Miért volt bűnös felelőtlenség a négy önkormányzati lakás eladása?
Az I. Kerületi Önkormányzat 4 db kiürült lakást elárverezett, ahelyett, hogy bérbe adta volna a kerület lakóinak. Sajtótájékoztatóval egybekötött demonstrációval tiltakoztunk az eladás ellen az árverezés helyszíne előtt. Az árverésre nem engedtek be, de ígéretet kaptam, hogy a jegyzőkönyvet megkapom – még várom.
Vannak, akik úgy látják, hogy ezzel az eladással nincsen semmi baj, mivel a lakások nyilvános árverésen, piaci áron lettek meghirdetve. Ráadásul erősen lelakott állapotban vannak, sok pénzt kéne rákölteni, hogy beköltözhető legyen.
Szerintem viszont ez az eladás elfogadhatatlan. Egy adott döntés lehet akkor is rossz, ha nem korrupt, ha átlátható. De ez a döntés nem átlátható, hiszen semmiféle rendszerbe nem illeszkedik a leglényegesebb pontja, az, hogy miért is került a képviselő-testület elé egy olyan javaslat, amely eladást irányoz elő. Nincs a testület által elfogadott lakáshasznosítási terve az önkormányzatnak, amely részletesen feltűnteti, hogy mi a terv egyes lakásokkal és ezek a lakások nem szerepeltek a költségvetésben sem, mint bevételi előirányzat. Az ülésen a kérdésemre, hogy miért szeretnék eladni, azt a választ kaptam, hogy ezek a lakások az adott társasházakban az utolsó önkormányzati tulajdonú ingatlanok, és így könnyebb a GAMESZ helyzete, nem kell (évente egyszer) lakógyűlésre járni. (A tarsolyomban van egy cikk a kerületi társasházakról, ahol egy-egy befektető több lakást is megszerezve gyakorlatilag átveszi a hatalmat a házban és megkeseríti a lakóközösség életét. A tudatos önkormányzati munkával, az utolsó lakások el nem adásával akár ezt a folyamatot is meg lehetne állítani.)
A kerületi önkormányzati lakásállomány (2018. évi adatok szerint) 8,39%, ami más kerületekhez képest nagynak számít. De ha ebből levonjuk a törvény szerint nem eladható lakásokat, akkor már csak 1,9% az önkormányzati lakások aránya a kerületi lakásokon belül. És folyamatosan fogy. Ez azért baj, mert elegendően nagy önkormányzati tulajdonú lakásállomány kell ahhoz, hogy folyamatosan meg lehessen hirdetni bérlakásokat, hogy legyen egy egészséges fluktuáció a nagy és kisebb lakások között az adott élethelyzetekhez igazodva, hogy valóban hatással lehessen a kerületi lakbérek mértékére. Mert egy város akkor boldog, ha mindenki tud találni magának lakást.
Budapesten lakásválság van. A lakbérek az egekbe szöktek, már az átlagos jövedelmű családok sem találnak maguknak megfizethető bérlakást. Egyrészt mert a lakásokat befektetők veszik meg és rövid távú, idegenforgalmi célú kiadásra használják, másrészt mert a magántulajdonosok a lakásállomány jelentős részét (egyes felmérések szerint 10-15%-át) üresen tartják. Különösen fontos tehát, hogy az önkormányzatok felvállalják a szociális lakásszektor fenntartásának felelősségét, amelyben bérlethez juthatnak a kis- és közepes jövedelmű családok is. Azok, akik jelenleg a túl nagy lakbérek miatt olyan kifeszített költségvetéssel ének, hogy bármely váratlan esemény (betegség stb.) összeomlást eredményezhet, és a hajléktalanná válás veszélyével fenyeget. Nyilvánvaló, hogy az egész fővárosi lakhatási válság kezelését egyetlen kerületi önkormányzat sem tudja egyedül megoldani. De kötelessége megtenni azt, amit meg tud tenni.
A négy lakás eladása tehát nem csupán négy lakásról szól, nem csupán négy családról szól, nem csupán négy kerületi pedagógusról szól, hanem arról szól, hogy a Budavári Önkormányzat hozzájárul a budapesti lakásválság mélyüléséhez.
