Szavazás

<

V. Naszályi Márta

Közös ügyeink nemcsak a politikusokra tartoznak

Friss topikok

  • Éhesló: @Ahoj-: nem hisztizek. A poszterhez szóltam, leírva a véleményemet a posztól és róla (a posztja k... (2018.10.15. 13:25) Lánchíd
  • városjáró: @blöff: Ez a manaspág, már kb 10-15 éve tart :( (2018.08.17. 18:41) Batthyány TÉR KÖZösségi megújítás
  • Ahoj-: Állítólag ezek jó állapotú fák.. jarokelo.hu/bejelentesek/budapest/34518/arpad-fejedelem-utja-ujo... (2018.08.16. 12:00) Budavári einstand
  • Ahoj-: @75latnok: Azért egy Bp-Szeged (óránként 10 kocsi) vonatot megnézném hány busszal váltasz ki. De... (2018.06.12. 12:54) Kell-e összevonni a MÁV-ot és a Volánt?
  • Gerardus A. Lodewijk: A kresz rendszerében a segway az e rendelet 1. függeléke II. alcímének m) pontjában meghatározott ... (2018.06.04. 21:06) Segway-szabály

Budapest szmogtérképe

<a href="//www.idokep.hu/" target="_blank" title="Időjárás"><img src="//www.idokep.hu/kis_bp_szenny.jpg" border="0" alt="Budapest szmogtérképe"></a>

blog

2018.01.14. 11:28 elendem

Egy évvel közelebb

Címkék: vallásszabadság kultúrkereszténység Tordai országgyűlés

tordaihat.jpgA Vallásszabadság világnapját január 13-án ünneplik, mert 1568-ban január 6. és 13. között zajlott a tordai országgyűlés, amelyen a világon először foglalták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadságotAz új év és a 450 éves évforduló vett rá arra, hogy megírjam a belül már igen régóta formálódó gondolataimat.

A Vallásszabadság világnapját január 13-án ünneplik, mert 1568-ban január 6. és 13. között zajlott a tordai országgyűlés, amelyen a világon először foglalták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadságot. (Wikipédia) Számomra lenyűgöző, hogy ennyire progresszívak, bátrak és hitelesek voltak ezek az őseink! A vallásszabadság kimondása azt jelentette, hogy az egyházat függetlenítették az államtól – egészen konkrétan azt, hogy az alattvalók nem kötelesek ugyanazt a vallást gyakorolni, mint az uralkodó, és ha másik felekezethez tartoznak, akkor nem érheti emiatt őket hátrány.

Az új év és a 450 éves évforduló vett rá arra, hogy megírjam a belül már igen régóta formálódó gondolataimat.

A leghíresebb tordai, 1568-as országgyűlést január 6. és 13. között tartották. Ezen hirdették ki – Európában elsőként – a vallásszabadságot, amely biztosította a recepta religio-k (bevett vallások), a katolikus, a lutheránus, a református és az unitárius vallások szabad gyakorlását és terjesztését. Ezzel a törvénnyel alakult ki Erdély alkotmányában a három törvényes nemzet mellett a négy törvényesen bevett vallásnak nemcsak egyházjogi, hanem politikai és közjogi rendszere is. Ettől az időponttól kezdve Erdély alkotmánya a három törvényes nemzet és a négy bevett vallás egyenjogúságának elvein épült fel és fejlődött tovább. (Wikipédia)

Meghatározó emlékként őrzöm évek óta egy fiatal káplán évbúcsúztató prédikációját, amelyben arról beszélt, hogy akinek nincsenek hosszú távú céljai, aki keresztényként nem Krisztushoz tart, annak a Szilveszter és Újév csak annyit jelent, hogy egy évvel öregebb lett. De aki valóban keresztény, az elmondhatja, hogy egy évvel közelebb került Krisztushoz.

Úgy hiszem, hogy ez nem pusztán személyes feladat, hanem a Krisztushoz tartók egész közösségének, az egyháznak is feladata. Továbbmegyek: én azt várom az egyházamtól, hogy a Krisztushoz vezető úton járjon, erről tanítson, ebben segítsen, ebben mutasson példát. És rengeteg élő, útkereső, elmélyülten vallásos közösség működik a keresztény felekezetekben. Igaz, Krisztus-követő emberek gyülekezetei, akik közül sokan őrlődnek az egyház működésének ellentmondásai között.

