Mit jelent egy település gazdasági fejlődése, a helyi közösség megőrzése és a demokráciafelfogás szemszögéből egy építési szabályzat?
Több mint egy éve kezdődött a Kerületi Építési Szabályzat módosítása, amelynek véleményezési szakasza a nyáron zajlott. A tervezetet véleményeztem, de ezeket a javaslataimat, kifogásaimat a szeptemberi testületi ülés elé kerülő, a véleményezést lezáró előterjesztésben nem vették figyelembe.
A korábbi évekhez képest ez a dokumentáció rendkívül jól áttekinthető és érthető volt, alkalmas arra, hogy a jelzett módosítást az olvasó értelmezni tudja, arról minél teljesebb képet, minél pontosabb és részletesebb információkat kapjon.
Sajátos, hogy Budapest Főváros Kormányhivatala az asztalára kerülő jelentős építési szabályzat módosítások esetén a környezeti vizsgálat lefolytatását nem tartja szükségesnek, különösen, hogy számos esetben a módosítások köre környezetvédelmi és zöldfelületi kérdéseket is érint. Nemcsak a Várnegyed, de a Városliget esetén is így nyilatkozott. Természetesen a Kormányhivatal a jogszabályok szerint jár el, kérdés viszont, hogy jó-e akkor ez a jogszabály.
Beépítetlen telek-e egy kert?
A KÉSZ módosítás – számos értelmes, technikai jellegű korrekció mellett – jó pár olyan elképzelést tartalmaz, amelyek mellett nem mehetek el szó nélkül. Elszomorít, hogy még most is beépítés-szemlélettel készülnek a szabályzatok. Például a „Várfalak mentén húzódó be nem épített területek összefüggései”szóhasználat alkalmas arra, hogy rossz irányba vigye a városarculati gondolkodást, és a beépítés lehetőségét láttassa meg az érintett telkeken! Budapest kellős közepén, a történelmi negyedben fekvő kerületünkben egy olyan telek vagy telekrész, amely élő növényzettel fedett vagy ennek lehetősége adva van, kiemelten nagy érték, amelyet kincsként kell őrizni. Ezeken a területeken a minőségi kertépítés és parkfenntartás lehetőségeit kellene keresni beépítés helyett.
Ilyen módosítás a Dísz tér 4-5. udvari szárnyakkal történő bővítése (2.2.), ahol az épületnek az egyik legnagyobb értéke éppen a Duna felé néző kert, amit most csökkenteni engedélyez a szabályzat. A másik a Szentháromság tér övezeti besorolás módosítása (2.6.) A változtatás gyakorlatilag legitimálja azt a sajnálatos tényt, hogy a jelenlegi beépítettség meghaladja a megengedett maximális értéket. A terület jelenlegi arculata nem üti meg a kívánt minőséget (úgy is mondhatnánk, hogy pusztuló félben lévő gagyi a hupitürkizre mázolt lámpaoszlopokból barkácsolt funkció nélküli pavilonnal és a málló mészhomoktégla fallal), szükség van a Szentháromság tér arculatának újra gondolására, viszont a korrekció nem további beépítéssel, hanem éppen ellenkezőleg a meglévő, rossz minőségű épületek és építmények eltávolításával volna elérhető.
Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy „A területre vonatkozóan ki kell dolgozni a fejlesztés koncepcióját” és hogy szükség van a „Szentháromság tér arculatának átalakítása”-ra, viszont nem gondolom, hogy az „övezetben megengedett legnagyobb beépítettség nem tenné lehetővé az épületállomány minőségi cseréjét.” A szóban forgó területen (is) a leginkább elfogadható fejlesztési lehetőségnek egy minőségi közpark kialakítását tartom.
Atomtemető vagy miniszterelnök lesz-e a Várban?
A Dísz tér – Szent György tér egyes részein is módosítják a szabályzatot, erről a területről külön előterjesztés is került a képviselő-testület elé. (2.7.) Nem teljesen egyértelmű, hogy mi a célja a változtatásnak. Felmerül a kérdés, hogy nem a miniszterelnökség számára akar-e lehetőséget biztosítani további mélygarázsok kialakítására – bár ezt a hivatal munkatársai tagadták. „- közterület, útterület alatt az épületrész csak úgy alakítható ki, ha a közművek elhelyezése, cseréje, javítása, illetve üzemeltetése biztosítható.”
