A Déli pályaudvari nyilvános WC-t megalázó körülmények között kellett használnia két mozgássérült kislánynak, miközben a segítőikkel is kifizettették a WC használati díját.
Tegnapi cikk a kerületi ittlakunk oldalon, hogy a Déli pályaudvari nyilvános WC-ben milyen megalázó körülmények között kellett két kerekesszékes kislánynak kimennie, és hogy az őket kísérőkkel is megfizettették a WC díjszabását. http://1.kerulet.ittlakunk.hu/egeszseg/130626/lany-akit-kerekesszekkel-vittek-pisilni
Kerestem már én is kétségbeesve WC-t két kicsi gyerekkel, és tisztán emlékszem, milyen megalázó volt az egész, ezért nagyon is átérzem a fenti történet szereplőinek helyzetét. Ha azt akarjuk, hogy mindenki, itt lakó és turista, egészségétől, élethelyzetétől egyéb körülményeitől függetlenül szabadon közlekedhessen és élvezhesse Budapestet, akkor ezen változtatni kell.
Régóta mondom, kezdeményezem, hogy a város közterületein, pályaudvarok, nagy közlekedési csomópontok közelében pedig kiemelten, üzemelnie kellene 24 órában nyitva tartó, akadálymentes és ingyenes illemhelyeknek. Pelenkázóval és zuhanyzóval. Esetleg egy automata mosógéppel.
Luxusnak tűnik? Pedig nem az. Ha belegondolunk, hogy menyibe kerül a városnak tisztán tartani azokat a parkokat, épületsarkokat, amelyeket jobb híján illemhelynek használnak, és hogy ez milyen fertőzésveszélyes és undorító, akkor már látszik, hogy hosszú távon megérné a beruházás. Ha még hozzávesszük azt is, hogy ez a hálózat hány ember számára jelentene munkalehetőséget, hogy éppen a munkaerőpiacon leginkább hátrányban lévők, a képzetlenek, a megváltozott munkaképességűek, a csak részmunkaidőben foglalkoztathatók lehetőségeit növelné, már pozitív a mérleg.
Egy, az idegenforgalmát kiemelten kezelő világváros részéről ez természetes szolgáltatás kell legyen.
Ellenvetésként fel szokták hozni, hogy de hát akkor majd odajárnak a hajléktalanok. Igen, ez is az egyik jó hozadéka lenne a rendszernek: a hajlék nélküli emberek nem kényszerülnének a parkban ürítkezni, hanem tiszta és tisztán tartható körülmények, mosakodási, esetleg mosási lehetőségek várnák őket. Ez egyszerre szolgálná az ő egészségüket, méltóságukat és a közterületek higiénés körülményeinek javulását is.
Másik ellenérv szokott lenni, hogy az emberek nem becsülik meg azt, amiért nem kell fizetni. Ezt a nézetet nem osztom. Vannak emberek valóban, akik nem becsülik meg az értékeket, az ő károkozásuktól például biztonsági kamerával is lehet védeni ezeket az illemhelyeket. Sokkal inkább azt tapasztaltam viszont, hogy az emberek az ingyenes szolgáltatásokat tömegesen veszik igénybe, ezért azok gyorsan használódnak. Nagyon fontos tehát, hogy az így kialakított illemhelyek minél strapabíróbbak legyenek, meg legyen oldva a folyamatos tisztán tartásuk és karbantartásuk, különben nem fogják tudni ellátni a feladatukat.
Így természetes szükségleteink nem jelentenének többé kínos, megalázó, undorító kényszert, és nem a zsebünkben lévő apróhoz lenne kötve a pisilés joga.
vnm
