A fiúk ma nem mentek iskolába.

Játszótéren voltak, pizzát sütöttek, edzésen és rajzszakkörön vettek részt. Most este pedig beírjuk az ellenőrzőjükbe, hogy igazoljuk a hiányzást. Azért, mert szülőként támogatjuk a tönkretett magyar oktatási rendszerért küzdő tanárok és diákok mozgalmát.

Merthogy a magyar oktatást szándékosan tönkretették. Vannak, akik azt hiszik, hogy az elképzelés jó volt, csak a kivitelezésben vannak bakik. Vannak, akik azt gondolják, hogy a KLIK vagy a pedagógusminősítés átalakításával már jobb lesz a helyzet. Hát: nem. Nem lehet jobb a helyzet. Azért nem lehet jobb, mert nem egy jó elgondolást hajtottak végre rosszul, hanem egy gonosz tervet hajtottak végre jól az oktatás átszervezése során.

Az Orbán kormány hatalomra jutásának idején fideszes közgazdászok megállapították, hogy az ország egyharmada menthetetlen, őket ott kell hagyni az út szélén. Ezért van az, hogy a nagy ellátó rendszerekből (oktatás, egészségügy, szociális rendszer) sorban szorulnak ki mindazok, akikről az Orbán-kabinet úgy dönt, hogy koloncok, és ezekre a területekre egyre kevesebb forrás jut. Közben azokat, akiket el kellene látni, besorolják: vannak érdemesek és érdemtelenek. Ez utóbbiak megfosztatnak a joguktól, hogy a társadalomnak gondot kell viselni őrájuk is. A jólétben élők kimenekítik a családjukat: magánorvoshoz, magániskolába, külföldi egyetemre járnak – a többi pedig…

A KLIK létrehozásának valódi célja az volt, hogy pénzt vonjanak ki az oktatásból. Az első évben 200 milliárd, tavaly már nagyjából 500 milliárd forinttal költünk kevesebbet oktatásra, mint korábban. Miközben a hátul kullogásból néhány év alatt nagyot fejlődő európai országok (pl. Finnország, Írország) éppen azáltal ugrottak előre, hogy a nemzeti jövedelem tetemes részét az oktatásba fektették. Igen: befektettek a jövőbe. Nem kegyes adományt osztogattak, hanem tervszerűen építették a jövőt.

A KLIK szervezetének járulékos haszna, hogy a központosítás révén levehetik a sápot az intézményen átfolyó minden területről.

A központosított tanterv, a kötelező tankönyvválasztás, a tornatermek nélküli kötelező mindennapos testnevelés, a felülről létrehozott pedagóguskar, a délutáni bent maradás, a kötelező óvodáztatás vagy a hit- és erkölcstan nem pusztán butuska túlkapás, hanem a hatalom üzenete: az autonómia veszélyes, a pedagógus és a szülő önálló döntéshozásra és nevelésre alkalmatlan. Az, hogy az iskola fenntartója a KLIK, üzemeltetője pedig az önkormányzat, pedig ezt üzeni: a helyi közösség is alkalmatlan, hogy gondot viseljen az iskolákra.

A 16 éves kortól már nem kötelező iskoláztatás, a leépülő gimnáziumi és fizetős felsőfokú képzés, az államilag támogatott szegregáció pedig az utolsó lehetőséget is elveszi a szegénysorból jövő gyerekektől.

Mindezt minden szakmai szervezet, civil és szülői közösségek, hátrányos térségekben dolgozó szakemberek idejében elmondták. Az átalakítások során csak meg kellett volna hallgatni. Az egyéni képviselői indítványokat vizsgálat és egyeztetés nélkül két nap alatt törvénnyé emelő parlamenti többségű Orbán-kormány azonban nem hallgatta meg. Úgyhogy ne ringassuk magunkat álomba: a KLIK nem reformálható meg, ahogyan a vasszűzből sem lehet egy kis reszeléssel fejőgépet faragni, hanem be kell olvasztani és újrakovácsolni az egészet.

Valaki nem rég azt javasolta, hogy egy évig ne legyen oktatás: az iskolában játékok legyenek, kulturális programok, sok-sok éneklés, rajz, örömfoci és kirándulás - és ezalatt találjuk ki, hogyan is legyen. És a következő évtől legyen egy új és működő oktatási rendszer. Nekem tetszik az elképzelés, és azt hiszem meglepődnénk, hogy az "átlógott" év alatt mennyit fejlődnének a gyerekeink!

Megkérdezték ma tőlünk, hogy miért gondoljuk, hogy a gyerekeinket politikai célra használhatjuk ezzel a tiltakozással. Szerintem pont fordítva van: elegünk lett abból, hogy a kormány politikai célokra használja a mi gyerekeinket és elveszi a jövőjüket, miközben az övék 15 millióért tanul Svájcban az ország nyomorának árán.

Szülők, pedagógusok, diákok fognak most össze; országos mozgalom alakul, hogy megmentsük az iskolákat, a gyerekeink jövőjét, az ország jövőjét. Helyi közösségek szerveznek alternatív gyerekprogramokat, szülők vigyáznak egymás gyerekeire, nyugdíjas pedagógusok ajánlják fel segítségüket, egész nap jönnek-mennek az üzenetek, hogy melyik iskolába hány gyerek ment be végül - egyszóval feléled és együtt mozdul az ország. Ez a közéleti tavasz engem lelkesedéssel és örömmel tölt el! Itt a helyünk, a tiltakozók között!

vnm