Az államszocialista diktatúra idején az egyházakat rengeteg igazságtalan hátrány érte, szenvedések, tragédiák. Ezért érzik sokan úgy, hogy mindezt jóvá kell tenni, előnyökkel kell kompenzálni. És a jóvátétel utáni jogos vágyban talán észre sem veszik, hogy igazságtalan előnyökhöz jutnak az állam által pártolt felekezetek.

tulipanos_kopjafa.jpgHogyan jutottak el az igazságtalan üldözéstől sokat szenvedett közösségek odáig, hogy szó nélkül hagyták, amikor más felekezeteket egyszerűen kisemmizett az állam? Miért, milyen félelmek vagy fenyegetettségek nyomása alatt hitték el, hogy versenyben állnak másokkal, hogy az állami támogatás a megmenekülés eszköze, és miért fogadták el, hogy a versenytársat kicsinálják? Mit védtek ezzel, mihez kerültek közelebb? Hogyan jutott el egy kedves és igaz fiatal pap odáig, hogy amikor megtudta, hogy baloldali pártban politizálok, azt kérdezze, hogy mennyi pénzzel akarjuk támogatni az egyházakat – és nem azt kérdezte, hogyan akarjuk támogatni a szegényeket, elesetteket, védeni a vallásszabadságot…

Szerintem a hitélet fontos dolog, a vallási közösségek értékesek, mindez társadalmilag is hasznos. Ezért igenis van annak tere, hogy a közös forrásainkból az egyházak kapjanak támogatást. Nem az az igazságtalan, hogy kapnak támogatást.

Az igazságtalan az, hogy aránytalanul nagy támogatást kapnak olyankor, amikor más társadalmi csoportok, fontos közcélok nem kapnak. Itt van például az oktatás. Miközben a közoktatásra egyre kevesebb pénz jut, egyre több a gyerekek számára káros intézkedés (kötelező tanterv, egységes tankönyv stb.), aközben az egyházi iskolák háromszor annyi állami forrást kapnak, mint az állami iskolák. Nem kötelesek felvenni a körzetes gyerekeket, tehát válogathatnak. Nem kötelesek az előírt tanterv szerint haladni, az egységes tankönyveket használni. És most év végén a tankerületeknél megmaradt milliárdok egyszerűen mennek az egyházaknak.

Igazságtalan az, hogy templomok és egyházi intézmények felújítására jut pénz, miközben a kórházaink szó szerint szétrohadnak. Igazságtalan az, hogy az állam milliárdokért vesz meg ingatlanokat közpénzből, amelyeket azután ingyen vagy nagyon olcsón egyszerűen átad valamelyik támogatott felekezetnek.

Az I. kerületben az éves civil támogatások kb. egyharmadát minden évben ugyanaz az egy egyházközség kapja. Értékes közösségi élet zajlik ott? Értékes programok? Persze. Más közösségek is fontos és értékes programokat szerveznek? Igen – de nekik már nem jut ennyi pénz. Mit üzen ez a kerületben élőknek?

Mit üzen a kerületben élőknek az, hogy az egyik nagy, de használaton kívüli általános iskola épületét egyszerűen ár alatt átadták ennek az egyházközségnek, az általuk patronált iskolának? Az alpolgármester és a kulturális bizottság egyik tagja ennek az egyházi iskolának a volt és jelenlegi igazgatója. Az iskola épületét egy gyors és személyre szabott eljárás egy szem pályázójaként kapta meg 600 millió forintért az egyházmegye. Ebbe az iskolába jártam, a Kosci nekem otthonom volt, ezért különösen is mélyen érint a történet. (Azután egyházi gimnáziumba kerültem, amit nagyon szerettem. Szóval nem az egyházi iskolával van problémám, hanem azzal a méltatlan folyamattal, ahogyan a közvagyont átjátszották egyházi kézbe.)

Próbálom megérteni, hogy miért tesznek így keresztény öntudatú emberek. És azt látom, hogy sokuk számára erről szól a közélet: befolyás szerzése, amelyet azután a saját családom, barátaim, egyházközségem gyarapítására használhatok. Ahogyan a civil bizottságban ülő képviselők lobbiznak a saját egyesületükért, egyházközségükért, és egy pillanatra sincsenek zavarban, nem érzik, hogy nem ezért vannak itt, nem ez volna a dolguk. Sőt: ők meg vannak róla győződve, hogy ezért vannak itt, hogy ez a dolguk. Szomorú látni, hogy nem veszik észre: éppen ezzel silányítják le az egyházukat a közpénzek megszerzése érdekében önfoglalkoztató alibitevékenységet folytató szerveződéssé.

És ahogyan az iskolákban is bevezették a hitoktatást. Mert ezáltal fog terjedni a kereszténység… (Gyakorló plébánosok, lelkészek beszélhetnének róla, hogy is van ez valójában.) Pedig nem: a kereszténység a Krisztus követése által terjed. Az iskolai hitoktatás, az egyházaknak osztogatott és soha el nem számoltatott pénz, az előjogok és lehetőségek által nem a kereszténység terjed, hanem az egyházak világi szervezetének befolyása nő. Ami nyilván jó érzés, nyilván mindenki örül, ha befolyása és lehetőségei vannak, ha fel van újítva a templom, ha van pénz fűtésre, hitoktatóra... Kérdés, hogy mi ennek az ára.

season_reason.pngMi az ára annak, hogy a miniszterelnök a „keresztény kultúra” megvédése érdekében hirdet harcot az egész világ ellen és akarja háborús uszításba vonni az iskolásokat és óvodásokat HIT néven?

