10 milliárdot ad a kormány a Margitszigeti teniszstadionra és nem ad pénzt a hármas metró felújítására - mit üzen ezzel a budapestieknek?
(Kép: Bardóczi Sándor, Építészfórum)
A használaton kívüli teniszpályák rekonstrukciójának terve önmagában támogatható, de beleillik az átgondolatlan, a tervszerű városfejlesztés összefüggésrendszeréből kilógó kormányzati ötletelések sorába. Nem teljesen világos ezért, hogy a cél a teniszsport támogatása, a Margitsziget fejlesztése vagy egy ismerős vállalkozó feltőkésítése. Esetleg az elvetett olimpiai pályázat illegitim felépítését.
A bejelentéssel gyakorlatilag egy időben közölték a főpolgármesterrel azt is, hogy a hármas metró tervezett és égetően sürgős felújításához szükséges további nagyjából 30-40 milliárd forintot nem biztosítja a kormány, mert nincs rá keret. Ezáltal naponta 200 ezer metrózó biztonságát veszélyeztetik. A miniszterelnök nem először használja a közlekedési források megvonását a főváros megleckéztetésére, és szintén nem először érezzük azt, hogy szeretett hazánk számára nem több, mint egy terepasztal, ahol játszi gyermek módjára rakosgat várat, stadiont, kisvasutat.
Miközben számolatlanul szállnak a milliárdok kormányzati gumicicákra, azalatt a főváros zöldfelületei folyamatosan mennek tönkre, mert nincs elég pénz a jó minőségű fenntartásukra. Hogy lássuk az arányokat: felújításra szánt 10 Mrd forint 20-szorosa a Margitsziget és több mint 4-szerese a főváros összes kiemelt közparkja éves fenntartási költségének. Budapest lakói az olimpiai népszavazási kezdeményezéskor egyszer már elvetették az olyan sportfejlesztéseket, amelyek nem szolgálják a főváros érdekeit. És ismét egy terv, ami nem látszik illeszkedni semmivel, ami nem veszi figyelembe a környezete és a budapestiek szempontjait.
"A sziget zöldfelülete jelentős rekreációs terhelésnek van kitéve. A „rekreációs szolgáltatások” terén túlkínálat van, ez helyenként zsúfoltságot okoz, megfelelő háttér hiányában ez a terhelés növekedését hozza. A kiemelt fenntartás ugyan igyekszik lépést tartani a túlhasználat adta feladatokkal, de helyenként és időnként az amortizáció jelei láthatók. A Margitsziget rendszeresen rendezvényeknek ad helyet, s ezek „kiheverésére” többnyire kevés az idő, a parkterület regenerálódása hosszabb időt és még több szakmai segítséget igényelne." (Részlet a Margitsziget stratégiai tervéből, 2008.)
Ráadásul a sziget közlekedési kapcsolatai korlátozottak, a teniszstadion rentábilis működését pedig a jó megközelítés garantálná. Félő ezért, hogy újabb behajtási engedélyek és parkolóhelyek jutnak majd a teniszstadiont használó kiváltságos keveseknek a zöldfelület rovására.
Aggodalomra ad okot az is, hogy kiemelt beruházássá minősítették a projektet, mivel ez egyrészt kizárja a nyilvánosság kontrollját, másrészt lehetővé teszi, hogy a környezetvédelmi és műemlékvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyják az építkezés során. Pedig az egész terv a főváros talán leglátogatottabb közparkjában és kulturális örökségünk egyik gyöngyszeme (kolostorromok) mellett zajlik.
Éppen ezért is a Párbeszéd ismét kezdeményezi a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokról szóló törvény módosítását, hogy az alól a közparkok kivételt képezzenek.
A teniszpályák rekonstrukciója nem ördögtől való, sőt, a margitszigeti fejlesztési tervek során szükség van a sportpályák területének rendezésére, de csak akkor van értelme a teniszstadionnak, ha
1) ezen belül biztosítják a tömegeket megmozgató, a budapesti szabadidősport egyik oszlopának számító futókör használóinak igényeit (öltöző, zuhany, wc, értékmegőrző stb.),
2) a pályák üzemeltetésére hosszú távú üzleti terv készül, így megvizsgálva a fenntarthatóságát, mivel nincs szükség tíz év múlva egy olimpia nélküli olimpiai csontvázra, valamint
3) a pályák bevételeiből áldoznak a margitszigeti közpark fenntartására és a szükséges, kiemelten a közösségi közlekedési fejlesztések megvalósulására.
vnm
