Avagy kell-e nekünk minden évben Red Bull Air Race?
Reggel óta ülök az íróasztalomnál és hallgatom a gyakorlatozó repülőgépek zúgását. Nem vagyok különösebben érzékeny, a Déli pályaudvar mellett nőttem fel, a közlekedés zaja nem szokott zavarni. Most mégis minden egyes fordulóra felkapom a fejem. Mert hangos. A közösségi oldalakon pedig dől a panasz, hogy a kerozin szaga ömlik be a Dunára néző ablakokon.
És eszembe jut a múlt heti fővárosi közgyűlésen elfogadott rendeletmódosítás, amely évi néhány alkalomtól eltekintve betiltja a budapesti futóversenyeket, és az engedélyezettek is elsősorban profi sportesemények lehetnek. Az indoklás az, hogy a túlságosan gyakori futóversenyek zavarják a főváros lakóit és túlzott közlekedési korlátozással járnak.
Nos, éppen tegnap próbáltam eljutni a Batthyány térről a Margit-híd budai hídfőjéig. A villamos, ugye, már napok óta nem jár, mert a hétvégi kétnapos rendezvény VIP páholyai épülnek, és a kiszolgáló funkciók számára a Csalogány utcától a Halász utcáig teljes egészében lezárták a rakparti sávot: se autóval, se busszal, se villamossal, se gyalog nem mehetsz ott végig. És kerékpárral sem, pedig ez egy európai szintű kerékpáros főútvonal része. És ma reggel a szomszéd néni is megkérdezte, hogy akkor most meddig járnak a villamosok és a buszok, mert tegnap azt mondták neki, hogy elmegy a busz a Gellért térig, de a Szarvas téren kidobták őket.
Miközben a néhány órás hétvégi korlátozást jelentő futóversenyek ellen fröcsögve kikelt a városvezetés, aközben tehát a jelentős lég- és zajszennyezést jelentő légiparádé miatt minden nyáron hetekig megközelíthetetlen a budai Duna-part, és munkanapokon is repülők gyakorlatoznak ezalatt a világörökségi városmagban.
Itt természetesen két rekreációs kultúra találkozik egymással: a tömeges szabadidősport és a technikai sport világa. Ezzel nincsen baj: a város számos különböző használat számára ad helyet. A városban találkozik egymással a lakófunkció, az ipar, a kereskedelem, a szállítás-közlekedés, az idegenforgalom és a kultúra/rekreáció számtalan formája. A baj az, hogy ezek a funkciók Budapesten nincsenek összehangolva és szándék sincs rá, hogy harmóniát teremtsenek a sokféle igény között. Sőt, az látszik, hogy egymás ellen hergelik a futókat és az autósokat, a repülősport rajongóit és a Duna-parton lakókat/dolgozókat, a bulinegyed látogatóit vagy az alternatív közösségi terek civiljeit és a helyben lakókat.
Ha a város közterületein folyó élet nincs kitalálva és összehangolva, ha nincs világos és társadalmi egyeztetések során kialakított közterülethasználati koncepció, meg ezzel összhangban lévő idegenforgalmi koncepció, akkor a döntések aszerint fognak születni, hogy melyik befolyásos ember akarja "feltőkésíteni” valamelyik haverját. Hogy kinek a Cilikéje, Timikéje vagy Árpikája akarja megmutatni az új Luis Vuitton táskáját egy aktuális VIP páholyban.
Itt az ideje, hogy a főváros végre összehangolja a helyben lakók életét a turisztikai eseményekkel és igényekkel. Nem elengedni kell a légiparádé közterülethasználati díját, hanem a befolyt pénzből biztosítani a hatékony forgalomszervezést és kompenzálni az itt lakókat a kényelmetlenségekért (pl. járatsűrítéssel, díjkedvezményekkel, hangszigetelt ablakokkal stb.).
