Új közellenség tör a jogkövető többség békés életére: az életvitelszerűen zöldterületen tartózkodó fák eltakarják az épületeket, útjában állnak a fejlesztéseknek és ráesnek az emberekre. Mutassuk meg hát, hogy nem tűrjük a Várkerülethez méltatlan helyzetet: irtsuk ki őket mind!
Talán emlékeznek még az Iskolai utcai óvoda történetére: a fák árnyékolták a napelemeket és kellett a hely a Kossuth téri fakivágás pótlásának. Ezért lettek halállistára téve a Szilágyi Gimnázium fái is, de az akkori felzúdulás miatt a GAMESZ vezetője (aki elmondta, hogy ha életveszélyről van szó, akkor nem vár) leállíttatta az itteni fakivágást.
Ezek után a múlt héten bejárásra hívtak az önkormányzattól, hogy nézzük meg a gimnázium fáit. Szívesen megyek ilyen egyeztetésekre, mert ha idejében megismerem a problémát, akkor tudunk találni jó megoldást, nemcsak a rossz döntésekről mondhatok véleményt utólag. Persze azért hívtak, hogy én vállaljam a felelősséget vagy a fakivágásért vagy egy esetleges fakidőléses balesetért. De mivel nem vagyok favédelmi szakember, csak egy hétköznapi tájépítész mérnök, ezért nyilvánvaló, hogy puszta szemrevételezéssel nem fogok ilyen felelősséget felvállalni.
A szakvélemény (amit nem sikerült részemre megküldeni) ugyanannak a kollégának a műve, aki az ovi fáit korhadtnak és életveszélyesnek minősítette, bár a kivágott fatörzsek metszlapjai hibátlanok voltak (ld. fényképünk). Ismét feltűnt, hogy ránézésre egészséges lombú, jó állapotban lévő, bár kisebb ápolást (gallyazást, sebkezelést stb.) igénylő fákról lesújtó ítélet született. Különösen elképesztett, hogy több ízben azt javasolta: 5 m magasságban vágjuk derékba a fát. Az így „megifjított” fa ugyanis oldalról újabb ágakat hajt, de már sohase lesz szép és az új hajtások kifejezetten törékenyek, miközben nem tudunk új fát ültetni a helyére. Ez a „megoldás” kifejezetten a fát kivágni akaró, de a jóvátételi fapótlás megfizetésétől húzódozó tulajdonosok és közműcégek sajátja. Aki szereti a fákat, az ilyet nem tesz. Tudjuk, ugye, hogy az önkormányzat is akkor vághat ki ”ingyen” fákat, ha szakvélemény támasztja alá, hogy indokolt volt?!
Végül abban állapodtunk meg, hogy további alaposabb, műszeres vizsgálatot kérünk. Erről jegyzőkönyv is készült, de a másolatát még eddig nem kaptam meg. A GAMESZ munkatársa láthatóan nem örült a döntésnek, hiszen a szakértő pénzbe kerül. Pedig a szakértő díja töredéke az évtizedek alatt megtakarított faápolási munkákénak. Ami hiba ugyanis van a fákban, az mind az elmaradt ápolási munkák következménye: befelé növő ágak, száraz ágak, részben bekorhadt ághelyek. Ezeket kezelni kell, hogy a milliós eszmei értékű fáinkat egészségben megtartsuk. A fákat rendszeresen vizsgálni kell, és ha szükséges, évente gallyazni, a sebeket, odúkat kezelni. (Kíváncsi vagyok, hogy ha egy teljes tető menne tönkre azért, mert nem raktak helyre egy-két elcsúszott cserepet, akkor is ilyen magabiztosak lennének-e, hogy jól végzik a fenntartást!)
Ez a magyar gyakorlat: elhanyagoljuk a karbantartást, majd évek után egyszer csak sok pénzért újat csinálunk, amit azután megint hagyunk leromlani. Így mindig egy-két évig örülünk valami szép újnak – és 15-20 évig nézünk egy romló félben lévő dolgot. Sajnos az önkormányzatok a beruházást mindig dicsőségként, a létszámleépítést pedig mindig takarékosságként hirdetik – merthogy beruházáshoz kívülről kapnak pénzt, a korrekt fenntartást pedig ki kellene gazdálkodni. Szalagot szeret átvágni minden polgármester, nem pedig felvenni még egy kertész szakmunkást. Hosszú távon azonban mindenkinek jobb, ha a közös értékeink fenntartása során nemcsak a vagyonra vigyázunk, hanem a helyi foglalkoztatás is erősödik.
A Kossuth téri fakivágásból kapott pótlás platáncsemetéit csak elültették: az épületek és a kerítések közvetlen közelében, ahogy a képen is látszik. Amikor ezt szóvá tettem, nem értették, mi a gondom - jó az úgy, ha egy 20-25 méteresre megnövő fa a ház falától mindössze egy-két méterre áll.
Az igazán megdöbbentő az a hozzáállás, hogy nem amiatt aggódtak, hogy esetleg kivágják a gimnázium már-már szimbolikus, idős, gyönyörű fáit, hanem hogy esetleg balesetveszélyesek. Ez a félelem már az elmúlt kormányzati időszak terméke. Az utóbbi években sok más mellett ellenségnek nyilvánították a fákat is: eltakarják az épületet (Kossuth tér), útjában állnak a fejlesztésnek (Római part) és ráesnek az emberekre. A félelmet az is táplálja, hogy nyolc éve valóban történt egy tragikus baleset: egy olyan erős viharban, ami ritkaság, 120 km/h lökésekkel támadt a szél a fákra, és az emberek csak azért voltak az utcán, mert a tűzijátékot akarták nézni, és nem tudtak elég gyorsan elmenekülni. Ilyen erős vihar egyébként teljesen egészséges, hibátlan fákat is kidönthet, eltörhet. És amíg fatöréses balesetben nyolc év alatt meghalt két ember, addig pl. az autóbalesetek hetente követelnek életeket. Mégis az autókat nem akarja az önkormányzat kitiltani a kerületből, csak a fákat vágják ki.
Felelős önkormányzat nem a fák kivágásával, hanem gondos és rendszeres ápolásával garantálja, hogy nem történnek balesetek. Az élet – a fák élete is – érték, amelyre minden erőnkkel vigyáznunk kell!
vnm
