Szavazás

<

V. Naszályi Márta

Közös ügyeink nemcsak a politikusokra tartoznak

Friss topikok

  • SHRV: @Ahoj-: no és most lássuk, mi valósult meg ezekből a "tanulmányokból". (2021.12.04. 19:35) Játszótéri vécék
  • rokon1: Ha valaki korrekt, tisztességes, megbízható ügyintézést, csereszerződést, partnert keresett/keres ... (2020.06.15. 13:19) Fél év
  • chrisred: @M.K.R.: Tudom, a lakásomban is természetes eredetű a szálló por, mégis szoktam takarítani. Ez ter... (2019.11.22. 06:08) Köhögést kapunk Karácsonyra?
  • M.K.R.: Hála az égnek, ezt még nem sikerült megfúrniuk és megépült a 82 óta tervezett és szakaszos kiépült... (2019.11.21. 16:06) Requiem az Etele úti fákért
  • M.K.R.: Na ez is egy térkőmániás. (2019.11.21. 15:38) Tabáni titkok

Budapest szmogtérképe

Budapest szmogtérképe

Állandó oldalak

2011.12.30. 16:15 elendem

Alaptörvény és más könyvek

Címkék: könyvégetés neonáci alaptörvény

Ajánlom Évának és Gabrielnek, akik elérték, hogy elgondolkozzam mindezeken
Meghívást kaptam „Tépjünk együtt Alaptörvényt!” címmel. Mivel az elmúlt idők közéleti folyamatait rendkívül aggasztónak találom, és az Alaptörvény megszületésének módja (éppúgy, mint a kormányzat egész működésmódja) feldühít, első gondolatom az volt, hogy tépjünk. Azután megálltam és elgondolkodtam.
Az új alkotmány megírása lehetett volna egy jó folyamat. Segíthetett volna abban, hogy végre, 20 év aktuálpolitikai tévelygései után megtaláljuk azokat a pontokat, amelyekben az ország népe megegyezik; felvázolhattunk volna egy olyan jövőképet, amelyben mindenki megtalálhatja a saját álmait, amely megvalósításáért érdemes összefogva munkálkodnunk. Lehetett volna közösségépítő, megtanulhattuk volna a közösségi döntéshozás-véleményalkotás remek technikáit eme folyamat során. Létrejöhetett volna egy igazán koherens, tartalmas, iránymutató alkotmány.
Nem ez történt, a létrejött mű összedobált ötletek salátahalmaza megfejelve némi századelői pátosszal. Kicsit sárga, kicsit savanyú – és még csak nem is a miénk. Mégsem szeretném széttépni. Azért nem, mert a leírt szó számomra szent. Nem abban az értelemben, hogy mindet elhiszem vagy megfogadom, hanem abban az értelemben, hogy több mint pusztán papírra rajzolt betűk összessége. A leírt szó a gondolat manifesztuma, a lélek lenyomata.
Ősszel röppent fel a hír, hogy könyvégetést szerveznek szélsőséges csoportok. Bár borzadállyal töltött el a hír, úgy gondoltam, ha foglalkozunk vele, azzal lovat adunk a szervezők alá. Azután elgondolkodtatott Éva egyik idézete: „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Ezért gondolkodtam el azon, hogy a nyilvánvaló figyelemfelkeltésen kívül honnan ered a könyvégetés.
A leírt szó, amiben testet ölt a gondolat, lehetőség ember és ember közti találkozásra téren és időn át. Olvasás közben kapcsolatba kerülünk az íróval, s mivel egész személyiségünk kapcsolatainkon keresztül fejlődik ki, ez a kapcsolat is hat ránk. Egy érett ember számára, aki tisztában van a saját értékrendjével, ugyanakkor tudatában van, hogy a világ sokszínű, minden olvasás érdekes élmény lehet, de egy ellentétes nézetű mű sem veszélyezteti belső biztonságát. A nem elég érett ember külső kapaszkodókat keres, leegyszerűsített, dogmatikus „igazságokat” tesz jelmondatává (gondoljunk a kamaszok végletes, fekete-fehér gondolkodására!), leegyszerűsített világképet alakít ki. Ezekben keresi a biztonságot. Minden olyan olvasmány, amely ezeket a dogmákat megkérdőjelezheti, az ő biztonságát dönti romba. Ez nyilván félelemmel tölti el, és – éppen éretlensége okán – meg akarja semmisíteni a veszélyes gondolatokat. Éppen úgy juthatna érettségre, ha vállalná annak a fájdalmát, hogy megtanulja a benne lévő magabiztos tudást naponta megkérdőjelezni és újraértelmezni. De ehhez bátorság kellene szembenézni a belső bizonytalansággal.
A másik ok a leegyszerűsítő világlátáshoz szorosan kapcsolódó ellenségkép. Az ellenségkép a legpraktikusabb dolog a világon: minden, de minden bajunkat, bánatunkat, kudarcunkat, hiányunkat ráfoghatjuk az ellenségre, mindezekért ő a hibás. Teljes szívünkből haragudhatunk rá, így megúszhatjuk az önmagunkkal való szembenézést. A neonáci közegben nagy hagyománya van egyes népcsoportok és világnézetek ellenséggé „emelésének”, akik eltörlésére irányuló aktivitás hozza létre a csoportkohéziót – ez a legegyszerűbb csoportképző eszköz. A könyvégetés ilyen módon nem pusztán az azokban megjelenő, számukra veszélyes gondolatok és eszmék megsemmisítése, hanem szimbolikusan a kapcsolódó emberek likvidálása.
Könyvet tehát az éget, aki nem elég érett és nem elég bátor. Nem elég érett elfogadni, hogy a világ sokszínű, és nem elég bátor szembenézni a saját korlátaival, hibáival. Nagy baj, ha éretlen és gyáva csoportok kapnak teret ilyesmihez.
Nem fogok tehát Alaptörvényt tépni. Megvárom, amíg országosan kerülnek a kinyomtatott példányok zúzdába, hogy újrahasznosított alapanyagai legyenek egy új, demokratikusan, az ország állampolgárainak közös alkotásaként megszülető Alkotmánynak.
Reméljük, hamarosan…
vnm
(Kép forrása: amasikvilag.blogspot.com)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eokoskodas.blog.hu/api/trackback/id/tr423507223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása