Végtelenül aljasnak tartom a kedvezményezettekre kenni Tarlós István személyes kudarcát.
A Párbeszéd Magyarországért szerint a mobilitás nem egyszerűen emberi jog, hanem a gazdasági fejlődés motorja, egy igazságos társadalom egyik alapvető szolgáltatása. A jól működő közlekedési rendszer lehet a megoldás például a Budapestet és környékét sújtó lakhatási válságra és rossz környezeti minőségre is.
A főpolgármester pénteken azt mondta: rákényszerülhetnek, hogy a kormánynál felvessék a díjmentesség kérdését. Mint mondta, megkérdőjelezhető, hogy a 65 év felettiek teljes díjmentességet kapjanak. Ez nem újdonság: már szeptemberben arról beszélt, hogy milyen intézkedéseket tervez, ha mégsem kap támogatást a kormánytól: nem működteti az agglomerációs járatokat vagy többszörösére emeli a viteldíjat a városhatáron kívül, regisztrációs adót kell fizetni kisgyermekeknek, nyugdíjasoknak, fogyatékkal élőknek. De vajon lehet-e működőképes városi közlekedési finanszírozási modellt alapozni arra, hogy kegyes lesz-e hozzánk a kormányfő?
Mindezzel nem az a legnagyobb baj, hogy mocskos dolog a BKV hiányát a nyugdíjasokra vagy a fogyatékkal élőkre kenni, az igazán nagy baj az, hogy a főpolgármesternek halvány gőze sincs, hogyan is működtesse a budapesti közlekedést. A finanszírozási modell puszta szóvirág, valójában a kormányfő könyöradományára számít. Mert ha nem, akkor majd elveri a port azokon, akik a leginkább kiszolgáltatott helyzetben vannak, akik kénytelenek messzire járni például olcsón vásárolni és nem tudnak autót fenntartani. Merthogy a BKV menetdíjai nagyjából megegyeznek pl. a bécsiekkel, csak éppen az átlagos jövedelem a fele-harmada az ottaninak.
A menetdíjemelés egyébként sohasem hozza be a hiányzó költségeket, mivel ilyenkor az történik, hogy egyszerűen nem utaznak az érintettek vagy más megoldást választanak. Most is ez várható: a nyugdíjasok jó része egyszerűen otthon fog maradni.
Tarlós István már az elején elrontotta, amikor a kompenzációt nem az állam által megrendelt szolgáltatás ellenértékének tekintette, hanem miniszterelnöki kegynek, és cserébe hajlandó volt "engedményeket tenni", azaz ingyen kiárusítani a fővárost a kormánynak. Így adta át a Városligetet, a Dagályt, szó nélkül hagyta, hogy a főváros kezéből kiveszik a kórházakat, az iskolákat és az ezekkel kapcsolatos fővárosi rendszereket (mint pl. az oktatásfejlesztés) leépítik. A főváros elvesztette saját adóbevételeit is és hitel-képtelenné vált. Nem állt ellen akkor sem, amikor rezsicsökkentésre kötelezték a fővárosi tulajdonú közműszolgáltatókat, így azután azok veszteségesek lettek - amit budapesti közpénzből kellett kompenzálni.
Regisztrációs díjnak nevezi a főpolgármester, amit a kisgyermekekre, nyugdíjasokra és fogyatékkal élőkre vetne ki, mivel menetjegyet nem adhat nekik - de azért tudjuk, hogy amit azért fizetünk, hogy utazhassunk, az valójában útiköltség. Téves gondolkodás azt hinni, hogy a nyugdíjasok és fogyatékkal élők kedvezményei valamiféle segélyek! Az ő kedvezményes vagy ingyenes utazásuk azt a társadalmi felelősségvállalást jelenti, hogy nem zárhatók ki a mobilitásból ők sem, sőt, az a jó társadalom, ahol mindenki tud közlekedni. Ezek a kedvezmények egy elven és rugalmas társadalom szolgáltatásai azért, hogy senki se legyen elzárva a közjavaktól, ezek ösztönzően hatnak, növelik a munkába állás esélyeit, a kultúrafogyasztást és még sorolhatnám. Mindezek miatt végtelenül aljasnak tartom a kedvezményezettekre kenni Tarlós István személyes kudarcát. A lojalitás taktikája nem vált be, az agglomerációval való zsarolás sem, le kéne szakadni végre az állami csecsről.
