Nem szeretek kerületi ünnepségekre járni. Nincs olyan szerencsém, mint pestszentlőrinci képviselőtársamnak, Petrovai Lászlónak, nálunk a hivatalos ünnepségek a szervezés színvonala, a zenei és irodalmi betétek igényessége ellenére leginkább kormány- és pártpropagandának minősíthetők, és a kétségtelenül tehetséges és felkészült szónok polgármesterünk egyszemélyes műsoraként működnek.
Ráadásul - tekintve a Várkerület történelmi és kulturális örökségét, a helyi hagyományokat - nálunk szinte minden hétre jut egy koszorúzás, emléktábla avatás vagy egyéb megemlékezés. Mindezek miatt már kezdettől úgy döntöttem, hogy csak március 15-én és október 23-án fogok részt venni hivatalosan a koszorúzáson. Ugyanakkor fontosak számomra nemzeti ünnepeink, ezért ezentúl a blogbejegyzésben osztom meg gondolataimat az ünnepről.
Mint Romsics Ignác történész is írja a ma megjelent összefoglaló cikkében, Szent István király alakjába mindenki azt lát bele, amit akar - főleg, mert nagyon kevés valós adat áll rendelkezésre -, és úgy értelmezi a tetteit a saját mondanivalójához, ahogy éppen kedve tartja. Ez nem baj, szerintem az igazi ünnep az, amikor nekem itt és most jelent valamit mindaz, amire emlékezünk.
Géza fejedelem az augsburgi csata után felismerte, hogy az a mód, ahogy a magyar törzsek élnek a Kárpát-medencében, tovább már nem tartható. Ha így maradnak, akkor a megszilárduló keresztény Nyugat-Európa és az erős Bizánc előbb-utóbb elsöpri őket. Ezért kezdte el átalakító munkáját, amelyet fia, István vitt véghez végül. Azért létezik ma Magyarország, mert ők akkor elvégezték mindezt.
Magam úgy látom, hogy az a mód, ahogy ma Magyarországon élünk, tovább nem tartható, és ha nem sikerül váltanunk, akkor hazánk az "itt élésre nem javasolt országok" kategóriájába sorolódik. Ennek oka a bizalmatlanság, a fásultság, a harag és a félelem.
Úgy látom, hogy az emberek egyre inkább behúzódnak, bezáródnak a saját világukba, egyre inkább csak a szűk referenciacsoportjuktól jövő információkat engedik közel magukhoz, egyre kevésbé hiszik el magukról, hogy kompetens, hatékony és felelős állampolgárok, akik képesek az önálló véleményalkotásra, akik hatással lehetnek országos folyamatokra, akik érdemesek a többiek támogatására és maguk is szolidárisak a honfitársaikkal. Egyre kevésbé érzik magukat a társadalom, mint közösség fontos részének, egyre kevésbé tartják magukat a közös történelmi múlt hordozóinak és a jövő építőinek egyszersmind. Nem bíznak a társadalom (demokratikus) intézményeiben, nem bíznak a közösség és az összefogás erejében, és végső soron nem bíznak saját magukban sem. Ezért azután döntéseikben az ITT, a MOST és az ÉN szempontjai érvényesülnek elsősorban, hiszen csak ezekbe tudnak kapaszkodni. Ezáltal viszont megtagadjuk a közösséget a máshol, máshogy élő honfitársainkkal, menekülünk a múltunktól és feléljük a jövőt.
Nem hibáztathatók az emberek: súlyos tapasztalatok árán tanulták meg ezt az önvédelmet. Évszázadok alatt sokan sokféle módon árulták el a jó szándékú emberek bizalmát, verték le, törték meg erőszakkal az igazak ambícióit. A bezárkózás tehát érthető és jogos - csak éppen nem vezet sehová.
AZ ESZKIMÓ
Léteznek hát mégiscsak istenek
Felettünk? ím, előttem megjelentek.
De hát, ki tudja, jók vagy rosszak-e,
Menekszem tőlük, az legbiztosabb....
ÁDÁM
Sokan tengődtök-é még e vidéken?
AZ ESZKIMÓ
Sokan bizon, többen, mint ujjamon
Számíthatok. - Szomszédimat, igaz,
Agyonverém már mind, de hasztalan,
Mindég kerülnek újak; s oly kevés
A fókafaj. - Ha isten vagy, tegyed,
Könyörgök, hogy kevesb ember legyen,
S több fóka. -...(Madách Imre: Az ember tragédiája, Tizennegyedik szín)
Amíg nemzeti tragédiáink feldolgozása, veszteségeink elgyászolása helyett giccses és irredenta nosztalgiázásba menekülünk,
Amíg nemzetgazdaságunkat nulla összegű játszmának tekintjük, amiből én, mi és a mieink vegyék ki mihamarabb a lehető legtöbbet, különben az övéké lesz,
Amíg a korrupció csak az, amiből engem kihagytak,
Amíg én távol tartom magam a politikától, mert a politika mocskos, a politikusok pedig hazudnak,
Amíg a társadalmi sokszínűség csak akkor elfogadható, ha nem költözik a szomszéd lakásba,
Amíg belenyugszunk abba, hogy akár csak egy ember is éhezik, szomjazik, fázik, fél vagy elhagyatott,
Amíg aki nincs velünk, az ellenünk van és
Amíg nem állunk szóba őszintén és önkritikusan egymással, addig nem lesz változás.
"Hol vagy, István király?..."
vnm
