Az akadémiai tömb belügyminisztériumi megszállása kapcsán tartott felszólalásom szerkesztett változata

A március 23-i képviselő-testületi ülésen tárgyaltuk a Kerületi Építési Szabályzat jogharmonizációját. Ez a hivataloskodó eufémizmus valójában azt jelenti, hogy a kormány úgy döntött, hogy beköltözik a Várba; erről határozatot hozott, nekünk pedig a kerületi építési szabályozást úgy kell átalakítani, hogy megfeleljen ennek. A mostani ülés témája az akadémiai tömbről szólt, amit a Belügyminisztérium akar megszállni.

Eljött a testületi ülésre a Belügyminisztérium illetékes főtanácsadója is és hosszan fejtegette, hogy milyen felújítások, fejlesztések és műemlékvédelmi átalakítások lesznek az Országház utca-Kapisztrán tér-Úri utca által határolt épületegyüttesben. Külön vicces volt, hogy hosszan beszélt ő is és a polgármester is a Telefónia Múzeum megmaradásáról, mint különösen előzékeny gesztusról. Pedig a múzeumot és a benne lévő egyedülállóan értékes száz éves telefonközpontot úgy elbontották volna, mint a sicc, ha nem kezdenek el a civilek szerveződni, petíciót írni, ha a képviselőtársam nem javasolja, hogy vegyük helyi védelem alá, ha nem szólalunk meg az érdekében. Akkoriban a polgármester hosszan magyarázta, hogy a régi telefonközpont nem valami nagy érték, és hogy a kerület ilyesmivel nem foglalkozik. Most azt taglalta ugyanolyan hosszan, hogy milyen nagyszerű, hogy ilyen figyelmes a kormányzat, hogy ezt a különleges értéket megőrzi. Elmondta továbbá, hogy a tömb megszállása útjának egyengetéséért cserébe a kormány kiépíti a várban a jól működő internetszolgáltatást. És hogy nekünk most nem az a feladatunk, hogy döntést hozzunk, mert ez egy jogharmonizáció.

Ezután szólaltam fel én.

Köszönöm a tájékoztatást! És köszönöm a telefónia múzeumot, amit képviselőtársam javasolt védelem alá venni, bár akkor ezt nem fogadták el. Örülök neki, hogy a polgármester úr véleménye is megváltozott időközben erről! Nagy híve vagyok a kölcsönösen jó megállapodásoknak, amelyekben értelmesen összehangoljuk a kerület és a kormányzat érdekeit, és a főtanácsos úr olyan szépen beszélt az akadémiai tömb megújításáról, hogy már majdnem elhittem, hogy ez nekünk jó.

Nagyon szép kifejezés a „költözés” és nagyon szép a szakmai anyag is. De mindez nem tudja elterelni a figyelmet arról, hogy ez valójában einstand. Arról van szó, hogy Önöknek megtetszett valami, ami a másé, és mivel erősebbek, egyszerűen elveszik azt, ami megtetszik.

Egyébként megértem önöket: az épület tényleg gyönyörű, én is szívesen dolgoznék ott. Viszont hamis narratíva az, hogy csak ez a megszállás hozhatja el az akadémiai tömb felújítását és a Várba az internetet! És hamis narratíva, hogy bármilyen gondos felújítás indokolná mindezt vagy felmentést adna az einstand bűne alól.

(Éppen olyan hazugság mindez, mint az, hogy a Városliget közpark megújítása csak gigantikus beépítéssel történhet meg, vagy hogy a Római part rehabilitációjának és védelmének feltétele volna a természetközeli parti sáv meggyilkolása.)

És bár valóban nélkülünk és helyettünk hozták meg már korábban ezeket a döntéseket, mi most felelős képviselőként dönthetünk arról, hogy önként hajtjuk a fejünket a bárd alá, hogy a nevünket adjuk-e ehhez az einstandhoz.

vnm