Vagy gyerek, vagy kutya - ha egy családban mindkettő él, akkor nem játszhatnak együtt a szabadban

Február 18-i ülésén a Budavári Önkormányzat nem vette napirendre a Tabáni Kutyabarátok Egyesületének elképzelése alapján benyújtott javaslatomat arról, hogy létesüljön egy olyan játszótér, amelyet kutyák és gyermekek is használhatnak.

A személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy gyakran van feszültség a kutyabarátok és a nem-kutyások között. Úgy gondolom, hogy fontos a harmonikus együttélés a különböző csoportok között, és az Önkormányzat segíthetne ennek kiépítésében. A Tabáni Kutyabarátok hosszú évek óta kerületünk egyik legaktívabb civil szervezete, kiemelt gonddal és felelősségtudattal viseltetnek a Tabán iránt, védik a zöldfelületet és terjesztik a kutyatartás minőségi kultúráját. Még az előző önkormányzati ciklus idején keresték meg önkormányzatunkat azzal az elképzeléssel, hogy a Tabán területén az egyik játszótéren tegyük lehetővé, hogy a kutyát is tartó kisgyermekes családok a kutyákkal együtt tartózkodhassanak, játszhassanak. Akkor ezzel érdemben nem foglalkoztunk, de közben különböző körökben, szakmai fórumokon felvetettem az ötletet, és általános tetszést aratott. Ezért úgy látom, hogy érdemes újból elővennünk ezt a javaslatot.

Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a mintaprojekt lehetőséget nyújthat arra, hogy a kutyákkal és a kutyatartókkal kapcsolatos számtalan rossz előítéletet és félelmet feloldja, lebontsa, és elindítson egy jó párbeszédet a különböző csoportok között.

A jogszabályi környezet az önkormányzat kezébe adja a döntést a játszóterek használatáról és a kutyatartás részletes szabályairól. Ez utóbbiról törvény rendelkezik, amelyhez a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete és a Magyar Állat-és Természetvédők Szövetsége közösen, szakmai szempontok alapján új állattartási rendelet javaslatot dolgozott ki, amelynek vonatkozó részét idemásoltam:

A MÖSZ által összeállított eb- és macskatartás szabályai

4.§ (5) A kutyafuttatókat úgy kell kijelölni, hogy az minden érintett számára könnyen megközelíthető és biztonságos legyen.

5.§ (1) Tilos ebet beengedni, bevinni és ott tartani:

...

d.) játszótérre, kivéve, ha az intézmény működtetője ehhez hozzájárul. (Pl. terápiás kutya, kutyabemutató, oktatási cél stb.) Vakvezető és más segítő kutya, korlátozás nélkül bevihető az a-d pontokban felsorolt intézményekbe.

A 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről pedig így fogalmaz:

Az Országgyűlés… elismerve azt a megkülönböztetetten nagy értéket, amelyet az állatvilág egésze és annak egyedei jelentenek az emberiség számára,…  az alábbi törvényt alkotja

43/A. §109 (1) Az állatokkal szembeni megfelelő magatartásra, gondoskodásra nevelést, az állatok megismertetését az iskolai általános képzésbe, a szakképzésbe és az ismeretterjesztésbe be kell építeni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok végrehajtását az állami és önkormányzati szervek, valamint az oktatási intézmények kötelesek előmozdítani.

Ezek alapján az Egyesület javaslata harmóniában áll az érvényes jogszabályokkal és jogszabályi ajánlásokkal, hiszen a szemléletformálás kötelezettségét elő is írja a törvény, és a javasolt játszótér kifejezetten sajátos oktatási és szemléletformálási célokat szolgálna.

A benyújtott javaslat egy folyamat első lépése, hiszen úgy szól, hogy az Önkormányzat megvizsgálja annak lehetőségét, hogy kialakítson egy kutyás-gyerekes játszóteret. Ennek a vizsgálatnak a végén tehát a döntés lehet az, hogy lesz játszótér, és lehet az is, hogy nem.

Az önkormányzathoz már januárban benyújtottam a javaslatomat azért, hogy kezdjünk el egyeztetni, vizsgálják meg a hivatal szakemberei és a bizottságok. Ez az egyeztetés elmaradt, de a februári testületi ülésre képviselői előterjesztésként a meghívón jelezték. A képviselői előterjesztések napirendre vételéről a testület napirend előtt dönt. Ekkor lehetőségem volt mellette érvelni.

