Nem tudom, hogy a blogom olvasói közül hányan tudják, hogy október 3. óta önkormányzati képviselő vagyok. Budapest I. kerületében a Lehet Más a Politika nagyjából 13%-os eredményt ért el, ami alapján a kompenzációs listáról egy fő bejutott a képviselő testületbe. Ez vagyok én.

A levelezőlistákról értesültem más önkormányzatok alakuló üléseiről. Ennek alapján bízvást mondhatom, hogy az első kerületi versenyben van a "leginkább megadták a módját" kitüntető címért.

Első felvonás volt az ünnepélyes alakuló ülés és eskütétel. Ezt fenn a Várban, a Zenetudományi Intézet dísztermében tartották (tartottuk?). Az épületről tudni kell, hogy a Dunára panorámás, tehát a szemben lévő ablakok minden további nélkül világörökség-látkép hátteret nyújtottak az eseményhez. Sajnos a súlyos sötétítőfüggönyöket behúzták, látványnak maradtak a megjelentek.

Az ülésrendet előre meghatározták, nekem az MSZP képviselő Dávid Klára, és a Jobbik listájáról bekerült Miseje Balázs között jelölték ki a helyemet (mindhárman polgármester-jelöltek voltunk, jó csapat). A későbbi események alapján úgy látom, hogy most négy évig köztük fogok ülni.

Zenei értelemben szerencsésnek mondhatom magamat, mert nem kellett filmslágereket hallgatnom pánsípon és okarinán valamint recsegős lemezről Himnuszt, mint egyes más önkormányzatokban. Élő zongorakoncert volt Bartók muzeális értékű zongoráján valódi zongoraművésszel, műsoron Bartók, Liszt és Erkel műveivel. Nem számoltam, de nyolcszor legalább zongorázott a művész.

Végighallgattuk a szokásos, sőt azon felüli ünnepi beszédeket, mivel a választási iroda vezetője úgy érezte, nem elég, hogy századnyi pontossággal felolvassa a kerületin túl a fővárosi és az országos választási eredményeket, de történelmi kitekintést is adott, erkölcsi intelmei is voltak és saját életéből vett eseményeket is felhozott tanulságul. Valamint beszéd közben megszólalt a mobil telefonja. 

(Ha egyszer miniszterelnök leszek - szerencsére esélytelen - első intézkedésként be fogom tiltani az ünnepi beszédeket.)

Ezek után állófogadáson vettünk részt a földszinti teremben. Káprázatos hidegtálakkal, cukrászsüteményekkel és italokkal. A állófogadást komolyan vették, szék egy darab nem volt, a régen volt talponállókban használatos, kerek, magas asztalokat körülállva ettünk. Nem láttam bele a tányéromba, dehát miért nem nőttem magasabbra.

Az ünnepélyes eskütételre elkísért a férjem, akinek éppen a negyedszer megválasztott fideszes polgármester beszéde alatt kellett elindulnia dolgozni az éjszakai műszakba. (Mintegy hat perc alatt sikeresen átverekedte magát a sűrű sorokba rendezett barokk székeken kuporgó kiöltözött tömegen.) Valamint a kerületi listánkon második Mathauser András és a második kerületi képviselő testületből Perjés Gábor. Azt, hogy milyen sok erőt adott a jelenlétük, a legerősebben a másnap reggeli ülésen érzékeltem, ahova egyedül kellett már mennem.

Ez a második felvonás a Városházán volt, a tanácsteremben. A Városháza nagyon szép. Elefántcsont-toronyként emelkedik a város, a kerület és a lakosság fölé. A falakon körben a Galériából kölcsönzött, művészettörténeti tanulmányaimból ismert hatalmas festmények. Az irodákban XVIII-XIX. századi antik bútorok, és álomszép perzsaszőnyegek. Sajnos én - bár LMP-s körökben szokatlanul élvezem, ha kiöltözhetek - jobban szeretem a praktikus és kényelmes bútorokat. Értékelném, ha mindkét könyököm elférne az asztalon és lehet, hogy a hosszabb ülésekre majd viszek magammal ikeás széket, hogy legalább a retikülömet fel tudjam akasztani.

 Megtanítottak a szavazógép használatára, kaptunk egységes új laptopokat. Megszavaztuk az új alpolgármestert tiszteletdíjjal és költségtérítéssel együtt, és a polgármester fizetését és juttatásait.

Onnantól kezdve, hogy megkaptam az ülésre a meghívót, mindent elkövettem, hogy előre megkaphassam a napirendi előterjesztéseket még az ülés előtt. A próbálkozásaim kudarcot vallottak, többször kioktattak, hogy benne van a meghívóban, hogy az előterjesztéseket helyben osztják ki.

Mindez azért volt, mert a lényeget, a bizottsági helyek elosztását a következő héten egyeztette a polgármester.

Ennek kalandos történetét a Megalakultam 2. posztban írom meg...

vnm