Minden korrupt törvény mindannyiunk életét és méltóságát veszélyezteti.
Egy kormánypárti ismerősöm kiposztolta a Sándor Palota előtti tüntetésünket azzal a felirattal, hogy a földtörvény ellen tiltakoznak, de gazda egy sincs köztük. Korábban támadták a tüntető egyetemistákat, hogy mit akarnak, amikor ők már bent vannak, mit érdekli őket az idei felvételi. Valaki azt mondta, hogy nem érti, mit vártunk, tudni lehetett, hogy Áder alá fogja írni a törvényt. Elgondolkodtam ezen a hozzáálláson, és arra jutottam, hogy ez a valódi oka annak, hogy nincs egységes fellépés a jelenlegi kormány ellen, hogy nem söpörte el őket már réges-régen a népharag.
Ha nincs magánnyugdíj-pénztári megtakarításom, akkor rendben van, hogy elrabolják a nyugdíjvagyont?
Ha nem vagyok rendőr vagy rokkant, akkor rendben van, hogy elveszik a nyugdíjukat?
Ha nincs tartósan beteg gyerekem, akkor rendben van, hogy elveszik a kiemelt támogatást?
Ha van pénzem magániskolára, akkor rendben van, hogy az állami iskolákat tönkreteszik?
Ha magas a keresetem és sok a gyerekem, akkor rendben van, hogy aki keveset keres és nincs sok gyereke, attól elveszik az adójóváírást?
Ha még van munkám, akkor rendben van, hogy másokat kirúgnak és közmunkában foglalkoztatják őket vissza éhbérért?
Ha nem vagyok hajléktalan, akkor rendben van, ha börtönbe zárják, azt, aki az utcán kénytelen élni?
Ha nem vagyok érettségiző, akkor rendben van, hogy visszavágják a felvételi keretszámokat?
Ha nem vagyok pedagógus, akkor rendben van, hogy ingyenes többletmunkára és kötelező kamarába kényszerítik őket?
Ha nem dohányzom és nincs trafikom, akkor rendben van, hogy fideszes haverok kapják a koncessziót, az évtizedek óta dolgozó trafikosoktól pedig elveszik?
Ha nincs építőipari nagyvállalkozásom, akkor rendben van, hogy minden állami megrendelést Simicska Lajos cégei kapnak?
Ha nincs földem, akkor rendben van, hogy elveszik azoktól a gazdáktól, akik ebből élnek?
Ha nincs közvetlen előnyöm abból, hogy kiállok a véleményem mellett, akkor nem is kell megtennem?
A társadalmi szolidaritás, a szolidaritásból való tiltakozás lényege nem a közvetlen eredmény, nem az, hogy én most jól járok. Még csak az sem, hogy jó szívem van, és sajnálom azt, aki bajban van. A lényege az, hogy a demokratikus jogállam és a társadalmi szolidaritás az a védőernyő, amelyben emberhez méltó módon tudunk élni. Ez a rendszer biztosíthatja azt, hogy nem az számít, hova születtem, ki a haverom, hanem az számít, hogy mit teszek le az asztalra. Az számít, hogy mit tudok, hogy merre tartok és a társadalom bízik bennem és tiszteletben tartja az emberi méltóságomat. Hogy a társadalom és én kölcsönösen számíthatunk egymásra. És ezáltal egy élhető ország épül. Minden olyan tett, törvény és törvénytelenség, ami ez ellen hat, az egész rendszert rombolja, mindannyiunk életét és méltóságát veszélyezteti.
Nos, ezért kell tiltakoznunk.
vnm
