Eredetileg arra készültem, hogy részletes és hangulatos beszámolót írok az áprilisi közgyűlésről, hogy aki ma este eljönne a képviselői fogadóórámra, az tájékozott legyen. A beszámolót természetesen meg fogom írni, de a tegnapi tapasztalataim másra sarkallnak.
Közben ugyanis felkerestem a Horváth kertet, ahol a Déryné szobor mögé, félkörívben pavilont épít az önkormányzat. Azt láttam, hogy a pavilon mellett álló fák ismét be vannak ásva derékig földbe és törmelékbe. Azért mondom, hogy ismét, mert két héttel ezelőtt vettem észre ezt a tényt (a fényképen látható a két héttel ezelőtti szint is), meg azt is, hogy az építkezés kezdetén elmulasztották az építési területre eső fák védelmét: nem kalodázták körbe a törzsüket, és nem gallyazták vissza szakszerűen az épület fölé belógó lombokat. Emiatt az ott álló fák közül egy, sőt, inkább kettő elpusztult, hármat betemettek vállmagasságig földdel (ami rendszerint rövid idő alatt a fa pusztulását okozza), egyhez hozzádrótozták a mobil WC-t, a pavilon fölé nyúló hársfalombot pedig kíméletlenül tördelik a fedélszéket készítő munkások.
Ekkor intenzív telefonálásba kezdtem: városüzemeltetési iroda, építésvezető (aki nem volt a helyszínen), Főkert. Ugyanis a Horváth kert tulajdonosa és a pavilon beruházója, így a kivitelező megbízója az I. kerületi önkormányzat, de a park fenntartója a fővárosi önkormányzat (Főkert Zrt.). A kivitelező szerint a növényzettel kapcsolatos munkákat a Főkertnek kellene elvégezni. A Főkert valószínűleg úgy gondolja, hogy ez építési terület, amíg a munka tart, addig azért a részért ő nem felel. Ez abból is észlelhető, hogy az építkezés körül nem kaszálnak, így elég rendesen megnőtt a gyom, felütötte fejét az üröm és a parlagfű is, ahogy ez a képen is látható.
A kivitelező viszont egyáltalán nem gondolja, hogy a növénnyekkel törődnie kellene, főleg, hogy hosszan állt az építkezés, mivel rossz a Főkert öntözőhálózata, ami a vízvételi hely lett volna szerződés szerint, köbméterszám elfolyik valahova a víz.
Ezért a kerületi önkormányzat pénzén új öntözőhálózatot építettünk a Horváth kert adott területén a Főkert számára. Telefonálgatásom eredményeként körbeásták a betemetett fákat, a Főkert levágta a belógó gallyakat és igéretet kaptam, hogy péntekre elkészülnek a kalodák. Pénteken nem mentem ki, de hétfőn igen - és a már leírtakat tapasztaltam: a fák ismét beásva, kaloda összesen 1 db fa körül.
Csütörtöki beszélgetésünkön az építésvezető felhívta a figyelmemet, hogy a beásott fák egyébként beleesnek a rézsűbe. Nézzék meg a cikk elején a képet! Nem látszik a környezet. A tervezés szakaszában nem fordult elég figyelem a meglévő növényzetre. Így kerülhetett a hársfa lombkoronájába a pavilon tetőszerkezete, és a rézsűbe a fák törzse. Látható a képen, milyen nagy ágakat kellett levágni amiatt, hogy a tervezéskor semmibe vették a zöldfelületi szempontokat. Egy parkrekonstrukcióhoz kapcsolódó pavilonépítés kapcsán.
Szívesen mondanám, hogy ez a pavilon-építés egy állatorvosi ló (pedig még nem mondtam el mindent!), de ez nem így van: a budapesti közterületi építkezések nagy része hasonló bolondokháza.
Kezdjük azzal, hogy amikor a pavilon kivitelezésének közbeszerzési eljárása folyt, döbbenten tapasztaltam, hogy egy üvegfalú és üvegtetejű építményt készülünk felépíteni. Egy olyan szerkezetet, ami télen hideg, nyáron meleg, egyszóval mindig erősen fogyasztja majd a fűtési/hűtési energiát. Ekkor elmagyarázták nekem, hogy egyrészt a hűtésit nem fogja, mert nincs betervezve ilyen gépészet, másrészt a pavilont - illeszkedve a kerületi építésügyi koncepcióhoz - a Szentháromság téri pavilon mintájára tervezték, és abban is nagyon kellemes a klíma hűtés nélkül. (Megnéztem a Szentháromság téri pavilont: egy kétemeletes tűzfal északi oldalán fekszik, így alig kap erős napsütést - ellentétben a Horváth kertivel.) Meg egyébként is, ez a terv átment az építéshatósági eljáráson, el van fogadva, a közbeszerzési szakaszban már nincs mód változtatni.
Mutatok néhány képet a Szentháromság téri pavilonról, annak jelenlegi állapotáról. Látható, hogy a hangsúlyosan semleges megjelenésű épület a "költségtakarékos" anyaghasználat és a tervezési hiányosságok miatt erősen romló állapotban van: az acélszerkezetek rozsdásodnak, az üvegfelületek megrepedtek. Ez a műszaki megoldás se nem elegáns, se nem olcsó.
Nagyon sok célzás elhangzott arról, hogy ez I. kerület reprezentatív környék, különösen fontos ezért az egységes városkép és a szép megjelenés. Ezért most mázolt idomacélból, ragasztott üvegből és látszó-betonból építkezünk. Szép lesz.
A tervezés hiányosságait mutatja az is, hogy most ismét közbeszerzési eljárás zajlik: a pavilon épületgépészeti rendszerének (hűtés, szellőzés, biztonságtechnikai előkészítés) kivitelezését pályáztatjuk. Erre nemcsak azért van szükség, mert az üvegfalú-üvegtetejű épület nyáron elviselhetetlen lesz különben, hanem azért is, mert a pinceszintbe épített nyilvános illemhelyiségnek nincs természetes szellőzése.
A polgármesteri hivatal szakemberei óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy egy korábbi időszakban elkövetett hibasorozat ellenére vállalható minőségű épület készüljön. Tőlem telhetően segítem a munkájukat, de nem mehetek el szó nélkül az egész jelenség mellett.
Egy valamikor jónak tűnő design-hoz a végsőkig makacsul ragaszkodva olyan pavilont építünk, ami szerkezetéből fakadóan sérülékeny, anyaghasználatából fakadóan igénytelen megjelenésű, formavilágából fakadóan (félköríves) rendkívül költséges és építészeti koncepciójából fakadóan energiazabáló.
Éppen ezért a legkevésbé sem környezetbarát, mivel a fenntartása drága, várhatóan drága lesz a kávézó kínálata is, és a folyamatosan működni kénytelen gépészet zaja miatt a hangulata is megkérdőjelezhető. Nem szolgálja tehát megfelelően a kerület lakóinak jólétét, egészségét és kényelmét.
"Legyen a Horváth kertben, Budán..."
vnm