Valójában felháborítónak tartom, hogy a miniszterelnökség a Várba akar felköltözni. Ez egyrészt nagyon nem demokratikus üzenet: a miniszterelnök nem helyezkedhet fölébe a népnek és a választott Parlamentnek, mivel hatalma és jogosultságai a választói akaratból valók - ellentétben a feudális állammal, ahol mindenki jogai az uralkodótól induló hűbéri rendszerből származnak. Másrészt a Vár alkalmatlan arra, hogy egy ilyen nagy forgalommal járó intézménynek helyet adjon. Nincs szükség arra, hogy a miniszterelnöki hivatal a Várba költözzön és arra sem, hogy további autóforgalmat generáljon. A helyszín nem szakmai és demokratikus döntési folyamat során lett kijelölve, hanem egyszerűen ránk oktrojálták; kiemelt kormányberuházás és nemzetbiztonsági okból titkosított is. Mindez azt jelenti, hogy mentesül a bármely más beruházás számára kötelező szakmai vizsgálatok és engedélyezési eljárások alól. Az is lehet, hogy atomtemetőt építenek a kerületünkbe, hiszen a kormányrendelet alapján megtehetik, és mivel titkos, még csak nem is fogunk tudni róla. Ezért is érthetetlen számomra, hogy a polgármester ahelyett, hogy védené a kerület kulturális kincseit és az itt élők közösségét, támogatja ezt az eljárást és „méltó funkciónak” tartja a Karmelita Udvar számára a miniszterelnöki hivatalt.
Hasonlóan további forgalmat jelentenek a Vár mélyébe tervezett mélygarázsok, mint a jelen módosításban is szereplő Lovas utcai terepszint alatti parkoló (2.13.). Az autóforgalomnak valójában már a Lovas útig sem kellene bejönnie, sőt, az idegenforgalmi célú forgalomnak már a kerületbe se. Minden, az autóforgalom kényelmét szolgáló intézkedés további forgalmat generál, a parkolók és mélygarázsok valósággal hívogatják az autósokat. A Lovas út további forgalmi terhelése sem kívánatos.
Ha én ablak volnék…
A világörökségi területeken változik a nyílászárók cseréjének szabályozása (2.10.) Építész kollégákkal is beszélgettem erről, és egyetértettünk, hogy az építész lelkünk szerint az összes budapesti idős házra kiterjesztenénk ezt. Felújítások esetén rendszeresen kidobják az öreg házakból az eredeti gerébtokos ablakot. A helyükre műanyag kerül. Minden lakásnál más gyártótól, más kinézettel, fele akkora üvegfelületekkel, mint ami az eredeti ablakokon volt, stb. Ez által is egyre csökken a város sava-borsa.
Persze, a műanyag jelentősen olcsóbb, mint az azonos méretű és kialakítású fa nyílászáró vagy az eredeti felújítása. Vannak remek megoldások a geréb- és pallótokos ablakok megőrzése mellett a jó hőszigetelő képesség megteremtésére (pl. szigetelő gumiidom beépítése és a belső szárny hőszigetelő üvegezése - ezáltal a külső szárnnyal együtt már 3 rétegű üvegezés, jobb hangszigetelés), de ezek a megoldások munkaigényesek és drágák. Ráadásul az energiahatékonysági pályázatokon csak minősített nyílászárót fogadnak el, mivel csak annak garantált a hőátbocsájtási (k) tényezője.
A tervezett módosítás tehát azzal a következménnyel jár, hogy az átlagkeresetű vagy annál szegényebb családok nem tudják felújítani a nyílászáróikat, nem tudnak energiakorszerűsítési átalakítást végezni a lakásaikon. Ha a kerület világörökségi területen belüli lakásállománya teljesen szabadon adható-vehető volna, akkor ez rövid úton lakosságcserét eredményezne, mivel a szigorú előírásokat csak a tehetősebb családok tudják vállalni. Jelen helyzetben viszont rövid és közép távon inkább az fog történni, hogy pályázati lehetőségek és egyéb támogatások híján a világörökségi területeken lévő ’45 előtti lakásállomány korszerűsítése elmarad, drágán fenntartható, pazarlóan fűtő lakások füstölik tele a kerület amúgy is szennyezett levegőjét.
