Kiszivárgott információk szerint a Kubatov-Kocsis vezette Fradi egy 65.000 m2-es sportcsarnokot és kereskedelmi központot akar építeni a Népligetben. Erőss Gábor képviselőtársammal erről tartottunk ma sajtótájékoztatót.
Általános gyakorlat, hogy nem tartjuk karban a közvagyont: az épületek tönkremennek, a parkok és közterületek lepusztulnak. Mert a fenntartásra nem szánunk pénzt, ehelyett felújítunk és fejlesztünk, nagy csinnadrattával átadjuk – azután ismét hagyjuk lepusztulni. Így mindig rövid ideig élvezzük az újat, és 10-15 évig ténfergünk a pusztulóban (ld. Millenáris). Ehhez a gyakorlathoz tartozik még az a hazugság mondás is, hogy csak akkor lehet elvégezni a szükséges fejlesztéseket, ha megtörténik a várva várt nagy beruházás. Ez nem igaz: bármikor lehetett volna építeni egy futókört például, ahogyan a Római parton is évtizedek óta el kellett volna készülnie a csatornának és a kerékpárútnak.
Hazugság hamis narratíva az is, hogy választani kell, hogy a fáknak legyen jó vagy az embereknek – nem szabad ugyanis szembeállítani egymással a városfejlesztés és a környezetvédelem szempontjait, azaz fák ÉS emberek. Olyan megoldásokra van szükség, amely nem a zöldet építi be, hanem a fejlesztésre szoruló városrészeket. A park ugyanis nem pusztán csinos háttér valami épület körül, hanem önálló városi funkció: a pihenést és feltöltődést szolgáló egészséges és szép terület. Mindeközben a valóban beruházásra váró ún. barnamezők: felhagyott gyártelepek, vasúti és iparterületek tovább szennyeznek és éktelenkednek a város belsejében.
A Népliget fenntartására nem fordítanak elég pénzt. A fővárosi közparkokra évente még 150,- Ft sem jut négyzetméterenként. De ez csak az átlagos összeg, a Népliget ennél kevesebbet kap. Az elhanyagolt park lehangoló, ezért a jó szándékú állampolgár még örül is, ha azt hallja, hogy az építkezés kapcsán legalább valami történik végre. És egyébként valóban volna értelme, hogy értelmes attrakciókkal vonzóvá tegyék a Népligetet, mert így nőne a park használati értéke is. De ez nem azt jelenti, hogy tele kell építeni hatalmas épületekkel. Attrakció lehet egy játszótér, egy futókör, egy hangulatos kertvendéglő, egy programokat nyújtó zenepavilon – és hasonlók.
A fejlesztés ugyanis nem építkezést jelent, hanem jövőkép alkotását: ez a jövő most egy olimpiai használatra szánt 65 ezer m2-es pláza a park helyén. Számtalan EU-s támogatásból épült, bezárt létesítmény bizonyítja, hogy nem az a kérdés, mit tudunk építeni, hanem az, hogy mit tudunk fenntartani. Nem óriási beruházásokra van szükség, hanem csak éppen akkorákra, amelyek a helyi gazdaságot élénkítik, fenntartható munkahelyeket teremtenek és valamilyen társadalmi szükséget elégítenek ki. Ezek híján a szép új beruházás csak veszteséget termel és adósságot. Éppen ezért felelős döntéshozó csak a város fejlesztésének igényével gondolkodhat bármilyen beruházáson, mert a fejlődés az nem épületek felfalazását és kőburkolatok lefektetését jelenti, hanem a társadalom, a gazdaság és a kultúra igényeinek innovatív összehangolását. A fejlett demokráciákban fejlesztés alatt magasabb színvonalú helyi közszolgáltatások nyújtását, jobb szociális ellátást és kiszámíthatóságot értenek.
A park az nem üres terület. Nem beépítésre vár, hanem fenntartásra, gondozásra. A parkfenntartásra fordított közpénz nem vész kárba: jobb levegőt, szebb várost, vidámabb és egészségesebb embereket jelent, ami valójában nagyon könnyen számszerűsíthető: gondoljunk például arra, hogy egy parkra néző lakás mennyivel kelendőbb.
Éppen ezért felháborító, hogy a közpénzekből, a mi pénzünkből nem olyan dolgok épülnek, ami nekünk jó, hanem amiből elég sokat lehet lopni a kormány közeli tettestársaknak! Elég volt abból, hogy titkos, senkivel sem egyeztetett folyamatokban dől el, hogy mi lesz a parkjainkkal, a lakóhelyünkkel! Magyarország nem terepasztal, ahol a miniszterelnök és barátai játszi kisgyerekként elpöttyintik a kedvenc tereptárgyaikat: a miniszterelnöknek budavári erkély, stadionok és kisvasút, Baán Lászlónak múzeumok, Kubatov Gábornak pedig Fradi-pláza!
vnm
