Sosem értettem, hogy aki egyszer "nagy ember" lesz, az miért felejti el a hétköznapi emberek életét. Azt hiszem, most már kezdem megérteni - és borzadállyal tölt el, amit látok.
Nem is vagyok igazán igazi poitikus, csak egy kis porszem; bármikor félreállítható és lesöpörhető porszemecske. És mégis: egyre gyakrabban érzem egy-egy baráti beszélgetés után a kételyt, hogy valóban olyan barátságos volt-e ez a beszélgetés.
Nem háborít fel, ha közbenjárást, befolyásos szívességet kérnek tőlem. Ez itthon az évezredes recept, így működik - sajnos - az ország. Fájdalom, velem rosszul járnak: tökéletesen alkalmatlan vagyok az ilyesmire. Meg is szoktam mondani kereken, hogy senkinek semmilyen előnyt nem járok ki. Segítségem kimerül abban, hogy megérdeklődöm a hivatalos utat számukra.
Természetesen egy kis nevetgélős, rosszmájú pletykálkodás nekem is jól esik. Az önkormányzati politizálás groteszk bája Mikszáth tollára kívánkozik. De egyre gyakrabban merül föl bennem utána: célzatosak voltak vajon a kérdései? Volt vajon magnó a beszélgetőtársamnál titokban? És ha volt, mit fog tudni összevágni a szavaimból? És mindig be kell látnom: bármit, ha rosszat akar nekem. Egy korábbi bejegyzésemben már írtam: ez ellen egyedül az véd meg, ha sokan ismernek, és tudják, hogy én olyat nem mondhattam.
Ráadásul mióta a képviselőség közelébe kerültem, mindenki elmesél nekem minden korrupciós és egyéb büntetőjogi kategóriás politikai pletykát. Eleinte még mondogattam, hogy ha tud valamit, ha bizonyítéka van, menjen az ügyészségre. Ma már nem mondom, többnyire csak hallgatok, hátha akkor hamarabb áttérünk más témára. Mert természetesen azok, akik nekem mondják, igazán nem tudnak semmit: feltételezéseket - zömében másoktól hallott feltételezéseket zúdítanak rám. A feltételezések pedig leginkább a valódi információk hiányából erednek.
Ezért is tartom - a törvényi kötelezettségen túlmenően - olyan fontosnak a közérdekű adatok nyilvánosságra hozását. Ha mindenki birtokában van minden információnak, akkor nem tud eluralkodni a bizalmatlanság légköre, nem kerülhet senki kiszolgáltatott, hátrányos helyzetbe.
Úgy döntöttem, nem lépek ki a normális emberek világából. Nem cenzúrázom önnön magamat, nem tépelődöm folyamatosan azon, hogy akkor most ezt itt mondhatom vagy sem, hiba volt-e ez vagy az. Egyszerűen csak: a rám bízott titkot megőrzöm, a tudomásomra jutott közérdekű információt elmondom, a véleményemet pedig vállalom.
vnm