A főpolgármester kapkodva ötletel: "nézzük már meg, honnan tudnánk még egy kis pénz összekaparni!" jeligére. Egy közlekedésfinanszírozási modell nem így készül. Egy ilyen modell átfogóan veszi figyelembe a bevételeket és kiadásokat, többféle szolgáltatásszervezési megoldást is végiggondol, tárgyal a többi szereplővel (például az agglomerációs településekkel), számításba veszi a multiplikátor hatásokat és a társadalmi megtérüléseket is. Az önkormányzat által fenntartott közösségi közlekedés ugyanis nem pénzügyileg nyereséges: ez egy szolgáltatás, ami a működőképes várost biztosítja. Lehet felülvizsgálni a kedvezmények rendszerét, de ennek célja nem lehet a pillanatnyi pénzhiány megoldása, hanem csak a minél igazságosabb és vonzóbb közösségi közlekedési szolgáltatás.
A Párbeszéd Magyarországért a környezetet kímélő, fenntartható közlekedési rendszert kínál, ami az egészséges és élhető város alapja. Véget kell vetni annak, hogy az egyes közlekedőket egymás ellen kijátsszuk: teljes áron utazót a nyugdíjas ellen, agglomerációban élőt a budapesti ellen, autóst a kerékpáros ellen! Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy mindenki az aktuális utazásához az optimális közlekedési módot választhassa! A közlekedést azok igényeihez kell igazítani, akik leginkább igénybe veszik azt. Ma az utazások nagyjából 70%-a nem autóval történik. A mobilitás mindenki számára elérhető kell, hogy legyen, és az egyes közlekedőknek a használatuk és az okozott költségek arányában kell hozzájárulni a kiadásokhoz
Ahhoz, hogy a kerékpározás reális alternatíva legyen, biztosítani kell, hogy minél gyorsabban és biztonságosabban lehessen a városban kerékpározni. A kerékpárforgalmi hálózat és infrastruktúra fejlesztése mellett szükség van a közlekedésrendészeti előírások – fejlett nagyvárosokban már bevált – módosítására, a kerékpározást támogató, életszerű szabályozásra. A közlekedési módok közti rugalmas váltásnak széleskörű rendszerét kell alkalmazni: a behajtási díj ellenében nemcsak a közösségi közlekedés, hanem a BUBI is használható legyen, illetve fokozatosan bevezetjük, hogy a tömegközlekedési járműveken kerékpárt is lehessen szállítani.
Budapest és agglomerációja közlekedést csak egységben lehet értelmezni és kezelni. Meg kell találni a finanszírozás és üzemeltetés kölcsönösen előnyös módját. A dugódíj bevezetésének például komoly feltételei vannak, fontos, hogy az agglomeráció ingázóinak és a városon áthaladóknak reális alternatíváik legyenek.
Éppen ezért a Párbeszéd Magyarországért a kedvezmények átgondolt és igazságos rendszerét kínálja. Megvizsgáljuk a BKV bérletrendszer kiterjesztésének lehetőségeit az agglomerációs járatokra és a munkanélküliek kedvezményes bérletét.
Ki kell szállni végre a stratégiai játékból, amit Orbán Viktor és Tarlós István űz a terepasztalon a pici színes bábukkal! Ébresztő: emberek életével, egészségével és jövőjével játszadoznak!
vnm
Kép: 4. ker. ittlakunk.hu
