Együtt ünnepelte a város a kazah konzul születésnapját. Volt, aki pezsgőt is kapott a Galériában, volt, aki a tűzijátékot nézhette (nyitott ablaknál -5 fokban) és volt, aki csak a durrogást hallotta.
Ez utóbbiak voltak többen: csaknem az egész főváros.
Az ünnepelt sikeres ember, sokan szeretik és tisztelik. Megérdemli, hogy az 50. születésnapját emlékezetessé tegyék. A kétmilliós Budapesten mindennap 50 éves lesz legalább egy valaki, úgyhogy ezentúl talán minden este tűzijátékban lesz részünk (vagy legalább durrogásban).
"Akinek nincs semmije, annyit is ér" - ismerjük Lázár János felejthetetlen mondatát. Ennek alapján az ünnepelt sokat ér, ugyanis a Nemzeti Galériában tartani a szülinapi party-t drága dolog, a Galéria felelős vezetése nyilván sok pénzt kér a nemzeti kincsek közötti mulatságért. A dunai tűzijáték is drága dolog: engedélyt kell kérni rá és közterület-használati díjat kell fizetni. Engedélyt azért kell kérni, mert mérlegelendő, hogy Horváth László születésnapja elég jelentős esemény-e ahhoz, hogy sok tízezer ember éjszakai nyugalmát megzavarják miatta. Fizetni pedig azért kell, mert sok pénzbe kerül a fővárosnak, hogy a tűzijátékot előkészítse, a lakókat értesítse, a környéket lezárja, majd utána eltakarítsa a hulladékot és megnyugtassa a riadt kutyákat, dühös lakókat, síró kisgyermekeket. (Már elkezdtem kideríteni, hogy ki adott engedélyt és mennyi közterület-használati díjat szedett be érte.)
Akik pedig "nem érnek ennyit", hallgathatják a durrogást. Sokan vannak.
Persze, tudjuk, hogy az értesítés és megnyugtatás nem történt meg, ezért vehetett részt az utóbbiak tömege a "Keressük meg, kinek szólt a tűzijáték?" on-line társasjátékban. Reménykedhetünk, hogy legalább fizettek...
Azért fontos, hogy ezt az engedélyt választott testületek (önkormányzat) révén adják, mert így, ha mégsem volt jó ötlet engedélyt adni, a legközelebbi választáson ez a sok ember, akik most csak hallgattak, elküldhetik a döntéshozót.
Addig pedig durrogtassanak csak!
vnm
