Ezt mondta Tarlós István főpolgármester a január 28-i fővárosi közgyűlésen.

Tájépítészként megszólítva érzem magam. Három éve figyelem a Római parti gát történetét, ahol szokás szerint fordítva ülünk a lovon. Nem a Római part, a Csillaghegyi öblözet és a Duna kapcsolatát akarjuk megoldani, hanem gátat akarunk építeni. Leginkább a főpolgármester akar gátat építeni, és néhány, a hullámtérben építkező vállalkozó szeretné, ha a főváros közpénzből gátat építene neki.

Eddig elköltöttünk 1 milliárd forintot arra, hogy készítsünk egy tervet, amely ellen tömegek tiltakoznak (köztük tájépítészek és halbiológusok is), mert egyoldalú és természetromboló. Egy mobilgát tervére, amely nem kapott vízjogi engedélyt, és amelyet megvalósulása esetén elsöpört volna a tavaly előtti áradás.

A közgyűlés elé most került javaslat arról szól, hogy további tízmilliókat költsünk arra, hogy ugyanazok az emberek, akik az első terveket készítették, ugyanazon elvek alapján csináljanak tervet egy még magasabb mobilgátra. Az új helyzet az OVF Vízügyi Tudományos Tanács, Római Parti gát Munkabizottságának jelentése nyomán állt elő. De amíg a főpolgármester csak azt a részt olvasta el, hogy "A Nánási út Királyok útja és a part közötti 70 ha-os beépített, nagy értékű terület kizárását a védelemből semmi sem magyarázhatja.", addig nekem például ez a mondat is szemet szúrt: "A kérdés eldöntésénél mind az árvizek elleni biztonság, mind a terület- és városfejlesztés, mind a környezet- és természetvédelem, mind a védekezés feladatainak, mind a becsülhető költségek együttes mérlegelése szükséges."

Tehát nemcsak árvízvédelemről beszélünk, hanem egy komplex rendszerről. Ahogy Karácsony Gergely fogalmazott a közgyűlési sajtótájékoztatóján: elfogadhatatlan, hogy szembeállítsuk egymással az árvízvédelem és a természetvédelem szempontjait. 

A tájépítészek azok, akiknek az a dolguk, hogy egy adott területen, helyzetben mindenki szempontjait meghallgassák és olyan megoldásokat keressenek, amelyben mindenki nyer. A halbiológusok pedig tudják, hogy a Duna a maga élővilágával együtt része a környező tájnak, egy rendszert képez a parttal, az árterekkel és az épített környezettel is.

 Persze, lehet, hogy a főpolgármester úr azt gondolja, hogy a tájépítészet az, amit a hivatal egyik épületszárnyának földszintjén sikerült ... khm ... készíteni. (Engem leginkább a műfű-műbokor rendszerben spontán elhelyezett Hello Kitty és Hupikék Törpokék installációk ragadtak meg...)

Kár, hogy a főpolgármester nem érzi, hogy Budapesten nincsen én ügyem és te ügyed, hanem egy sokszínű, változatos fővárosunk van - az agglomerációt is beleszámítva - több mint kétmillió emberrel. A főpolgármesterség művészete éppen eme sokrétű szempontrendszerek összehangolása volna. A felelős állampolgári magatartás pedig ebben a közös gondolkodásban való részvétel volna.

Ezért szerintem a tájépítészek és a halbiológusok is gondolkodjanak együtt a fővárosi ügyeken, a balett táncosok és kőfaragók is - sőt, még a főpolgármester is.

vnm

Kép forrása: autovezetes.network