Mi az ára annak, amikor a miniszterelnök kereszténydemokrata párti helyettese a vadászkultúra iránti elvakult szenvedélyében képes azt mondani: közcél, hogy tehetős emberek elmenjenek külföldre vadászni és az ott lelőtt állatok maradványainak mutogatásával tanuljanak biológiát a magyar iskolások (elfelejtkezve arról, hogy a film és az internet világában akár valós időben nézhetik ugyanezek az iskolások minden öldöklés nélkül, ahogyan például a szavannában megszületik egy kiselefánt). Szóval ezt hallva különösen felerősödik bennem Pál Feri gondolata: „…még azok is, akik magukat kereszténynek vallják és tartják, még ők is nagy nehézségben vannak, hogy az, amit ők kereszténységnek tartanak, az a kultúrkereszténység, vagy Krisztus követése? … az Egyházon belül sem tudjuk, még mi magunk sem pontosan eldönteni, hogy mi az, ami a kultúrából adódik és adódott, és mi az, ami a Krisztus-követéshez tartozik”

 „…terjedőben egyfajta politikai vallás – írja a Szemlélek blog a Ferenc pápát és a váci püspököt érő médiatámadások kapcsán - …E vallás lényege a saját törzs másokat kirekesztő védelme, istene a nemzeti mammon, istentisztelete az öndicséret mellett a vele egyet nem értők rágalmazása. E vallás számára az egyetlen szentség a hatalom, a cél pedig annak megtartása, növelése – kerül, amibe kerül…. Veszélyes folyamatnak tűnik a kereszténységből merítő, arra rendre hivatkozó, ám közben pártpolitikai érdekek igazolását célzó új vallástan megalkotása, ami a szemünk előtt zajlik.” Hol és hogyan keveredett össze Krisztus áldozata ezzel a zavaros, önhitt, a felső középosztálybeli fehér elit csoportérdekét minden elé helyező hatalmaskodással?

Mi maradt a hitünkből, hogy Isten megsegíti az ő népét? Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét. (Mt 10,9-10) és Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! (Mt 6, 25-33)

betlehemi_kerites.jpg

Hogyan lehetséges, hogy valóban igaz, Krisztus követő emberek nem értik, nem hallják meg Ferenc pápa karácsonyi üzenetét? „A mai világban a menekülésre kényszerülők is tele vannak reménnyel a jövőre nézve, de gyakran az egyszerű életben maradásért hagynak hátra mindent és kelnek útra, mivel túl akarják élni korunk Heródeseit, akiknek hatalmuk és gazdagságuk növelésére nem jelent problémát, hogy ártatlanok vérét ontsák… Isten fia egy istállóban születik, sötét szegletében egy városnak, amelyben nincsen hely befogadni a messziről érkezettet. Adjunk helyet társadalmunkban, ne féljünk az embertársainkkal való kapcsolattartástól, senki se érezze, hogy ezen a földön nincsen számára hely… Ne féljetek! …Az igazi hatalom és szabadság a gyengébb támogatásában nyilvánul meg"  

"Akkor lesz rend Magyarországon, akkor születik újjá az ország, ha a templomok és a temetők rendben lesznek.” – mondta Lázár János, december 23-án. Ha szimbolikusan értette volna, akkor egyetértenék vele. Mert egy ország akkor van rendben, ha az emberek meg tudják találni saját gyökereiket, világnézetüket, jövőképüket. Ha meg tudják találni, hova tartoznak, ha élő és támogató közösségek működnek. Egy ország akkor van rendben, ha a születés és a halál kérdésével, tud mit kezdeni, ha van közös emlékezet, ha vannak közös ünnepek. Ha a kint és bent egysége meglátszik a középületeken, köztereken… A baj az, hogy nem így értette. Úgy értette, hogy nem adnak közpénzeket a kórházaknak és iskoláknak, hogy nem támogatják a mélyszegénységben élőket és a betegeket, ehelyett a közpénzeket (a nem vallásos emberek adóját is) odaadják a kedvenc felekezeteknek, hogy glancolják ki a templomot és a temetőt.

Pedig „A vallásszabadság ebben az értelemben a politikai és a jogi civilizáció vívmánya is. Alapvető javunk: minden személynek lehetősége kell, hogy legyen, hogy szabadon megvallja, kinyilvánítsa, egyénileg vagy közösségileg a saját vallását vagy a saját hitét, úgy nyilvánosan, mint privát szférájában, az oktatásban, a gyakorlatban, a publikációkban, az istentiszteletben és a szertartásokban. Nem volna szabad akadályba ütköznie akkor sem senkinek, ha esetleg más valláshoz kíván csatlakozni, vagy egyet sem akar magáénak vallani.” (XVI. Benedek pápa újévi üzenetéből)

450 évvel a vallásszabadság magyar innovációja után gondoljuk végig: ki az/mi az, amihez egy évvel közelebb kerültem én és ki az/mi az, amihez egy évvel közelebb került a magyar kereszténység és képviselője, az egyház?

vnm

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eokoskodas.blog.hu/api/trackback/id/tr1213574083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.