Érdekes elemző cikk jelent meg ma a HVG online felületén. Sok fontos közlekedési kérdést feszeget, ezekből egyet emelnék ki: segít-e a közösségi közlekedés bajain, ha egy állami cégbe vonják össze a vasúti és a buszos személyszállítást?
Az elmúlt nyolc évben végigasszisztálhattuk, ahogyan központi fenntartásba vonták a közoktatási intézményeket és a kórházakat. Tegye mindenki a szívére a kezét: jobb lett?
Nos, szerintem sem.
A fő kérdés ugyanis az, hogy az állam, mint a szolgáltatás megrendelője, képes-e érdemben meghatározni, hogy mit vár el, hogy miért fizet:
Így állhat elő például az az Európában alighanem egyedülálló helyzet, mint ami a Székesfehérvár–Budapest-vonalon, ahol annak ellenére, hogy az állam több mint 100 milliárd forintot költött a vasútvonal felújítására és újabb sok tízmilliárdot járműbeszerzésre – amelynek eredményeként ráadásul színvonalas, klímás motorvonatok járnak, a vonal pluszelőnyként Kelenföldön ráadásul még a 4-es metróhoz is csatlakozik –, a Fejér megyeiek többsége mégis busszal jár fel Budapestre.
Az ok egyszerű: a Volán-buszok a megye összes településéről Székesfehérvár központjában lévő Volánbusz-pályaudvarra viszik az embereket. Aki egy kistelepülésről oda megérkezik, és, mondjuk, a fővárosba menne, két dolgot tehet: vagy felszáll helyben egy Budapestre menő buszra, és az M7-esen relatíve gyorsan eléri úti célját, vagy felszáll egy később induló másik buszra, amely elviszi a vasútállomásra, hogy ott felszállhasson a vonatra, amely elviszi Budapestre. Mire azonban kiérne az állomásra, az 1-es verzió szerint a busszal már rég az autópályán hasítana, jó eséllyel tehát logikusan a buszt választja.
Magyarul: ahelyett, hogy a Volán a MÁV-val együttműködésben ráhordana vonatra, inkább konkurál vele, és nem is eredménytelenül: a hét regionális Volán-társaság közül a Fejér megye buszközlekedéséért is felelős Középnyugat-magyarországi Közlekedési Központ (KNYKK) az egyik legnyereségesebb. Ebből pedig egyúttal az is következik, hogy hülye lenne változtatni: ha sok pénzt hoz a járat, mert tele van emberrel, akkor miért érné meg feladni és ráhordani a vonatra? Mivel idehaza ráadásul államilag dotált szolgáltatókról-szolgáltatásokról beszélünk, a két társaság az állam pénzén – ha úgy tetszik, a mi pénzünkön – versenyez egymással teljesen korszerűtlen szabályok alapján. (Ötödször is nekiveselkedhet a kormány, hogy egybegyúrja a MÁV-ot és a Volánt)
Mert ha - mint a fenti példában is - az utazóközönséget fix számnak tekintjük, és az utaskilométerre eső állami támogatást fix összegnek, akkor nyilván minden cég igyekszik ebből a fix tortából minél nagyobb szeletet kihasítani. És itt akkor hiába áll a kormány elhatározása, hogy a kötött pályás közlekedést kell előnyben részesíteni (részben az uniós irányelvek miatt is), a lobbierő és az a tény, hogy nem vezet minden településre sín, azt teszi, hogy rá vagyunk szorulva a buszokra.
Az állam felelőssége abban állna, hogy a mobilitást állampolgári jognak tekintse, amelyet biztosítania kell. És abban, hogy a drágább és környezetrombolóbb autózás helyett a közösségi közlekedést hozza helyzetbe.
Az optimális egy olyan intermodális rendszer, amely lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy rugalmasan váltsanak az egyes közlekedési módok között annak függvényében, hogy az adott utazásukhoz mi a leginkább előnyös. Ezt támogatná például egy egységes elektronikus jegyrendszer, amellyel könnyedén lehet átszállni vonatról buszra, és egyben a kerékpárbérletet vagy parkolást is fizetni.
Természetesen ehhez kell az állami elköteleződés a közösségi közlekedés előnyben részesítésére. Amíg ugyanis a céges autót és annak benzinszámláját vagy a kiküldetési rendelvényt elég jól el lehet számolni, a BKV, vasúti vagy buszbérletet már csak korlátozottan. Ezért se a vállalkozóknak, se a munkáltatóknak nem igazán éri meg bérletet adni a dolgozóknak. Ha viszont az állami adórendszer támogatná a közösségi közlekedés igénybevételét egyből változna a helyzet, mivel aki "ingyen" megkapja a céges bérletet, az kevésbé hajlamos autóba ülni.
Ez a gondolkodásmód egyben azt is jelenti, hogy az utazóközönség létszáma növekedni fog. A kedvezmények és szinergiák kihasználásával egyre többen fognak ráébredni a közösségi közlekedés előnyeire. Tehát a Volánnak és a MÁV-nak nem egyetlen tortán kéne osztozni, hanem egy növekvő piacot kiszolgálni. De ehhez az kell, hogy az állam világos megrendelést adjon, és az ország érdekében álló szolgáltatást finanszírozzon.
Egy új központi vízfejű cég nem garancia a jó megrendelésre, bár az igaz, hogy rengeteg állami forrást el lehet költeni rá. Magam inkább úgy gondolom, hogy a jól átgondolt megrendelést kell állami kézben tartani, és az egyértelmű kiírás minél színvonalasabb teljesítéséért piaci cégeknek kellene versenyezni.
Mert a cél nem az állami pénzek elköltése, hanem az állampolgárok kiszolgálása: egymással összehangolt, minőségi közösségi közlekedéssel.
vnm
Kép: 24.hu