A lakhatási szegénység olyan létállapot, amely a közösség számára szociális kötelezettségeket teremt.
Szent Márton megosztotta köpenyét a koldussal. Meglátta az éhes, alul öltözött, reszkető, mosdatlan, talán beteg embert, gondolkodás nélkül kettévágta az egyetlen köpenyét, és a felét ráterítette. Nagyon tetszik nekem Márton hozzáállása: arra figyelt, hogy a meglévő lehetőségeit hogyan tudná egy rászoruló segítésére fordítani. Mivel Márton nap környékén már állandósul a hideg, ilyenkor különös figyelemmel kell fordulnunk hajlék nélküli embertársaink felé.
A Batthyány téren kialakult, a hajléktalansággal összefüggő problémakörről már többször írtam. A választási kampány idején végeztünk egy kérdőíves felmérést, amelyből egyértelműen kiderült, hogy a környéken lakók számára ez a helyzet megterhelő. Emiatt szerveztünk köztéri beszélgetést a témáról meghívott szakértő részvételével.
A szociális törvény rendelkezései értelmében a kerületi önkormányzatok kötelessége a hajléktalanok nappali ellátását megszervezni, számukra nappali melegedőt biztosítani. A kerületi önkormányzatnak megállapodása van a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal az ellátás biztosítására, de ez nem megfelelő, nincs elegendő férőhely, nincs nappali melegedő és a Batthyány téri helyzet egyre inkább megoldásért kiált. (Érthetetlen számomra, hogy a téren álló barokk épületben, amelynek se kertje, se liftje nincsen, viszont zajos, miért éppen szeretetotthont tart fenn a Szeretetszolgálat, ahelyett hogy a hajléktalanokat látnák el benne. Vagy legalább egy részében.)
Látjuk azt is, hogy a hatóságok eddigi próbálkozásai nem jártak eredménnyel: hiába a rendőri jelenlét, hiába bontják el a padokat, a hajlék nélküli emberek maradnak, bár a körülményeik egyre méltatlanabbak. Ez a fajta erőszakos, hatalmi és rendészeti módszer tehát nemcsak embertelen, de értelmetlen is. Erre hívja fel a figyelmet az is, hogy a közelmúltban a Kúria megsemmisítette a Fővárosi Önkormányzat rendeletének egy részét. Indoklása szerint
„a lakhatási szegénység - és az azzal szoros összefüggésben álló guberálás - létállapot, amely a közösség számára is szociális kötelezettségeket teremt. A hajléktalan életvitel társadalomra veszélyesség hiányában nem büntethető, a hajléktalanság általában nem teremt legitim okot arra, hogy valakit a szociális ellátás, a külterületi tartózkodás avagy a büntetés/szankció vállalásának választási kényszere elé állítson a közhatalom. A jog eszközei önmagukban nem alkalmazhatóak hatékonyan arra, hogy a közösséget „védjék” a lakhatási szegénység és az azzal járó körülmények látványától.”
Egyértelmű tehát, hogy a békés együttélés, a közterületek jó rendje és legelsősorban kiszolgáltatott embertársaink érdekében új megoldásokat kell keresni. Ennek érdekében a november 20-i testületi ülésre határozati javaslatot nyújtok be.
Szorgalmazom, hogy vizsgálja meg az önkormányzat egy nappali melegedő kialakításának lehetőségét, állítson fel célzott programot a Batthyány téri helyzet megoldására és ennek érdekében vegye fel a kapcsolatot civil és egyházi szakmai szervezetekkel.
A téren is élő, leginkább rászoruló hajlék nélküliek ellátása azért is szenved hiányt, mert a meglévő ellátórendszer kapacitását túlterheli, hogy rendszeres jövedelemmel rendelkező, önálló életvezetésre kész, de szociális bérű lakások híján piaci lakásbérlésre esélytelen emberek, családok ellátását is kénytelenek felvállalni.
Misetics Bálint szakértő hasonlata szerint a lakhatási helyzet olyan, mint a székfoglaló játék: ki vannak rakva a székek, és járnak körbe az emberek. Egy adott jelre le kell ülni, de mivel kevesebb a szék, mint az ember, mindig van, aki állva marad. Lehet arról gondolkodni, hogy miért ő maradt állva, de végső soron azért nem ül, mert nincs elég szék. Ha volna elegendő, a kis jövedelműek számára is megfizethető, szociális bérleti díjú lakás, akkor a hajléktalan-ellátás azokra koncentrálhatna, akiknek tényleg segíteni kell.
Amikor tehát arról beszélek, hogy bérlakásokkal segítsünk a hajléktalan helyzeten, akkor nem arra gondolok, hogy közvetlenül azoknak adjunk ki lakást, akik most a téren élnek. Azt gondolom én is, hogy van a hajléktalanoknak az az egyébként nagyon szűk rétege, akikkel a leggyakrabban szembesülünk, akik testileg-lelkileg annyira elesettek, esetleg szenvedélybetegséggel küszködnek, hogy a lakáskiadással pusztán nem oldódik meg a helyzetük. A szociális lakásszektor bővítésével azoknak a családoknak segítünk, akiknek rendszeres jövedelmük és rendezett életük van, csak nem tudják megfizetni a piaci árakat. A már hajléktalanná váltak mellett budapesti családok ezrei billegnek az otthontalanná válás peremén. Éppen ezért a kerületi szociális lakásszektor bővítése közvetlenül segíti a hajléktalan-ellátás hatékonyságát is.
A kerületi rendeletek lehetőséget adnak rá, hogy az önkormányzat életjáradékért cserébe lakástulajdont szerezzen. Ez leginkább egyedül élő, kisnyugdíjas lakástulajdonosok számára jelenthet segítséget, akik nehezen tudják fenntartani a lakásukat: az otthonukban lakhatnak életük végéig, de egyszer kapnak egy nagyobb összeget, amelyből részben felújíthatják azt, és a nyugdíjuk mellé rendszeres életjáradékot.
A másik javaslatom arra épül, hogy senkinek sem jó, ha egy lakás üresen áll. Márpedig – becslések szerint – a kerületi lakások 10-15%-a lakatlan, miközben családok tömegeinek volna szüksége szociális bérlakásra. Az elképzelésem szerint az üres lakások tulajdonosai szerződést köthetnek az önkormányzattal. Az önkormányzat kiadja a lakásukat szociális lakbérért, és felelősséget vállal a lakás állapotáért. A tulajdonos bevételhez jut, ha nem is a piaci szinten, de legalább nem áll üresen a lakás és fizetik a rezsit.
Mindkét elképzelés előnye az, hogy nő az a lakásállomány, amellyel az önkormányzat rendelkezik, ami növeli a lehetőségeket. A különböző méretű és elhelyezkedésű lakások tömege lehetővé teszi a lakások közötti egészséges mozgást is: jelenleg sok idős ember él a kerületben egyedül akkora lakásban, amit nem tud fenntartani, miközben háromgenerációs családok szoronganak 20-30 négyzetméteren.
Bízom benne, hogy a képviselő-testület elfogadja a javaslataimat és ráterítjük a rászorulókra Szent Márton köpenyét!
vnm