Nem a KÉSZ kompetenciája, de a döntést hozó kerületi önkormányzat felelőssége jó megoldást találni: megőrizni az építészeti értékeinket, a helyben lakók közösségét és növelni az energiahatékonyságot, javítani a kerület környezeti minőségén. Egy korábbi felszólalásomban már mondtam, hogy a kerületben sok a szegényellenes intézkedés. Ez a szabályozás akkor nem szegényellenes, akkor támogatható jó szívvel, ha a kerületi önkormányzat mellé tesz egy olyan energetikai felújítási támogatást, ami segítené az eredeti ablakok korszerűsített felújítását és szükség szerinti újra gyártását, ezáltal árban is versenyképessé téve a műanyaggal szemben. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a felújítási technikák bevizsgálását és minősíttetését kezdeményezzük-támogassuk valamilyen formában.
Általánosságban is régóta szorgalmazom, hogy a kerületi házaink és lakásaink számára igénybevehetetlen energetikai korszerűsítési pályázatok mellett és helyett a kerület saját forrásból teremtsen pályázati lehetőséget az itt élőknek.
Mit érdemel?… az Ybl-villa befejezése
Mint a képen is látható, Budapest egyik legértékesebb telkéről beszélünk. A villa évek óta félkész állapotban, nagyobb részt építési területként állt. Sajátos, hogy ennek szankciója helyett engedményeket kap a tulajdonos a Kerületi Építési Szabályzatban (2.12.). „Az övezeti magassági határérték… túlléphető. …A bruttó szintterület értékének meghatározása során az övezetben megengedett engedményes érték alkalmazható.” A legkisebb zöldfelület az övezetben meghatározott 35% helyett a keretövezetre érvényes engedményes érték, 20% lehet. A változtatás oka a régészeti értékek bemutatása, ami lehet valóban fontos és értékes cél, de ezért inkább nagyon körültekintő építési tervezésre és engedélyezésre van szükség, nem a beépítési szabályzat fellazítására. Bízom benne, hogy az építkezés most már hamarosan elkészül, és nem egy elhúzódó építkezés mögül nézik a panorámát a Hunyai János úton járók!
Műemlék házban élni
Kerületünk vezetése már második évtizede nagy gondot fordít a műemlékek felújítására, a műemléki környezetnek, a világörökségi látványnak a védelmére. Ez nagyon dicséretes, szívem mélyéből támogatom. Ennek a szemléletnek köszönhető, hogy nem csúfítják el a kerületet óriásplakátok, aminek őszintén örülök. A gond pusztán az, hogy ennek a településképi védelemnek van minden alárendelve, és sokszor a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük. Ezért nem lehet például a tetőkre napelemeket telepíteni, és még a napelemes tetőcserepet sem engedélyezik. Ezért burkolunk minden utat a négyszer drágább és a jelenlegi úthasználatra alkalmatlan kockakövekkel. És ezért tilos az épületek homlokzat-felújítása során reklámhálót kifeszíteni. Szokás szerint a reklámháló bevétele segíti a társasházakat a felújításban, kerületünkben viszont csak olyan hálót lehet elhelyezni a világörökségi területeken, amelyen az épület homlokzatának rajza látható – ez nyilván nem hozza a pénz, hanem viszi. A Duna-parti épületek ezért is várnak hosszú évek óta a megszépülésre. Ezért is támogattam, hogy a KÉSZ mostani módosításával lehetőség nyílt reklám elhelyezésére világörökségi védettségű területen az épületek felújítása során (2.17.). Igaz, hogy csak 30 évenként egyszer három hónapra. Bár nem kedvelem az óriási reklámhálókat, a kerület fejlődése érdekében inkább három hónapig reklámot nézek, mint 20 évig egy lepusztult homlokzatot.
vnm
Kép: Hack R.
Ezt olvasta már?
Elég volt abból, hogy a kormányzat úgy játszik az otthonainkkal, mint kisgyermek a terepasztallal!
Megszállja a kormány Buda Várát?
