Kellene egy jó idegenforgalmi koncepció - olyan, amit a kerületben élőkkel és az idegenforgalmi és vendéglátó szakmával közösen dolgozunk ki.
A holnapi testületi ülésen ismét tárgyalja a kerületi önkormányzat a minden évben visszatérő előterjesztést: mennyibe kerüljön a belépés a Halászbástya felső panoráma teraszára és mennyiért bérelje a Dísz téri piac területét „valaki”. A „valaki” eddig minden esetben a piacon áruló vállalkozók szövetsége volt – hiába a pályázat, nyilvánvaló, hogy más nem rúg labdába.
Már évekkel ezelőtt javasoltam, hogy a zsibvásár helyén létesüljön állandó termelői piac, ami helyi (magyar) kézműves termékeket és kistermelői, ökológiai gazdálkodásból való élelmiszereket árul. Ha tekintetbe vesszük, hogy az augusztusi mesterségek ünnepe mekkora keresletet hoz évről-évre, akkor ez nem is merész elképzelés. Az itt lakók friss termelői élelmiszerhez jutnak, az ideérkező turisták pedig valódi hungarikumot vehetnek a Kínában gyártott, kalocsai mintás műanyagáru helyett. Akkor elmondták, hogy nem látom át, mekkora üzlet a kerületnek, hogy 40 millió folyik be a piac bérbeadásából, és hogy felelőtlenség ezt elengedni.
A 2014. évi választások után az új alpolgármester javasolta, hogy legyen termelői élelmiszer piac minden héten a Krisztinavárosban. Akkora siker lett, hogy idén már a Batthyány utcában is nyílt egy. Úgy tűnik, nem tévedtem: van igény a minőségi, friss élelmiszerre megfizethető áron. Volna rá igény a Várban is, és örömmel fogyasztanák a turisták is.
A Halászbástya alsó teraszát elfoglalja egy vendéglő, onnan nem lehet nézelődni. A felső terasz pedig a nyári időszakban nappal fizetős, csak éjszaka és télen lehet ingyen látogatni. 193 millió forint sok pénz, de én mégis úgy gondolom, hogy többet ér, ha mindenki szabadon felmehet és gyönyörködhet Közép-Európa egyik legszebb panorámájában. Voltam tavaly Velencében, és elszomorított az, hogy nem lehet az utcán enni vagy inni. Hogy nincs is utcai pad, ha le akar valaki ülni, csak vendéglőben teheti, ami drága. Az egészet „lehúzós”-nak éltem meg, nem volt kedvem ott maradni hetekig és élvezni a város hangulatát, pedig tényleg gyönyörű. Egyre inkább úgy érzem, hogy a Várból is ilyen lehúzós helyet csinálunk: nem lehet szabadon gyönyörködni a kilátásban, nem lehet meginni egy sört az Alagút tetejénél nyári estén, nem lehet megfizethető áron minőségi szolgáltatásokhoz jutni. Pedig az ideérkező turisták nagyobb része nem különösebben gazdag, inkább átlagos jövedelműnek tűnik, sok a diákcsapat, a fiatal. Szívesen töltenének sok időt a Várban is, ha lenne minőségi, de nem drága étterem, élelmiszerbolt, kifőzde, söröző stb., és ha volna a Várban számtalan olyan program, amely különböző korosztályt, különböző stílust céloz. Sok kicsi sokra megy. Így azután lenne pénz a Halászbástya karbantartására és felújítására is és a közterületek minőségi fenntartására.
Kép: 444!
Miközben a kerület 5 éves gazdasági programja egyedül a turizmust nevesíti célként, aközben valójában nincs idegenforgalmi koncepciónk. A Várba jövő turisták fele turistabusszal érkezik (ez napi több száz busz is lehet nyáron), még sincs megoldva hosszú évek óta a buszok fogadása és elhelyezése – csak az a mondás van, hogy „a Várban nincs helye a turistabuszoknak”. Emiatt volt akkora felfordulás nyáron, amikor a miniszterelnöki rezidencia építkezése és a Palota úri csatornázás miatt kitiltotta az önkormányzat a buszokat. Emiatt burkolták le a Dózsa György téri virágágyás helyét. Most sincs megoldás, csak jön a tél, és kevesebb busz érkezik.
Ha már az idegenforgalom és a kapcsolódó vendéglátás a fő gazdasági program, akkor lehetne elképzelésünk rá, hogyan kívánjuk a lakófunkciót és a vendéglátó funkciót összehangolni. Rendszeresen jön panasz a lakóktól, hogy a vendéglátó teraszok zaja, dohányfüstje zavaró, a késői nyitva tartás, az ittas vendégek felverik a környék csendjét, a kitelepülések miatt fogy a zöldfelület, elzáródik a járda. A holnapi ülésen is tárgyalunk egy éjszakai nyitva tartással kapcsolatos ügyet. A Jamie Oliver vendéglő házában lakók is azért perelnek, mert a szagelszívó beépítése lakhatatlanná teszi a házat. Mindezekre a kérdésekre nincs koncepció szintű válasza az önkormányzatnak, a meglévő rendeletben foglaltakat is csak nehezen érvényesíti a hivatal. Úgy tűnik, a döntések a pillanatnyi érdekek mentén születnek, nem látszik, hogy a városnegyed különböző használói közötti harmóniát meg akarná teremteni az önkormányzat. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy elsősorban anyagi és reprezentációs érdekek érvényesülnek.
Nemrégiben egy konferencián is elhangzott egy idegenforgalmi szakértő előadásában: ma már az kevés, hogy van egy szép műemlékünk. Sokrétű szolgáltatást kell nyújtanunk a turistáknak. Keveseket érdekel egy (akármilyen szép) drága zárvány – élettel teli, derűs, hangulatos úticélokat keresnek az utazók. Ott töltenek el sok időt, ahol nem a lehúzást érzik, hanem a valódi, szolgáltatói szemléletű vendégfogadást, ahol sokféle program közül választhatnak és együtt élhetnek egy ideig a várossal.
Nos, ilyen kerületről álmodom én, és ehhez kellene egy jó idegenforgalmi koncepció - olyan, amit a kerületben élőkkel és az idegenforgalmi és vendéglátó szakmával közösen dolgozunk ki.
vnm
