Ha nincs elég kerület-takarító, mindent elönt a kutyagumi. Takarékosság-e, ha nincs elég önkormányzati alkalmazott?Hosszútávon megéri-e spórolni a működtetésen?
A Naphegy- Tabán Környezetvédő és Városszépítő Egyesület levelet írt a polgármesteri hivatalnak és a képviselőknek, hogy a Tabánban a kutyaürülék-gyűjtők már régóta megteltek, de nem ürítik azokat. A hulladékgyűjtőkből kibugyog a felhalmozódott ürülék és egyéb hulladékok, a meleg időben taszítóan bűzölögnek, fertőzésveszélyesek, nem tudják ellátni a feladatukat. Felhívtam a GAMESZ illetékes vezetőjét, aki elmondta, hogy azért nem tudták üríteni a hulladékgyűjtőket, mert egy időben két munkatárs is megbetegedett, és a helyettesítésre felvett közmunkások nem ismerték a helyszínt, nem találták meg a gyűjtőket. Ígéretet kaptam tőle, hogy hetente háromszor fogják kiüríteni az edényeket. Azt is elmondta, hogy gyakran nem rendeltetésszerűen használják ezeket a gyűjtőket, mindenféle egyéb szemetet is beleraknak, így hamarabb megtelik. Szerintem nagyon fontos, hogy mi, akik itt lakunk, felelősen és tudatosan viselkedjünk a közterületeinken. Jó az, ha látjuk, hogy a tetteinknek mik a következményei. Jó az, ha folyamatos párbeszéd és együttműködés van a kerületben lakók és az önkormányzat között.
Levélben felkerestem a kerület jegyzőjét, a GAMESZ vezetőjét és a Városüzemeltetési Iroda vezetőjét. Találkozót kezdeményeztem, hogy áttekintsük, milyen idő- és teljesítménynormák alapján lett megszervezve a kutyafuttatók fenntartása és az erre hivatott dolgozói létszám. A kezdeményezésemre még nem kaptam választ, sajnos.
A kerületi költségvetési rendeletben és a zárszámadásban is kifejezetten büszkén beszélt róla a kerület vezetése, hogy takarékosan gazdálkodnak, ami azt jelenti, hogy a működési kiadásokat alacsonyan tartották. Azt gondolom, hogy ez a magyar közigazgatási gondolkodás egyik rákfenéje. A köztulajdonban álló épületeket és közterületeket minél kevesebb pénzből próbálják fenntartani. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan hiányzik a forrás a megfelelő minőségű karbantartásra, csak a minimálisan szükséges figyelem és költség irányul ezekre. Mindezek következtében a létesítmények, területek állapota folyamatosan romlik. Egyik emblematikus beszélgetésem volt a Városüzemeltetési Iroda korábbi vezetőjével, amikor megpróbált meggyőzni, hogy a pázsit fenntartásához elengedhetetlen két-háromévenkénti felülvetés valójában felújítás, tehát nem része a fenntartási költségeknek. Nem is csoda, hogy kikopott, csombékos, átgyomosodott gyepszintet látunk városszerte pázsit helyett.
Így molyolunk éveken át és a ránk bízott közterületek, középületek szépen lassan (néha gyorsabban) lepusztulnak. Ennek azután nagyon örülünk, mert ha eléggé lepusztul, akkor lehet felújítani, fejleszteni.
És a felújítás, a fejlesztés már másik kalapból, fejlesztési és felújítási forrásokból készül. Nagy elánnal felújítjuk a lepusztult vagyonelemeket. Nagyon szép lesz, örülünk neki. Egy-két évig. Eztán a következő 10-15-20 évben ismét nézzük a pusztuló létesítményt.
A működtetési források hiányát tehát rendszeresen felújítási és felhalmozási forrásokból pótoljuk ki, és az ebből születő értéket vagyontöbbletként tartjuk számon. Pedig nem jött létre többlet-érték, csak az elmaradt karbantartásból származó állagromlást pótoljuk.
A valódi takarékosság szerintem az volna, ha .a Várgondnoksági Kft. nem Mészáros Lőrinc testvérének felcsúti cégétől rendelné a Várbazárhoz a mérőszalagot és ha a Lánchíd utcát nem telibe kockaköveznék, ami négyszer drágább, mint az aszfaltburkolat, nem is jó rajta közlekedni, ráadásul nem is szép, mert nincs ember, aki normálisan le tudná rakni, és nem bírja ezt a forgalmi terhelést
A működtetésen való takarékoskodás leggyakoribb formája, sajnos, a létszámcsökkentés. Négy éve tíz ember elbocsájtásával nyugdíjba küldésével sikerült 14 millió forintot megspórolni, de közben az óvodák kertjei leromlottak, a tagóvodák vezetését pedig a csoportos óvónők látják el (bérkiegészítés nélkül) – és addig sem a gyermekeinkkel foglalkoznak. Nagyon megérte… A gazdasági igazgató már többször elmagyarázta nekem, hogy a legdrágább dolog az élőmunka. Egyetértek vele, szerintem is ez a legértékesebb. Ugyanis a munkavállaló egy ember, aki magát és a családját is ebből a munkabérből tartja el. Ebből a munkabérből fizeti a kerületben a lakásának a fenntartását, ezt a fizetést költi el a kerület boltjaiban, ennek a munkának a következtében érzi magát a társadalom produktív és értékes tagjának. Így tud boldog és egészséges maradni, így nem szorul ellátásokra és a kerület intézményeiben vagy közterületein a minőségi működtetést biztosítja – tehát mindenkinek sokkal jobb így. Az önkormányzatnak jó példával kellene elöl járni, felelős munkáltatóként arra törekedni, hogy a kerületben a foglalkoztatásnak egy optimális szintje álljon elő.
Az optimális szint megtalálása érdekében kezdeményeztem az egyeztetést tehát, és bízom benne, hogy hamarosan választ kapok!
vnm
Kép forrása: tappancsvilag.hu
