Nemet mondunk a hajléktalanságra!
A kerület egyik legégetőbb gondja a hajlék nélküliekkel való együttélés. Különösen a Batthyány téren válságos a helyzet. A helyi pad-háború már szinte kezelhetetlen. A lakók egyik fele szeretne padon ülve várakozni a buszra, a másik fele viszont kivetetné a padokat, hogy ne tanyázzanak oda a hajléktalanok.
Engem is már többen megkerestek, hogy "csináljunk már valamit ezekkel a hajléktalanokkal". Ilyenkor vissza szoktam kérdezni, hogy mire gondolsz, mit csináljunk. A válasz szinte minden esetben az, hogy "nekem mindegy, csak ne legyenek itt". Részben egyetértek: szerintem se legyenek itt. Nekem viszont egyáltalán nem mindegy, hogy mi történik velünk! Szerintem azért ne legyenek az utcán, mert a hajléktalanság megalázó, borzalmas és reménytelen élethelyzet, ami méltatlan minden emberhez. Nemcsak a hajléktalanhoz, hanem a társadalmunk minden egyes tagjához. Úgy tapasztaltam, hogy sokan kétfelé osztják a rászorulókat: önhibájukból és azon kívül rossz helyzetbe kerültekre azért, mert azt gondolják, velük ez nem történhetne meg. Szerintem ez a felosztás hamis, önfelmentő és önbecsapó. Érdemes látni, hogy ma Magyarországon senki sincs védve: bárkivel előfordulhat, hogy hajléktalanná válik. Azok, aki ma úgy gondolják, hogy velük ez nem történhet meg, hamis biztonságtudatban élnek.
Mindeközben a kerületben gyakorlatilag nincs nappali hajléktalan-ellátás: a Széll Kálmán téri étkeztetőben csak perceket tudnak tölteni a rászorulók, a Fiáth János utcában pedig mindössze néhány fő utó-rehabilitációja folyik. A fővárosi önkormányzat a budai oldalon a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot bízta meg a hajlék nélküli emberek gondozásával és biztosított ehhez forrást, de a szolgálatnak – bár a Batthyány téren egy nagy idősotthont tartanak fenn - eddig még nem sikerült egy mosdót és melegedőt sem létrehoznia benne a téren tartózkodók ellátására.
Az Együtt-PM számára irányadó a hajlék nélküli emberekkel hosszú évek óta foglalkozó A Város Mindenkié szervezetnek a Humán Platform „5 pont Budapest” kampányban ismertetett álláspontja, mely szerint a lakhatás alapvető emberi jog. Az önkormányzatoknak a jelenleginél nagyobb felelősséget kell vállalnia a lakhatási problémák enyhítésében, a hajléktalanság megelőzésében, az emberhez méltó lakhatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosításában. A lakhatás alapvető jelentőségű probléma, amely a társadalom széles rétegeit és legkülönbözőbb csoportjait egyaránt érinti. Emiatt a hajléktalan emberek hatósági üldözése elfogadhatatlan.
A fővárosnak és a kerületi hatóságoknak nem a hajléktalan emberek, hanem a hajléktalanság ellen kell küzdenie. És – bár a kérdés teljes megoldása túlmutat a kerület lehetőségein – a magunk részét bele kell tennünk! Elsősorban is a kerületben szokásos, megalázó és kirekesztő szóhasználatot kell elhagyni, mely szerint vannak a hajléktalanok és van a „jogkövető többség”. A hajlék nélküliek nem azért élnek az utcán, mert nem akarják követni a jogszabályokat, hanem mert nincs hol lakniuk. Budapesten minden éjszaka ezrek alszanak közterületen a szabad ég alatt, vagy maguk építette kunyhókban, és további ezrek élnek az emberi méltósággal összeegyeztethetetlen túlzsúfolt és élősködőktől fertőzött tömegszállásokon, miközben kerületünkben is a lakások 10-15%-a üresen áll.
A szükségletekhez képest szélsőségesen kevés szociális bérlakás áll rendelkezésre, a meglévő lakásállomány pedig többnyire nagyon rossz állapotban van. Ezektől a lakásoktól az önkormányzat igyekszik megszabadulni, ahelyett, hogy a lakhatás szolgálatába állítaná. Számtalan olyan háztartás van, ahol a bérlakás mérete nem felel meg az aktuális élethelyzetnek: háromgenerációs családok élnek 25 négyzetméteren, és a lakásukat fenntartani képtelen idős emberek 80-100 m2 feletti lakásokban. Az egészséges fluktuációt csak egy megfelelően nagy és jól karban tartott lakásállománnyal lehet biztosítani. Mivel az egyes önkormányzatok félnek, hogyha jól működő szociális lakásprogramot alakítanak ki, akkor hozzájuk tódul majd a máshol ellátatlan tömeg, ezért elengedhetetlen a szociális bérlakáshálózat egységesítése (legalább a lakáshoz jutás feltételeinek és szempontjainak, a lakbér és lakáshasználati díj megállapításának módjának és mértékének, felmondás szabályainak összehangolása) a lakásállomány felelős, igazságos és átlátható kezelése.
Fővárosi szinten tízezrével élnek emberek a lakhatási válság szélén – meg kell előzni a hajléktalanná válásukat. A lakásfenntartási támogatás tizedannyi költséggel jár, mint a börtönben való elhelyezés, és ötöde a hajléktalanszálló fenntartásának.
- Intenzív és hatékony együttműködésre törekszünk a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal, hogy a kerületünkben élő hajléktalanok ne maradjanak ellátatlanul
- Szociális lakásprogram – az önkormányzati lakásokat ne adjuk el, hanem adjuk ki
- Vonjuk be a kiadatlan magánlakások tulajdonosait is az önkormányzati lakásprogramba (pénzügyi ösztönzőkkel, együttműködési szerződéssel) – ne legyenek kiadatlan, pusztuló lakások a Várnegyedben!
- Komplex szociális életvezetési támogató programot dolgozunk ki a válságban lévő családok számára
- Nemet mondunk a hajléktalanságra – a hajlék nélküliek lakáshoz segítése, a hajléktalanság szélén billegő családok lakásfenntartási támogatása
vnm
Programunkhoz felhasználtuk a Szolidáris Budapestet! A Város Mindenkié megoldási javaslatait
A fénykép forrása: orokvaros.network.org