Külön említést érdemel, hogy ezek nagyon lelakott, felújításra szoruló lakások voltak. Szerintem felháborító, hogy egy önkormányzat nem viselkedik jó gazdaként, nem tartja karban a köz által rábízott tulajdonát. Sőt, még az sem működik, hogy a lakó (részben) érvényesíthesse a lakás falújítására költött összeget a lakbérben. Így történhet meg, hogy a Várban a nem eladható „örökbérleti jogú” lakások bérlői végül eladják a bérleti jogukat. Bérlőként ugyanis nem kapnak lakásfelújítási hitelt, az önkormányzat nem költ a lakásokra (a gyönyörű műemléki felújítások a homlokzatokra korlátozódnak), a lakások elavulnak, a műemléki felújítás viszont nagyon drága. A bérlő tehát értékesíti a határozatlan idejű bérleti jogát. Ezt hivatalosan csak csereszerződéssel lehet megtenni, de a nemrégiben nyilvánosságra került esetekből is látszik, hogy ezek jórészt fiktív csereszerződések, a valódi ügylet egy vásárlás, amelynek összegét hivatalosan nem látjuk. Szóval a rossz rendszer miatt az önkormányzati tulajdonú lakások ellenőrizetlenül és áron alul cserélnek „gazdát”, a lakások karbantartásának elhanyagolása gyakorlatilag azt jelenti, hogy az önkormányzat elengedi a kerületi családok kezét, ha azok kisebb jövedelemmel rendelkeznek vagy átmenetileg nehézségek közé kerülnek. Ezen a rossz rendszeren akarunk változtatni.
A Budavári Önkormányzat több mint 15 éve nem hirdetett szociális bérlakáspályázatot. Ez sem hanyagság, hanem a kisebb jövedelműek tudatos kiszorítása a kerületből. A piaci alapú pályázat (amelynek lényege az volna, hogy minél magasabb bevételt jelentsen az önkormányzatnak) viszont valójában nem piaci: nem érvényesül benne a verseny, nincs licit, és az elbírálásnál figyelembe veszik a motivációs levelet, amelyben azt írja le a jelentkező, hogy miért akar itt lakni. Tehát nem mindig a legmagasabb díjat ajánló kapja a lakást, a megajánlott felújítási összeget pedig soha nem ellenőrzi végül az önkormányzat. Szóval ez egy meglehetősen önkényes hibrid rendszer, ami sem nem piaci, sem nem szociális.
A most eladott négy lakás tökéletesen alkalmas lett volna pályakezdő fiataloknak, kisnyugdíjasoknak, induló családoknak vagy akár a kerületi hiányszakmákban dolgozók számára (óvónők, bölcsődei gondozók, orvosok, védőnők, pedagógusok stb.) szolgálati lakásnak is.
Egyébként az önkormányzat nem szorul rá az így befolyt összegre, mivel a költségvetésének mintegy 30-40%-a, több milliárd forint áll évek óta általános tartalékként állampapírba fektetve. A kerületi családok, fiatal házasok, kerületben dolgozó pedagógusok, kisnyugdíjasok szorultak volna rá a megürült lakásokra, az ő számukra tudna biztosítani megfizethető bérlakást az Önkormányzat, ám mégsem ezt teszi.
Mindeközben tudomásom van arról, hogy van olyan bérlő (nem is egy), aki jelezte az önkormányzatnak, hogy megvenné a bérlakását, de nekik vagy egyáltalán nem válaszoltak, vagy testületi és bizottsági döntés nélkül egyszerűen elutasította őket a hivatal. Ebből is látszik, hogy önkényes döntésekről van szó, hogy a kerületi lakásokkal való gazdálkodás nem illeszkedik egy olyan rendszerbe, ami a helyi családoknak kiszámítható és biztonságos lakhatást nyújt, és nem is garantálja, hogy a bevételekből a lakásállományt folyamatosan karbantartsák és fejlesszék.
Mi - a kerületben működő, változást akaró pártok, civilek, helyi lakók,– azért dolgozunk együtt, hogy 2019. októberében leváltsuk a kerület jelenlegi kormánypárti vezetését, hogy az önkormányzat a kerületi lakókért dolgozzon végre! Azért indulok polgármesterjelöltként, mert véget akarok vetni a közvagyon átjátszásának, megszüntetni a mutyi-gazdálkodást és rendbe tenni a kerületet.
Budapest velünk kezdődik – mindenkit Várunk!
vnm