Nem kötelezni kell a futóversenyek szervezőit a tájékoztatásra és forgalomszervezésre, hanem a közterület használatáért járó díjból a fővárosnak kell a megtervezni a forgalmi változásokat és teljes körű tájékoztatást nyújtani. Az ugyanis kevés, hogy bemondják-megírják, hogy lezárás lesz itt-ott-amott: valójában arra volna szükség, hogy kitalálják, hogyan tudnak mégis eljutni az emberek oda, ahova akarnak, és ezt megmondani még akkor, amikor elindulnak otthonról. És kevés, hogy elterelik a buszt: járatokat kéne sűríteni és a rendezvény idején ingyenessé tenni. Ezeken az apróságokon múlik, hogy a városlakók bosszúságként élik meg a köztéri rendezvényeket vagy együtt tudnak élni vele.
Vajon miért van az, hogy a néhány órás forgalomkorlátozás helyett a több hetes útlezárást választja a főváros vezetése? Vajon miért van az, hogy a sok ezer résztvevőt vonzó futóversenyek helyett a VIP páholy mögötti leselkedésre ad inkább lehetőséget a főváros? Vajon miért van az, hogy az egészséges sportélet helyett a légszennyező repülőgépeket támogatja a főváros? Vajon miért ad kedvezményt egy gazdag világcégnek a főváros?
Más városok a befolyt díjakból tervszerű fejlesztéseket hajtanak végre, de Budapesten a döntések mögött nem a város jólétének, hanem a rongyrázásnak és korrupciónak a logikája áll. A rendezvények terhét mi, városlakók viseljük, a befolyt pénzek sorsa pedig homályos. Tényleg úgy gondolja bárki, hogy a Red Bull rászorul a fővárosiak támogatására? Merthogy az elengedett több milliós közterülethasználati díj rész valójában támogatás – mindazt a feladatot, amit a díjból kéne megszervezni, a mi adónkból végzik el.
Az idegenforgalmi koncepció hiányából fakad az is, hogy a Budai Várba érkező 3,5 millió turista mintegy felét szállító autóbuszok fogadása teljes káosz. Ha valóban fontos nekünk a budapesti idegenforgalom, ha ezt valóban húzóágazatnak tekintjük, akkor kell legyen működőképes tervünk arra is, hogy milyen útvonalon tudnak eljutni a buszok a jelentősebb látványosságainkhoz, hol tudják kitenni majd később felvenni biztonsággal az utasokat, és hol tudnak parkolni amíg várnak rájuk. Tudnak-e ott a sofőrök pihenni, kell-e járatni a motort a hűtéshez, van-e a kiszálló helyen nagy kapacitású mosdó és mennyi idő, amíg egy busznyi turista lifttel feljut a Várba? Ezeken az apróságnak tűnő dolgokon múlik, hogy a látogató szép élményeket visz magával Budapestről vagy úgy érzi, hogy csak „lehúzták”.
És bár én nem örülök a légszennyezésnek, amit a Duna fölött köröző repülők kibocsájtanak, és nagyon megértem a zaj miatt háborgókat, nem feltétlen tiltanám be a légiparádét, mert sokan szeretik és élvezik. És azt akarom, hogy a fővárosi közgyűlés se tiltsa be a futóversenyeket, mert sokan szeretik és élvezik, sok ember egészséges életmódjának része az ezeken való részvétel. Azt akarom, hogy a főváros számoljon el a zajos-füstös repülős és autós rendezvények költségeivel és biztosítsa a budapestieknek, hogy mindez elviselhető legyen! Azt akarom, hogy a főváros ne játssza ki egymás ellen az embereket, és ne azt keresse, hogy kiért nem tartozik felelősséggel!
Mindenki számít! – a futó is, a néző is és az itt lakók is. Nem szembeállítani kell egymással az Air Race-t és a futóversenyeket, hanem átgondolt tervezéssel, a közpénzek felelős felhasználásával összhangot teremteni a különböző városi funkciók között.
vnm
Kép: Népszava, Hír ma, Cross Country Magazine