Elmondtam, hogy a játszótér működésének feltételei vannak. Elsősorban az, hogy aki a játszótérre lép, tisztában legyen vele, hogy ide gyermekek is és kutyák is bejöhetnek, itt együtt játszhatnak. Egyértelmű tájékoztatás kell arról, hogy ez egy speciális játszótér. Meg kell határozni, ki kell táblázni és a személyes felelős jelenléttel segíteni annak megértését is, hogyan kell használni a játszóteret, hogyan kell viselkedni (szabályok), hogyan kell az örömteli és biztonságos közös játékra nevelni valamennyi használót.

Nagyon fontos, hogy mindenkinek legyen választási lehetősége. Tehát elérhető közelségben kell lennie szokványos játszótérnek is, ahová nem mehetnek be kutyák és kutyafuttatónak is, ahol a kutyák magukban játszhatnak.

Parkfenntartási szempontból ez a játszótér nem egyszerűen különleges, az átlagosnál jobb kezelést kíván, hanem ennél sokkal több: ez lehetne az olyan területek, játszóterek fenntartási szabványainak alapja, mintája, ahol kutyák és gyerekek együtt játszhatnak. Itt lehetne kipróbálni új lehetőségeket, felmérni a szükségleteket és megvizsgálni a hatásokat. Egyszóval egy szellemi-módszertani műhely lehetne.

Éppen ezért ér(thet)etlen a polgármester megjegyzése, hogy mi van, ha a kutya belepisil a homokozóba. Egyáltalán nem biztos, hogy ebben a speciális játszótérben érdemes homokozót telepíteni. Kiderülhet, hogy olyan sűrű tisztításra-fertőtlenítésre van szükség, hogy nem éri meg, vagy hiába elegendő a fenntartás, a szülők bizalmatlanok lennének és úgysem használnák. De az is lehet, hogy a kutyatartó gazdák kiemelt figyelmet fordítanának rá, hogy a kutyák ne a játszótéren végezzék a dolguk. Mindezt nem tudhatom előre, ezek csupán lehetőségek, amelyek a vizsgálat során derülnének ki.

Nagyon fontos az is, hogy a javaslat nem arról szól, hogy gyorsan építsünk egy sokmilliós játszóteret. Sokkal inkább arról, hogy a területen már meglévő, játszószerekkel ellátott parkrészen elkezdjünk kipróbálni egy új használatot. Indítsunk el egy kísérleti programot és folyamatosan kövessük annak alakulását. És egy idő múlva, a tapasztalatok birtokában kezdjük az új beruházást tervezni. Ez a felelős gazdálkodás és a minőségi közterület-fejlesztés útja.

A napirendre vételt a testület elutasította. Tisztán látszott, mi a vezetői ukáz: a kormánypárti többség 11-4 arányban nem vette még csak napirendre sem a kérdést (pedig egy napirendre vett kérdést is leszavazhatnak később, ha úgy akarják).

Tájépítészként látom, hogy a Tabán fái nem kapják meg a szükséges ápolást, viszont lombjukat ötletszerű és amatőr gallyazással, tövüket damilos fűkaszákkal rongálják.

Mindeközben a terület sikerrel pályázhatna a „Hogyan nem szabad köztéri hulladékgyűjtőket kezelni?” nemzetközi versenyen. Ugyanis a kommunális hulladékgyűjtőket a Főkert, a kutyaürüléknek valókat pedig a kerületi fenntartó üríti. Mindkettő úgy, hogy egy ember végigjár, kiveszi a zacskókat és lerakja. Azután később egy másik jön egy kis traktorral és összeszedi a zacskókat. De mivel közben napok is eltelhetnek, a kirakott zacskókat közben kiszakítják és széthordják a madarak.

Szerintem sajnálatos, hogy egy aktív és elkötelezett kerületi civil szervezet kezdeményezése ennyire nem érdekli a testületi többséget. A Tabáni Kutyások például rendszeresen jelzik azt is, hogy a park kezelése szakszerűtlen, természetromboló, felelőtlen. A kutyás-gyerekes játszótér mintaprojektként újszerű kezdeményezés, így ráirányíthatta volna a figyelmet a Tabánra, annak értelmes, parkként való fejlesztésére, minőségi fenntartására. Szakmai és anyagi forrásokat teremtve mindehhez.

Kár, hogy a kerület vezetése leragadt a kutyapisinél…

vnm

Kép forrása: Székely K., Tabáni Kutyabarátok; blog.xfree