az önállóan döntő, saját gazdálkodással működő önkormányzatok helyett egyre inkább süllyedünk vissza a tanácsrendszer cimkézett pénzeinek világába, ami az államilag kódolt pazarlást jelenti. Csakhogy – ahogy Mach Péter képviselőtársam is írja blogbejegyzésében – erre nincs pénzünk, mert egyelőre a kerületi önkormányzatok jelentik az egyetlen védőhálót a lakosság számára a kormányzat által tönkretett egészségügy, oktatás és szociális rendszer világában, egyedül itt lehet még egy kicsit kompenzálni a jóléti szolgáltatások hiányát.
Minden problémát azon a szinten kell kezelni, ahol az keletkezik illetve ahol a leginkább hatékonyan kezelhető (ez a szubszidiaritás elve). A lakossági hulladék elszállításának szervezése nyilvánvalóan tipikusan önkormányzati feladat. Már csak azért sem érdemes országos holdingba vonni, mert a különböző településtípusok egészen más működési módot követelnek meg. Másmilyen hulladék keletkezik egy faluban, mint például a fővárosban, más a mennyisége, az összetétele és az elszállítással kapcsolatos lakossági igények. Éppen ezért az egységárak sem hasonlíthatók össze.
Ahogy a KLIK-eknél kiderült, hogy a központosított gazdálkodás pazarló, nehézkes és rugalmatlan, ugyanúgy a hulladékszállításnál is egyértelmű, hogy az elképzelés nem segíteni, hanem akadályozni és drágítani fogja a szolgáltatást.
A Párbeszéd Magyarországért javaslata: komplex hulladékmegelőzési és -hasznosítási intézkedések összehangolt rendszere
A szelektív gyűjtés infrastruktúrájából hiányzó elemek kiépítése :
- a PM olyan hulladékudvar-hálózatot alakítana ki, amely gyalog elérhető mindenki számára - ez az illegális szemétlerakás megelőzésére is szolgál. A fővárosnak kell felállítania hulladékudvarokat és újrahasználati telepeket, mert a kerületek nem fogják megtenni. A szelektív szigetek egy részének megtartása,
- a házhoz menő gyűjtés teljes körű kiterjesztése, és az elszállított anyag mennyisége után kelljen fizetni minden esetben
- a lomtalanítást fel kell váltania a hulladékudvaroknak és a házhoz jövő ingyenes lomtalanításnak, a hasznosítható hulladékok kötelező hasznosítása a jelenlegi bedarálás helyett
- a fővárosi komposztprogram kiterjesztése, a helyben komposztálás lehetőségeinek feltárására pl. parkokban, zöldfelületeken; a házi komposztálás támogatása (ismeretterjesztéssel, eszközzel, kérés esetén a komposzt elszállításával)
- a kötelező visszaváltás bevezetése (üvegek, flakonok, sörös dobozok, esetleg a Tetra dobozok is)
A hulladék értékes alapanyag, amelynek újrahasznosítására van szükség. Ez az ágazat a jövőben világszerte egyre erősebb, egyre meghatározóbb lesz, a helyi gazdaságélénkítés egyik reményteljes motorja, miközben Magyarországon egy átláthatatlan és fölösleges központi hulladék holding alatt fuldokol majd. Ha pedig porszem szorul az országos holding kerekei közé, mi fuldoklunk a felgyűlő hulladékban.
„Küldök néked egy Nápolyi dalt…”
vnm
Kép forrása:altenativenergia.hu, welovebudapest.com, ujrahasznisitas.comuf.com, kornyezetbarat.hulladekboltermek.huEzt olvasta már?
Farsangi lomtalanítás
A tavasz első napján megjelentek az út szélén a lomok halmai. Zsongó méhek módjára szállnak kupacról kupacra a lomizók és őket követik a bírságolásra kiéhezett rendőrök és közterület-felügyelők.
